NEHAZUGGY

Példát mutattak a magyar sajtónak

Lázár Gergő | 2020. Július 24, Péntek | 20:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép estét mindenkinek! A mai nappal egy még sötétebb hellyé változott Magyarország. Eddig sem a sajtószabadságunkról voltunk híresek, de ezután végképp nem leszünk azok. A hatalomnak nem volt elég az Origó, majd a Népszabadság beszántása, mint ahogy a teljes vidéki sajtó leuralása és a rádiófrekvenciák megszerzése sem. Minden ellenzéki és független oldalt, fórumot és csatornát lassan, de biztosan meg akarnak szüntetni. A mostani időszak egy kiváló alkalom lett volna arra, hogy óriási felháborodás és tüntetés nélkül megtegyék ezt, hiszen Orbán Viktor nemrégiben hazaérkezett a brüsszeli csúcsról, ahol is győzelemre vezette az országot. Ez persze egyáltalán nem igaz, de nem is számít, hiszen 2,8 millió ember elhisz bármit, amit a felcsúti focista állít, akkor is, ha megnyilatkozásai teljesen szembemennek a valósággal.

A győzelme mellett idén pont egy olyan évben vagyunk, amikor nincs semmiféle választás, ezért az ország legnagyobb lapjának politikai célú bezáratása – pontosabban tönkretétele, hiszen vélhetően az egykori újságírók székeibe majd találnak gerinctelen senkiket – megoldható. Úgy hitték azonban, hogy lassan felőrölhetik a szerkesztőséget és ahelyett, hogy rövid időn belül robbanna a bomba, leoszthatták volna akár hetekre, vagy hónapokra is a dolgot. Ez nem sikerült, Bodolai László ugyanis elszámolta magát akkor, amikor Dull Szabolcs főszerkesztőt kirúgta a laptól. Mint később kiderült, ez volt az utolsó csepp a szerkesztőség számára, innen már nem volt visszaút. Egy emberként álltak ki egykori társukért, akit Bodolai nem kívánt visszahelyezni pozíciójába, akkor sem, ha a teljes szerkesztőség ezt kérte.

De mint látjuk, ezt megtehett és meg is tette. Nem vette azonban komolyan a szerkesztőség figyelmeztetését arra vonatkozóan, hogy ha nem teszi meg azt, amit kérnek, akkor ők felállnak az asztaltól. Amikor viszont már látta, hogy az erő és a hatalom nem minden – az Indexet ugyanis nem a tulajdonosok és a vezetők, hanem az újságírók jelentették – akkor gyáva, gerinctelen módon elmenekült. Az Index beszámolója szerint a sírás határán volt Bodolai, majd később rosszullétre hivatkozva egyszerűen távozott az épületből. A mai napra azt ígérte – szintén az Index egykori munkatársai nyilatkozták –, hogy bemegy az irodába, de ismét csak hazudott. Nem mert szembenézni a tényekkel. Például azzal, hogy ez idáig már több, mint 80 újságíró benyújotta a felmondását. Nem volt még ehhez sem elegendő gerince.

De ez a rendszer ilyen, erre épül. Egyik gyáva végrehajtónak sincs mersze ahhoz, hogy arccal vállalja azt, amit tesz. A háttérben, céghálókon keresztül, a nyilvánosság elől elbújva teszik tönkre az egész országot. Elég csak megnézni mi történt, amikor tegnap a három új vezető vette a fáradságot, és leült beszélgetni az Index szerkesztőségével. Komolyan elhitték, hogy át tudják majd verni az ott dolgozókat, elhitték, hogy nem lesz probléma abból, hogy bedarálják az ország legnagyobb internetes hírportálját. Ennyire sokra tartják magukat. Az elmúlt 10 évben elhitték, hogy ők valakik, elhitték, hogy ők írják a játékszabályokat, és ők rendelkeznek minden felett ebben az országban. Tévedtek.

