Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Nyílt levél Vezsenyi László tanár úrnak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Igen tisztelt tanár úr! Reflektálni szeretnék a HVG-ben megjelent interjújára. Nyilván én is egyike voltam azoknak, aki ezt a bizonyos videót megnézték. Én nem röhögtem ezen a videón, egyszerűen élveztem. Hogy mit?

Engem megfogott az ötlet, a választékos szöveg, a szellemes hangvétel, nem utolsó sorban a szarkazmus. Éreztem, hogy élvezi is, sőt éreztem, hogy ez kifejezetten a diákjainak szól, hogy teljesen együtt van velük. Ezt anélkül gondoltam, hogy a cikket elolvastam volna. Ön azt mondja, nem szeretné, ha vasalódeszkás tanárként emlegetnék. Nos, erre szerintem a diákjai a legbüszkébbek, a többit figyelmen kívül lehet hagyni; az internet népét, a tankerületi tótumfaktumokat és az egész rendszert.

Levelemet azért írom, mert néhai édesapám minisztériumi tanfelügyelő volt, majd megyei tanfelügyelő, végül iskolaigazgató. Földrajz-tornatanár. Nem, nem ebben az országban, hanem abban, ahol totális diktatúra volt. Romániában, Erdélyben, Kolozsvárott. Ahol a tantestületében, tankerületében, majd az egész megyében kivívta magának a megbecsülést és a tiszteletet. Hogy miért tartom ezt fontosnak?

Azért, mert önnel és bírálóival ellentétben én teljesen mást látok az ön ellen eljáró rendszerben. Nem a sörös dobozt, ez érdekelt a legkevésbé. Sőt, bevallom, nem is tudtam megállapítani a felvételről, hogy mi az, de ez egyébként is századrangú kérdés. Mint ahogyan századrangú kérdés a tankerület vezetőjének hivatkozása is a példamutatásra.

A mi időnkben – ez a ’60-as években volt – már kreatívan tanítottak tanáraink, természetesen az akkori rezsim adta korlátozott lehetőségeken belül, de főleg a tanárok egyéni felkészültsége és kreativitása adta lehetőségekkel. Ami nem volt ám kevés. De visszaemlékszem, hogy az ilyen tanárok, mint ön… az ilyen tanárok tolták előre az oktatás szekerét. Az ilyen tanárokért rajongtunk. Pedig elhiheti, hogy azért abban az időben a fegyelem nem volt másodrendű dolog.

Nem tudom hány emberben tudatosult – talán önben sem -, hogy ezzel a videóval lényegében hülyét csinált a digitális oktatást kormányzati szinten egekbe magasztaló EMMI-Klik és a franc tudja még hány élősködő, diktátumokban gondolkodó, az oktatás lerohasztásában élen járó kormányzati szervből. Hiszen pontosan tudjuk, mekkora erőfeszítést jelentett a pedagógusok számára, hogy rögtönözniük kellett, hogy diákjaikat megpróbálják ebben az új, virtuális helyzetben szinten tartani, az érdeklődésüket fenntartani. (Igen, ide kívánkozik, hogy Czunyiné Bertalan Judit, digitális tartalomfejlesztésért felelős kormánybiztos a mai napig nem tudott elszámolni a digitális oktatás fejlesztésére kapott milliókkal.)

Visszatérve: hogy miért gyakorolt rám hatást a nyilatkozata? Mert a tanáraimra és édesapámra emlékeztetett. Hatással volt rám, hogy szinte együtt él a gyerekekkel, érezni lehetett, hogy ön mindent a gyerekekért tesz, hogy mennyire szereti őket, ők pedig viszontszeretik. Ez ebben a mai rendszerben életidegen. Amikor az oktatást pontosan azért butítják le, hogy érzelmek és kapcsolati elemek ne nehezítsék az orwelli rendszert, az ilyen tanerők, mint ön mindig is kerékkötői lesznek a mindenkori hatalomnak. És ez egyáltalán nem kevés.

Tehát nagyon kérem, álljon fel, a mellét feszítse ki, vegyen nagy levegőt, és irány a tornaterem, mert még sok osztálynyi diák vár az ön nevelő, szervező, gyerekközpontú gondoskodására. Kérem, menjen vissza dolgozni, ha lehet, dupla energiával, amelyre az a sok tízezer, önnel ismeretlenül is szimpatizáló embernek, nem utolsó sorban a diákjainak szükségük van. Hozzáteszem: egy kivételével a szülőknek is.

További tanári pályafutásához sok erőt, egészséget és még több hitet kívánok, amelyet a diákjaiból merítsen, ne a hatalomból.

Mélységes tiszteletem:

Csoma Gábor

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.