Szeptember 21,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Felejtsük már el ezt a hős titulust

Szép vasárnap estét mindenkinek! A kormánypropaganda sokadszorra is úgy érezte, hogy felelőssége megvédeni Müller Cecíliát, akit a balliberális újságírók folyamatos támadás alatt tartanak. Történt ugyanis, hogy többen véleményt fogalmaztak meg vele kapcsolatban, ami úgy tűnik, nem szerencsés. Ő a tisztifőorvos, akit vélhetően pusztán ezért tisztelni kell. Hogy ez miért kellene, hogy így működjön, azt nem tudom, de láthatóan ez az elképzelés. Tudomásom szerint azt szokás tisztelni, aki kivívta az emberek tiszteletét nagyszerű munkájával és eredményeivel. Egy embert nem tisztel valaki csak azért, mert egy bizonyos pozíciót tölt be, én legalábbis nem szoktam ilyet tenni. Doland Trumpot példának okáért csak azért nem fogom tisztelni, mert megnyerte az amerikai elnökválasztást, és ezzel a világ egyik nagyhatalmának vezetője lett. Annyi ökörséget hordott már össze az elmúlt években, és hord össze a mai napig, hogy inkább szánalomra méltó a teljesítménye, nem pedig tiszteletre.

Ezzel nem kötelező egyetérteni, tisztelje csak akinek ehhez van kedve, de ne várja ezt el másoktól. Nálam Müller pont ugyanez a kategória, hiszen ugyan az ismeretlenből érkezett, és valóban ismertté vált a járvány idején, de az én értelmezésem szerint eddig semmi olyat nem tett le az asztalra, amivel kiérdemelte volna, hogy tiszteljem. Követte a CDC és a WHO ajánlásait – nem minden esetben -, valamint naponta beszámolt a számára megjelölt adatokról. Egyfajta szóvivőként használta őt a kormány, amely feladatot el is végzett gond nélkül, de ennél egy tisztifőorvos feladata sokkal összetettebb és felelősségteljesebb. Az tény, hogy eddig az ország viszonylag „olcsón” megúszta a járványt, de nem merném kijelenteni azt, hogy ehhez Müller Cecília személyének bármi köze is volt.

Tehát: bár azzal nem értek egyet, hogy Müllert bárki is szidalmazza – mint ahogy Bede Márton, a 444 szerzője szerintem indokolatlanul fasisztázta le a Facebook-oldalán –, azért nem kellene átesni a ló másik oldalára sem azzal, hogy elkezdjük őt állami kitüntetésekkel elhalmozni. Nem tudom, utoljára mikor díjaztak azért valakit, mert szóvivőként működött közre bármiben is. Müller nem védte meg az országot semmitől, sőt az sem állítható, hogy egyedi megoldásokkal állt volna elő, amelyek emberek életét mentették volna meg. Az viszont már elmondható, hogy minden parancsot teljesített, ezért sem véletlen, hogy ott kötött ki, ahol. Ha a migránsokra kellett fogni a járvány behozatalát – iráni diákok ügye -, akkor megtette, mint ahogy a gyanús határmenti „kerítésroham” másnapján is készen állt arra, hogy leutazzon a helyszínre és elmondja, hogy jelen állás szerint nagy veszélyt jelent az országra a külföldről behozott járvány.

Noha ez önmagában nem is vita tárgya, azonban ennek az egésznek elég egyértelműen az volt az üzenete, hogy ha újra megjelenik Magyarországon a járvány, esetleg berobban egy második hullám, annak a menekültek lesznek az okai. Ehhez Müller partner volt, ezt kár is lenne letagadni. Lehet, hogy egy naiv emberről van szó, de ez még nem menti fel az alól, amihez asszisztál. Erről értekezett ma reggel a Népszavában Hargitai Miklós, a MÚOSZ elnöke is, azonban ezt a propagandamédia – konkrétan a Magyar Nemzet – a szívére vette, ezért azonnal reagált is a szentségtörésre. Pedig a cikkben semmi mást nem írt le a szerző, mint a leginkább szembetűnő elemeit Müller viselkedésének, tevékenységének. A tisztifőorovos közszereplő, ezért köteles elviselni a kritikákat is, amellyel egyébként nem is láttam, hogy probléma lenne. Müller nemrégiben valamelyik kormányközeli keresztény lapnak nyilatkozott ennek kapcsán, ahol emlékeim szerint elfogadta ezeket a véleményeket is, noha természetesen nem értett velük egyet.

