Július 12,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Már a bort se veszik

Megválasztották a Borászok Borászát. Évente teszik, nem lenne ebben semmi különös, ha nem vetne fel ezernyi kérdést. Az agrárminiszter ugyanis, aki átadta az elismerést, közölt egy sor érdekességet, például, hogy kilencmilliárd forinttal fogja a kormány megtámogatni a járvány miatt bajba került bortermelőket. A fene se gondolta volna, hogy még a bortermelők is bajba kerültek.

A borászat egyébként különösen sérülékeny ágazat lehet, hol a jég veri el a magyar szőlőtermést, hol az aszály pusztít, ha egyik se, akkor meg kevés a napsütés vagy sok, de vagy túl korán, vagy túl későn érkezik, nem is beszélve a peronoszpóráról. Pedig amúgy egyre nagyszerűbbek a hazai borok, csak azok a fránya körülmények, ugye. A külhoni borászok nyilván sokkal könnyebb helyzetben vannak, ott még a nap is másképp süt, alighanem Soros keze is benne van ebben.

Nem lenne baj, ha részleteznék a borosgazdák járvány miatti megpróbáltatásait, már csak, hogy el tudjuk képzelni. Én például igyekeztem, de sehogy se sikerült. Megpimpósodtak esetleg a készletek, mert a gonosz vírus ott magasodott fenyegetően az ajtóban és nem tudtak miatta bejutni a pincékbe? Csakis így történhetett, nincs más magyarázat, még Müller Cecília se mondott olyat, hogy bort fejteni különösen veszélyes foglalatosság. A pincészetek jellemzően nem is a fővárosban vannak, hogy Karácsony Gergely a hozzá nem értésével okozott volna nekik nehézségeket.

No de sebaj, a jó kormány most a gazdák segítségére siet. A kilátásba helyezett több mint kilencmilliárd forint részben hazai, részben uniós forrásokból tevődik össze, ezek szerint az EU is tisztában van vele, mennyire elkeserítő a bortermelők helyzete. A támogatásból az eladhatatlanná vagy nehezen értékesíthetővé vált borászati termékek készletének csökkentését is támogatják. Ezt megint nehezen tudom értelmezni. Milyen lehet az eladhatatlan bor? Bizonyára emberi fogyasztásra nem alkalmas, mert amúgy – bár nem vagyok borivó fajta – ismereteim szerint a kannás borok világában még az úgynevezett guggolós borok iránt is van kereslet, ha az ár kedvező. Persze ha netán már átfordult ecetbe, az más, de akkor nem kellene bornak nevezni, abból is lehet valamit csinálni, de bort többé soha. A termelő pedig ilyen esetben tudomásul veszi, hogy ezt jól elszúrta, lenyeli a veszteséget és igyekszik, hogy a következő alkalommal ez ne történjen meg vele.

Ha egy készlet eladhatatlan, annak a legfőbb oka az szokott lenni, hogy a minőségéhez képest túl sokat kérnek érte. Belegondoltam, hogyan szándékoznak a felhalmozódott készletek csökkentését segíteni, bizonyára reklámkampánnyal, az hatásos módszernek ígérkezik. A nyaralj itthon mintájára jön az igyál magyar bort felhívások tömkelege, a nyugdíjasok kapnak esetleg karácsonyra borutalványt, a médiában egymást érik majd a borfogyasztást népszerűsítő riportok, orvosok mondják majd el nekünk, mennyire egészséges a borfogyasztás. Egy a lényeg, ne hagyjuk cserben a magyar bortermelést.

Az ember csak azt nem érti, mi lehet a magyarázata annak, hogy bár évről évre támogatásra szorul egy tevékenység, miért foglalkoznak vele ennyien? Szinte nincs is olyan kiskirály, akinek ne lenne saját pincészete, ez is olyan előkelő passzió lett, mint a vadászat. A többségnek fogalma sincs arról, hogyan lesz a bor, nem is az érdekli, hanem hogy legyen saját bora, saját címkével, amivel aztán lehet büszkélkedni.

Kilencmilliárd forint rettentő sok pénz. Ha úgy számolunk, hogy egy liter bor előállítása ezer forintba kerül, akkor kilencmillió liter bor ára. Ez a mennyiség elenyésző az összterméshez képest, Magyarország ugyanis 2018-ban például 3,75 millió hektoliter bort termelt, ennek többségét, 2,4 millió hektolitert mi magunk iszunk meg, a többi exportra megy. Vagy megmarad, mert minden üzletben van kockázat.

Így fest egy magyar sikerágazat. Ha a terméke egy része iránt külhonban is mutatkozik érdeklődés, eszünket vesztjük örömünkben, öntjük bele a pénzt, megtámogatjuk minden irányból, a kis siker nem siker, azzal nem érjük be, az egész világot akarjuk.

Kerül, amibe kerül.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.