NEHAZUGGY

Ezt a szellemet már nehéz lesz visszatuszkolni a palackba

Lázár Gergő | 2020. Augusztus 13, Csütörtök | 10:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Úgy tűnik, a fehérorosz többség nem adja olyan könnyen a kiharcolni kívánt demokráciáját. Nem fogadta el az emberek zöme azt, hogy 26 év uralom után Lukasenka képtelen feladni a hatalmát, és a korábbiakhoz képest még egyértelműbb választási csalást követett el. Nem hiszem, hogy sok értelme lenne annak, hogy az ember elkezdje elemezni, hogy csalás történt-e, vagy sem. Nem állítom, hogy ne lennének még a mai napig is támogatói az elnöknek, azonban az egyre inkább bebizonyosodik, hogy kisebbségbe került azokkal szemben, akik a távozását szeretnék már látni. Itt nem a főváros értelmiségéről van szó, amelynek elege lett az elnök visszaéléseiből, itt már régen országos méretű elégedetlenségről van szó, amely napról-napra egyre inkább növekszik.

A magyar közmédiában is közölt hazugsággal szemben azonban egyáltalán nem igaz az, hogy erőszakhoz folyamodtak volna a tüntetők. Az, hogy esetleg nem engedik, hogy halálra verjenek embereket, ezért mondjuk elzavarják a rendőröket, még messze nem azt jelenti, hogy erőszakosak lennének, sőt. A híreket követve a még le nem kapcsolt Telegramon pont annak lehetünk szemtanúi, hogy az emberek békések. Virággal a kezükben, fehér ruhát viselve próbálják távozásra bírni a kormányt. Élőláncokat alkotnak országszerte, amely felidézi az 1989-es balti élőláncot, ahol 2 millió ember 675 km-es szakaszon, három országot felölelve – Lettország, Észtország, Litvánia – mutatta meg, hogy mire képes egy hatalmas méretű, ám békés ellenállás.

A különbség az, hogy a fehérorosz rendőrök és kivezényelt katonák ezt nem veszik ilyen könnyen. Sokan még mindig hűek Lukasenkához (esetleg tartanak a megtorlástól), ezért végrehajtják a sokszor brutális parancsokat, amelynek értelmében összeverik, és most már éleslőszerrel is lövik a békés tüntetőket. Egyenként gyűjtik be a demokráciáért demonstrálókat, akiknek száma egyes híradások szerint már meghaladta a 6000 főt. Pont ezért gyűlnek nagyobb csoportokba a tüntetők, akkor ugyanis sokkal nehezebb lecsapni rájuk. Voltak olyan esetek is, ahol sikerült leverni a rendőrség támadását, és inkább menekülőre fogták az erőszakszervezetek emberei. De volt olyanra is példa, hogy a rendőrök átálltak a tüntetők oldalára, ezzel megtagadva a kiadott parancsot.

Jelen állás szerint azonban ezen emberek száma még igen alacsony, ezért nem beszélhetünk arról, hogy komolyan megváltoztathatná a kialakult helyzetet. Az igazi változás akkor várható, amikor fordul a kocka, és többen lesznek azok, akik átállnak, mint azok, akik továbbra is teljesítik a sokszor erőszakos parancsokat. Katonaságot még nem vetette be Lukasenka, de egyáltalán nem lehet kizárni, hogy ez meg fog történni, és a békés tüntetések véres fordulatot fognak venni. A forradalomnak is nevezhető állapot kimenetele egyedül az elnöktől függ, ugyanis a demokrácia pártiak egészen biztosan nem kívánnak polgárháborús állapotokat előidézni, azonban ha úgy alakulna, nem hiszem, hogy azonnal feladnák magukat.

Fontos ebben az, hogy 26 év után most jött el az az idő, amikor végre úgy érezhetik, hogy szabadok. Véleményt nyilvánítanak az utcákon, nem rettennek meg a rendőröktől, és nem félnek attól, hogy nyíltan kimondják, mit gondolnak a kormányról. Erre évtizedek óta nem volt példa, és ha most feladnák ezt a harcot, akkor egy ideig valószínűleg újra nem is lenne. Ezek a fiatalok, középkorúak és idősek a felnövekvő generációk jövőjéért harcolnak, sokszor nem saját magukért. A szellem kiszabadult a palackból, azt egykönnyen már biztosan nem lehet oda visszatuszkolni, ezt pedig az elnök vagy felfogja, és elemenekül az országból, vagy szembeszáll a saját népével, és akár emberáldozatok árán is, megpróbálkozik hatalma megtartásával.

Az is kérdés, hogy Putyin mit gondol jó megoldásnak, hiszen jelenleg ha nem is egy bábállamról van szó, de egy olyan volt szovjet államról, amely lényegében soha nem harcolta ki a szabadságát. A határok nyitottak Oroszország felé, a választási csalás elfogadott, mint ahogy az ellenzéki sajtó elhallgattatása és az elnökkel ellentétesen gondolkodók bebörtönzése is az. Lehet, hogy földrajzilag Európához tartozik Fehéroroszország, de felfogásában nem igazán csatlakozott még a kontinenshez. Ez elsősorban nem az ország lakóitól függött eddig sem, de a lényegen nem változtat. A világ tehát a fehéroroszokra figyel most, nem véletlenül. Egy Magyarországéhoz hasonló lélekszámmal bíró ország juthat el oda heteken, hónapokon belül, hogy csatlakozzon Európához. A közösségi médiában látottak alapján már bőven itt lenne a helyük. A kérdés az, hogy mit gondolnak erről a nagyhatalmak, és leginkább mit gondol az országot 26 éven keresztül az uralma alatt tartó Lukasenka.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!