Az Index szerkesztősége – jelen állás szerint már annak majdnem 100 százaléka – felmondott. Nem halogatták, nem vártak a csodára, hogy majd hátha pont őket kíméli meg a propaganda. Éltek az egyetlen, ebben a helyzetben választható lehetőséggel, mégpedig azzal, hogy lelkileg bármennyire megtörve, de egyenes gerinccel, büszkén hagyják ott azt a lapot, amelyben évekig dolgoztak. Elismerés jár ezért nekik, mert megmutatták, hogy így is lehet, sőt, csak így lehet. A fizetés az csak fizetés, a becsületnél soha nem lehet fontosabb. Ezzel nem mentették meg az újságot, sőt, csodát sem tettek, mégis büszkék lehetünk rájuk, mert kiderült, hogy vannak még azért sokan olyanok, akik nem kérnek a hatalom ígéreteiből, sem pedig az alamizsnából. Hiányozni fognak, mint ahogy hiányzik az Origó és hiányzik a Népszabadság is, azonban remélem, hogy ez egy olyan változást hozhat, amely előbbre viszi a hazai független újságírás ügyét. Ezek után ugyanis már senki nem gondolhatja komolyan, hogy ő biztonságban van. Orbán keze mindenhova elér, ezt vegyük tudomásul.

Mai cikkeink:

A szag nem fog változni akkor sem, ha senki sem beszél róla

Már a viccet sem értik

Mi, szabadságharcosok

Egyenes gerinccel

A jogállamiság szent nevében

Az ősük valahogy mégis lemászott arról a fáról és két lábra állt

Tavaszodik

És akkor kiáll és hazudik

Már csak a saját embereik múltébli hibáival tudnak vádaskodni?

Mai kiemelt kommentjeink:

Az már szinte elfogadott, hogy az Origo-n írni nem tudnak. De hogy olvasni sem???(Attila)

Mindannyiunk kötelessége a saját környezetében legalább egy alkalommal tudatni a delikvenssel, hogy próbáljon meg gondolkodni!
Bár tisztában vagyunk vele, hogy a legnehezebb küzdelem, mindig a sötétség elleni küzdelem.(Sándorné)

Anno kint voltam a Hősök terén Nagy Imre temetésén. Mint sokan mások a szüleim a TV közvetítést nézték. Édesapámmal sokat beszélgettünk sokszor vitatkoztunk a politikán. Koránál fogva sok mindent másképp látott. Hazamenve első dolgom, hogy átmentem hozzájuk, mert akkor még nem volt telefonunk. Kérdeztem mit szól Orbán Viktorhoz. Gondolkodás nélkül rávágta, hogy az Isten mentse meg az ilyen embertől Magyarországot. Azt mondta édes kislányom tanuld meg, aki berúgja az ajtót és nagy hangon kiabál annak soha nincs igaza, és csak a hatalmat akarja. Az ilyen embertől óvakodni kell. Figyeld meg amikor a gyerekek játszanak és csatlakozik hozzájuk valaki, aki tényleg játszani akar velük az szépen kedvesen belefolyik a többiek játékába, de aki nagy hanggal senkire sem figyelve közéjük szemtelenkedik az csak a hatalmat akarja felettük. Én akkor még nem gondoltam, hogy ennyire hatalom mániás lenne, de az biztos, hogy apám véleménye miatt kezdtem kritikusabban vizsgálni a ténykedését, és egyre jobban haragudtam Orbánra. Szegény apám már több éve halott, és amennyire utálta a hazugságot, képmutatást, lopást ács létére biztos elővette volna jó párszor a szekercéjét.(Marika)

A mai nap kommentje pedig Zoltáné:

A szar szagával az is probléma, hogy aki szarszagban született és élt, annak ez természetes, napi szükséglet, mint a benzináremelés. Ha tehát valaki kiszellőztet az a természetes közegétől fosztja meg a honpolgárt, akárha elzárná a vízcsapot vagy a gázt, a villanyt. A saját ismerőseimet figyelve látom elszörnyedve, hogy a szarszagban felnövő nemzedékek mennyire imádják ezt a bűzt. Kevés ide a szellőztetés, vihar kell ami kisöpri a bűzölgőket.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!