Úgy vélem, nincs többről szó itt, mint egy bábról, aki elvégzi azt, amit tőle kér a hatalom. Ez ennél nem komplikáltabb, mégis valamiért sokszor a közbeszéd részévé válik. Nyilván nem tudjuk a munkáját a másokéhoz viszonyítani, ugyanis ilyen komoly járvánnyal még nem nézett szembe az ország ebben a században, azonban tartok tőle, hogy ennél sokkal jobban is meg lehetett volna oldani ezt a feladatot. Mert értem, hogy borzasztóan fontos a szobák szellőztetése, meg a szappanos kézmosás, de az is fontos lett volna, hogy valódi számokat áruljanak el a járvány terjedésével kapcsolatban, esetleg régiókra lebontva, mint minden más országban. Az is fontos lett volna, hogy tisztán lássunk a Pesti úti idősotthon ügyében, és a politikai csatározások helyett inkább a tényekre koncentráljunk. Ez nagyon nem sikerült. Mint ahogy a járvány elején a maszkok fontosságára sem hívta fel a figyelmet a tisztifőorvos, azt viszont fontosnak érezte megemlíteni minden alkalommal, hogy szinte csak idősek és krónikus betegek halnak bele a járványba.

Tehát Müller szidalmazásával nagyon nem értek egyet, azzal viszont igen, hogy igenis lehessen már kritikákkal illetni az elmúlt időszakban elvégzett munkáját. A tisztifőorvos nem egy hős, pláne nem egy szupersztár, mint inkább egy, a kormány parancsait kérdés nélkül teljesítő közszolga. Semmi több.

Mai cikkeink:

Akkor majd ismét egymás torkának ugorhatunk

Magyarország felkészül

Unokák, lánygyermekek, saját lábak 

Roma, azaz ember (2.)

Válogatott megalázások

Így, vagy sehogy 

A diktatúra ára

Nők

Életmódváltás

Ahol egyesek megmondhatják, hogy a kettesek véleménye nem számít

Mai kommentjeink:

Ha mérlegre tesszük a rendszerváltást követő kormányok teljesítményét, az eredmény elkeserítő Olyan pályára állították a gazdaságot, ahol az olcsó munkaerőt igénylő multinacionális vállalatok kiszolgálása a stratégia cél.Így a multik gyarmatává váltunk( gazdasági értelemben), és a politikusaink gyarmati tisztviselőké – ezért nincs pénz!- Pedig választhatták volna azt az utat, amit a dél- koreaiak választottak (a koreai háborút követően a világ egyik legszegényebb országa volt)a képzést, innovációt, technológiai fejlesztés, a saját termék előállítását : A hazai ipar megteremtését!!! (János)

A sorsom hála az égnek megkímélt a rasszizmustól, a mi családunkban egyszerűen nem létezett, már felnőttként találkoztam először olyanokkal, akik teljes erőből zsidóztak és cigányoztak. A városunkban nem élnek cigányok, a szomszédos településről járnak át időnként, szerintem nem zavarnak sok vizet, de vannak, aki egyfolytában rettegnek. Szerintem ezt többnyire hozza magával az ember, a gyerekeimből is hiányzik ez az előítélet, nem volt szükség erre nevelni őket, ilyenekké lettek, és amikor például a kisebbik fiam középiskolába került, sok cigány osztálytársa volt, vígan barátkozott velük, el is jártak hozzánk és sose támadtak meg bennünket. Ha az ember embernek nézi a másikat, nem kezeli le, nem utasítja el látatlanban, ugyanezt kapja viszonzásul, aki folyton konfliktusba keveredik velük, többnyire saját maga váltja ki. (Melinda)

A mai nap kiemelt kommentje Sylviától:

Orbán nem megosztotta a hatalmát az egyházakkal, hanem a pénzünkön megvette a támogatásukat.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!