NEHAZUGGY

Van még beteljesítetlen Orbán-álom?

Lázár Gergő | 2020. Augusztus 21, Péntek | 19:51

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép estét! Úgy tűnik, Orbán Gáspár egyik álom után teljesíti be a másikat, noha kérdés, hogy a valóságban a sajátjairól van-e szó, vagy apja soha be nem teljesült álmairól. Gáspár első körben focistának állt, később megtalálta Istent, tegnap pedig épp tisztté avatták a Kossuth téren. Ember legyen a talpán, aki még követni tudja ezeket a pálfordulásokat. Orbán nyilvánvalóan borzasztóan szerette volna, ha fiából profi focista lesz, hiszen a vezér a focival kel és fekszik, sőt, tartok tőle, azzal is álmodik. A focinál talán nincs is fontosabb számára ezen a világon, hiszen akár még a járványügyi szabályozások tekintetében is hajlandó változtatásokra, ha ezt megköveteli a sport. A foci szent és sérthetetlen, mint ahogy a hozzájuk tartozó megszámolhatatlan stadion és futball akadémia is.

Gazsi azonban nem vált be, nem volt elég tehetséges ahhoz, hogy komoly karriert fusson be, ezért kénytelen volt félbeszakítani pályáját. Ezt követően – apja pálfordulásához hasonlóan – hirtelen ő is megtalálta Istent, de nem csak hogy megtalálta, ezzel egy időben még beszélni is akart erről 0-24-ben. Ehhez megvan minden joga, hisz vallásszabadság van, de már akkor is megkérdőjelezhető volt, hogy Orbán fia rendben van-e teljesen. Nem azért, mert vallásos lett, ez előfordulhat bárkivel, de egy sor olyan dolgot jelentett ki, amelyek egyszerűen furán hatottak a szájából. Hogy saját döntés volt-e a Felház megalapítása, és később az igehirdetés, vagy oda menekült valami elől, az számomra a mai napig kérdés.

A mostani változás pedig csak még jobban megerősíti bennem azt az érzést, hogy valami nagyon nincs rendben, hiszen Jézus követésével és a béke hirdetésével viszonylag nehezen összeegyeztethető az, ha valaki fegyvert fog, és katonának áll. Az egyháztól mondjuk nincs messze a háború, de a vallás önmagában nem egyenlő az egyházzal, ezért érdemes különbséget tenni, de legalábbis megjegyezni. Orbán fia az egyik végletből esik a másikba, ami minimum kérdésessé teszi a lelkiállapotát. Valamiért az az ember érzése – az enyém legalábbis az –, hogy Gáspár szinte semmiről sem maga dönt, ezzel szemben apja hozza meg ezeket a döntéseket helyette. Be nem teljesült álmok, menekülés a valóság elől.

De Orbán Gáspár tegnapi tisztté avatása felveti azt a problémát is, hogy ennyi idő alatt normális körülmények között nem lesz senkiből sem tiszt. Persze nem kizárt, hogy vannak különleges esetek, de mindenképpen meglepő a dolog. Gáspár tavaly júniusban tette le katonai esküjét és tegnap, azaz valamivel több, mint egy évvel később már tisztként vehetett részt az augusztus 20-i ünnepség egyik fontos eseményén. Egyáltalán nem irigylem a frissen tisztté vált katonát, de ez akkor is felvet egy-két kérdést. Nem tudom, szükség van-e bármiféle szabály-, esetleg törvénymódosításra az üggyel kapcsolatban, de az sem lenne ma már meglepő szerintem senki számára sem. Az Orbán-család azt és úgy csinál, amit és ahogy akar. Pont.

Ameddig Orbán lányai a saját lábunkra állnak, addig egyetlen fia mindennel megpróbálkozik, csak hogy apja kedvében járjon. A vallás egyfajta lázadásnak is felfogható talán az életében, de a katonaság vélhetően újra a megfelelés jele. Komolyan aggódom azért, hogy mi lesz a következő lépés, hiszen már nem sok olyan szegmense maradt az életnek, ahol még bizonyíthatna apja előtt.

Mai cikkeink:

Két szelet libamáj közé teszik a jövőnket, aztán jó étvággyal felzabálják

Orbánból soha nem lesz István király, bármennyire is szeretné azt

Kubatov úgy érzi a mai fiatalok nem hódolnak be a liberális véleményterrornak

Trianon – muszáj csalni?

Vegyünk magyar terméket, mert az jó

A többség érdekében

Belarus választott. Szabadságot, nehéz örökséggel

Térkép

Elfogadtuk, hogy az a normális ami nem normális

Covid-19/2020-21-es tanév, avagy ki tüsszentett először?

Mai kommentjeink:

Egyre gyakrabban érzem azt,hogy ezek közül bármelyiket puszta kézzel szét szeretném tépni.

Ez külön ijesztő és dühítő,mert én nem vagyok ilyen,csak már ennyire haragszom…közben meg azt látom,hogy körülöttem egy csomóan boldogan turkálnak a moslékban. (Mária)

Nem volt és talán 1000 évig sem lesz olyan hatalmon, akire a jövőben ilyen megvetéssel és szánalommal gondolnak az emberek. Hosszú-hosszú évek múlva is röhögve lesz a poénok szánalmas szereplője. (Endre)

Orbán már régen totális hülyét csinált magából, ez már nem újdonság. Most már inkább elmebeteg, fasiszta szövegeket enged el és sajnos valóban a teljes ország nevében beszél. Pedig szerintem mi, akik nem osztjuk a véleményét jóval többen vagyunk. Kádári szöveg a nyugat ócsárlása, Pedig szerintem csak irigykedik rájuk.Pedig itt is lehetne jólét, ha a lét, nem a családnak, haveroknak, egyházaknak, stadionoknak, küföldnek osztogatná. Viszont azt is tudja, hogy a hatalmát csak úgy tudja megtartani, ha a környezetének a passziójait bőségesen megfizeti. Remélem nem sokáig.(Transzporter)

Vége az ünnepeknek… A nemzeti ünnepek a nép legnagyobb részének már csak a munkaszüneti napot jelentik, esetleg a programokat amit tartanak. Maga az ünnep lényege, a közös emlékezés, az összetartozás érzése, az ünnepi napok különlegessége eltűnt. Ez szomorú, mert a nemzetnek szüksége lenne ezekre az alkalmakra. És ez a fidesz bűne, ők kezdték el még ellenzékben a külön unnepleseket, azt hogy nem küldtek képviselőt az állami megemlékezésekre, ők próbálták meg kisajátítani a kokárdát, a nemzeti jelképeket, az ünnepeket. (Félix)

A mai nap kommentje Singing Jungle tollából:

Az utóbbi napokban kezdem megint úgy érezni, hogy megérdemeljük a sorsunkat. Ki ezért, ki azért. Mindenki kapott ellenséget. Keresztbe-kasul utálkozik mindenki, és a másikra mutogat, bűnbakot keresve. A vékonyodó középréteg a hajléktalanokat basztatja, a fasiszta mindenkit aki nem fasiszta. A cigány a magyart, a magyar a magyart, és még sorolhatnám. Igaz Orbánék indították ezt a széthúzást, de ebben partner a nép is. Ezerszer le lehet írni, hogy kapjunk a fejünkhöz, de nem kapunk. Igaza van Edgarnak. Ez csak rosszabb lesz. Az ellenzők egyszercsak elhallgatnak valamiért, az eddig is némák ott maradnak a sorban, és majd 100 év múlva mindenki azt siratja, milyen marha volt a magyar.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!