Szeptember 30,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Deszkával vagy anélkül

Elgondolkodtam a makói vasalódeszkás tanár kapcsán, nem a tankerületi vezető remekbe szabott hozzáállásán, mert annak nagyszerűségét már minden oldaláról ismerjük, hanem azon töprengtem, mit is tudunk a digitális oktatási rendről. Ami engem illet, semmit. Elképzeléseim természetesen vannak, de ezeknek valószínűleg nem sok közük van a valósághoz. Iskolás gyerekeim már nincsenek, bizonyára több információval rendelkeznék, ha lennének. Fel se merült bennem, vajon milyen lehet például egy online testnevelés óra.

Digitálisan sok mindent lehet csinálni, de azért van, amihez a fizikai jelenlét alapvetően fontos. Ahogyan az élet más területein is, buszt vezetni, kapálni, tehenet fejni és még egy sor tevékenységet képtelenség távmunkában ellátni. Ha megkérdeztek volna, milyen szerintem egy digitális testnevelés óra, azt válaszolom, hogy semmilyen, nyilván nincs, de hát most kiderült, hogy de bizony van, és amit a testnevelő tanár elmondott, abból az is kiderült, hogy ráadásul óratervet kell készíteni és azt elküldeni a tankerületnek. Ettől nem is kicsit ledöbbentem. Elküldeni? Aztán leosztályozzák, vagy mit csinálnak vele? Nem voltam még soha életemben testnevelő tanár, de azért kívülállóként úgy képzelem, hogy rendelkeznie kell akkora szakmai szabadsággal, hogy a rábízott feladatot a lehetőségek függvényében oldja meg. Ha mondjuk a kötélre mászás lenne éppen a tananyag, legyen már benne annyi rugalmasság, hogy elnapolja a feladatot olyan időkre, amikor ehhez a kötél is rendelkezésre áll, és helyette találjon ki valami olyat, amit karanténban, egy szoba falai között is el lehet végezni. Ha azt találja ki, hogy az úszás alapjait tanítja meg víz nélkül egy vasalódeszka segítségével, akkor azt, legyen az ő dolga, inkább ismerjük el, mennyire leleményes.

A digitális oktatási rend nagyon szép, nagyon jó, dicséretes, hogy a pedagógusok szinte egyik napról a másikra hősiesen megvalósították, persze ettől még ezer sebből vérzik. Főleg azért, mert az ehhez szükséges feltételek nem állnak rendelkezésre. Nemcsak a pedagógusok felkészültségéről van szó, hanem a fogadó oldal adottságairól is. Ahhoz, hogy ez jól tudjon működni, minden gyereknek rendelkeznie kell digitális eszközzel, valamint internet-kapcsolattal, nem árt, ha villany is van otthon, ráadásul ha a családban több gyerek is van és esetleg mind iskolás, akkor kérdés, hogyan tudnak mindnyájan részt venni a saját óráikon. Tehát az lenne a jó, ha minden gyerek saját eszközzel rendelkezne.

Na de most jön a nemzeti konzultáció, benne a kérdés: Ön egyetért azzal, hogy a járvány alatt az iskolás gyereket nevelő családok és tanárok számára legyen ingyenes az internet? Erre is csak igennel vagy nemmel kérik a választ, tudhatnak valamit, mert ellenkező esetben alighanem a jó édesanyjuk is említésre kerülne. Normális ember ilyen kérdést biztosan nem tenne fel. Hogyan képzelik ezt? Akinek van internet-hozzáférése, annak van, ha van járvány, ha nincs, köszöni szépen, kizárt, hogy pont arra lenne szüksége, hogy a járvány idejére ennek a költségeitől mentesüljön. Aki viszont nem rendelkezik hozzáféréssel, csodálkoznék, ha lenne számítógépe vagy laptopja, esetleg egy okostelefon van a családban, azzal pedig nem sokra megy a valahány gyerek. Az meg, hogy a tanárok számára legyen ingyenes, hát egyenesen nevetséges szerintem, a mai világban már sértő is úgy tekinteni egy pedagógust, mint aki csak akkor jut internethez, ha járvány idején adnak neki ingyen. Gondolom, meg is kellene igényelni, aztán utólag el lehet mondani, hogy mennyi tengersok pénz maradt a kormányzati segítségnek köszönhetően a gyereket nevelő családoknál és a tanároknál.

Mégiscsak a XXI. században élünk, el kellene már jutni odáig, hogy minden iskolás gyerek rendelkezzen a tanuláshoz szükséges feltételekkel, tehát kapjon számítógépet, laptopot, esetleg tabletet, amelyek segítségével hozzájuthat a tudáshoz. Nem az a kérdés, hogy vasalódeszkával vagy anélkül illusztrálja-e az anyagot a tanár, hanem hogy a másik oldalon ott van-e mindenki, akinek ezt szánja.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!