NEHAZUGGY

Orbán nem adja olyan könnyen a nehezen megszerzett vagyonát

Lázár Gergő | 2020. Július 19, Vasárnap | 19:56

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép estét mindenkinek! Brüsszelben a felek a mai napon sem tudtam megegyezni, ami annyira talán nem is volt meglepő. Az viszont már annál inkább, hogy Orbán Viktor kedélyesen mesélte nap közbe a nemzetközi médiának, hogy ő ugyan nem szeretne megvádolni senkit azzal, hogy hátráltatja a megegyezéseket, de a holland miniszterelnököt, Mark Ruttét mégis szeretné kiemelni. Konkrétan kommunista ideológia használatával vádolta meg, ami nem kicsit nevetséges, mint ahogy az is, hogy Orbán a 22 percesre sikeredett interjújában körülbelül tízszer elmondta, hogy ő élt és harcolt is a kommunista diktatúrában, ezért mindenkinél is jobban tud mindent a kommunizmusról. Azt ugyan nem mondta ki – még – hogy neki köszönhető, hogy a szovjetek elhagyták az országot, de talán majd pár nap múlva ez is felmerül.

Orbán azt is elmondta ebben az igen hosszú interjúban, hogy annak az országnak, amely nem tartja be a jogállami feltételeket, semmi keresnivalója sincs az EU-ban. Ez már csak azért is érdekes kijelentés, mert Orbán pontosan ugyanazt teszi, mégis valahogy azért ragaszkodik az EU-s pénzekhez, amiből a NER-t finanszírozza már évek óta, ezzel fenntartva a hatalmát. Elég egyértelmű, hogy Orbán harca az EU-val csak a közönségének szól, a valóság az, hogy az uniós támogatások nélkül lehúzhatná a rolót, ezért – én legalábbis – kizártnak tartom, hogy meg merné kockáztatni azt, hogy népszavazást tartsanak idehaza a kérdésben. Orbán folyamatos Unió ellenes retorikája ugyanis lehet, hogy megtette már a hatását, és egy Brexit-féle forgatókönyv is elképzelhető lenne.

Az is látszik viszont Orbán taktikájából, hogy azért rendelkezik elegendő támogatóval ahhoz, hogy vidáman kommunistázhassa a holland miniszterelnököt. A lengyel kormány nyilvánvalóan Orbánnal ért egyet és az is elmondható, hogy az olaszoknak, valamint a spanyoloknak sem esik túl jól az, hogy az északi országok monitorozni szeretnék azt, hogy az uniós segélycsomagot mire is költik. Noha megértem a déli államok részéről a felháborodást, de azért csak meg kellene nézni az elmúlt évek politikai pártjainak mérhetetlen korrupciós botrányait. Csak itt, Spanyolországban több milliárd forintnak megfelelő euró kötött ki a konzervatív kormány tagjainak külföldi számláin. Ugyan a jelenlegi szocialista párt viszonylag friss vért hozott a spanyol politikába, azért sajnos náluk is előfordulnak olyan egyének, akiktől nem áll távol a korrupció.

Most egy olyan időszakot élünk, amikor minden fillért számít, ezért érthető az, hogy a befizető államok garanciát akarnak arra, hogy az euró milliók nem haverokhoz fognak menni, hanem valódi problémák megoldására. Magyarország már jó ideje óriási nyertese – lehetne – annak, hogy a befizetett hozzájárulás sokszorosát kapja meg támogatásként, amit elviekben meghatározott projektekre költhet csak, azonban mint azt megtanultuk az elmúlt egy évtizedben, ez könnyen kijátszható. Emellett az EU-nak nincs semmiféle fegyvere a korrupció ellen, hiszen azok felderítése és büntetése nemzeti hatáskör. Igen ám, de jól látjuk ez mit eredményezett idehaza, amikor is az EU-s nyomozás ellenére idehaza futni hagyták Orbán vejét. Nem véletlen, hogy Orbán kész a tárgyalásra és az – akár egy hétig is tartó – vitára, ha annak eredménye az lesz, hogy kompromisszumos megoldás születik a segély ügyében, ami annyit jelent, hogy nem fogják jogállami feltételekhez kötni a kifizetéseket.

Az interjún látható kényszeres vigyorgását nem tudom, hogy jó, vagy rossz jelként kellene-e értékelni, mindenesetre nem volt túl szép látvány, annyi biztos. A kérdés továbbra is az, hogy valóban ennyi támogatója van Orbánnak Brüsszelben és simán megússza ismételten a dolgokat, vagy elszámolja magát és csúnya vereséggel tér haza az uniós csúcsról. Napokon belül vélhetően ki fog derülni.

Mai cikkeink:

Csak akkor soka többé ne vegyék a szájukra a jogállamiság szót

Ehhez képest az őszödi beszéd semmi

Mert gumibotokkal és bilinccsel eddig is sok problémát meg lehetett oldani

Belarusz-magyar „párhuzam”

Hollandia lesz az új ellenség?

Madárszerelem

A bennfentesek erősebben, keservesebben, de főleg harsányabban gyászolnak

Majd felnő valahogy az a gyerek, tizenhat évesen már mehet is közmunkásnak

Ha valóban a magyar emberek pénzét megvédeni ment Brüsszelbe

Magyarosan. Tradicionálisan. Pofára

Mai kiemelt kommentjeink:

Hihetetlen, hogy egy embernek vagyunk a foglya. Az egész ország. A hívei is még ha nem is jöttek erre (még) rá.(Borbála)

Néha arra gondolok, egy filmet nézek ahol gonoszsággal, gátlástalansággal, pökhendiséggel rendelkező szereplők nyúzzák a népet. Mindent megtehetnek, még azt is, amit senki nem goldolt volna, hogy megtehetik. A film pereg, majd rájövök, ez nem film, hanem a nyomorult életünk, nagyon gonosz hatalmasokkal a nyakunkon. A világban már mindenhol beszélik, miért hagyja a magyar nép, hogy ilyen aljasul uralkodjanak rajtuk…(Móni)

A kilencvenes évek elején voltam először Amszterdamban. Igaz, hogy akkor már túl voltunk a rendszerváltáson (?), de engem akkor átjárt a szabadság levegője. A mosolygó emberek, a coffee shopok, múzeumok, mindenki kedves volt, az öltönyös biciklizők, egyszerűen imádtam az egész város hangulatát. Aztán sokszor voltam, megszoktam, bár mindig kedves városom maradt. Lehet, hogy nemsokára megint a „szabadság levegője” miatt fogok odajárni?(Szinbád)

A nap kommentje pedig Ettoréé:

A rendszerváltás után szereplő összes politikust el kéne küldeni kapálni, mert amit ezzel az országgal harminc év alatt műveltek, az nettó hazaárulás. Túl azon, hogy szétlopták, nézzük meg, hogy mi lett a magyar emberből: kapzsi, gyűlölködő, pénzéhes, tolvaj, irigy, nagyképű, mindenkit lenéző, lusta, pitiáner, hogy ne mondjam bunkó népség lettünk alig egypár évtized alatt, csak azért, mert a politikusoknak ilyen választókra van szükségük. Könnyen befolyásolható legyen, akár zsarolható is és főleg ne gondolkodjon, csak ikszeljen! Ennek érdekében úgy irányítják a közbeszédet és a közgondolkodást, hogy ez legyen az eredmény. Hát, mit mondjak, büszkék nem lehetünk magunkra, az hétszentség.
Köszönjük ezt meg kedves politikusainknak is!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!