Szeptember 22,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ébredj már fel, Zoltán, ez diktatúra

Szép estét! Kovács Zoltán ismét felháborodott. Most is ugyanazért: mert megtámadták drága főnökét, Orbán Viktort. Az köztudott, hogy Kovács egyfajta loholó kutyaként segíti a miniszterek elnökének tevékenységét, és már-már nevetségessé teszi saját magát, amennyiben ez még lehetséges. Ezúttal a Washington Postban jelent meg egy olyan cikk, amelynek egyik része – a cikk maga messze nem Orbánról szól – a magyar miniszterelnököt és diktatúraépítését nem dícséri túlzottan. Ez már elég is volt Kovács eltvársnak ahhoz, hogy olvasó levélben mutassa meg, hogy mégis ki az úr a háznál. Vélhetően megpróbálkozott saját cikkel is, csak azt elutasíthatták, mint oly sokszor már korábban. A cikkben egyébként semmi olyan nem szerepelt, ami nem lenne igaz, de mint tudjuk, az igazság fáj a legjobban.

A mi demokráciánkban a sajtó valójában élénk és kritikus, a bíróságok függetlenek és az ellenzéki jelöltek még mindig nyernek választásokat. Magyarország 2018-ban tartott parlamenti választásán a részvételi arány 70 százalékos volt, ami a legmagasabb volt 2002 óta. Ez aligha azt jelenti, hogy romokban heverne a demokrácia.

Ezeket Kovács fűzte cikkéhez a saját Facebook-oldalán. Ez nem álhír, kérem szépen, Kovács teljesen komolyan gondolja, hogy ez így is van. Kár, hogy ezzel szemben a valóság az, hogy ennek a fordítottja igaz, miszerint Magyarországon nincs demokrácia, a sajtó valóban egyre kevésbé szabad, a bíróságok nem függetlenek, ellenzéki jelöltek pedig nem nyernek választásokat. A parlamenti választás részvételi aránya nem fokmérője egyetlen demokráciának sem, hiszen ha az lenne, úgy a kommunista idők 90+ százalékos részvételi arányai a totális demokráciáról árulkodna. Értem én, hogy Kovács képtelen értelmes dolgokról beszélni és az összefüggések megértése sem nagyon megy neki, de legalább fogná vissza magát, és ne a fél világ szeme láttára csinálna magából teljesen hülyét. Nem Magyarországból, hiszen engem ugyan nem képvisel ez az arrogáns alak, de mégis csak szánalmas, amit művel.

Szijjártó Péter portyázói újabb, ezúttal 2800 lélegeztetőgéppel tértek haza, vélhetően ismét Kínából. Ez szép és jó, csak egyrészt lesz-e ennyi lélegeztetőgépre valaha is szükség (a 444 számításai szerint 11 000 körül járunk), illetve mennyire megbízhatóak ezek a készülékek? Annak persze vélhetően sokan örülnek, hogy végre fejlődik, legalább valamilyen szinten a hazai egészségügy. Nem biztos, hogy pont 8000 extra lélegeztetőgépre volt szükség, de legalább valami történik. Emellett elviekben idehaza is megkezdődött a gépek gyártása, ami egy esetleges második hullám esetén még hasznos lehet, ami ismét csak egy jó hír. Ezen a fronton tehát – elviekben – jól állunk, a következő lépés talán az lehetne, hogy elkezdik rendbe tenni a kórházakat, megemelik az egészségügyben dolgozók és a szociális ellátásban dolgozók fizetését, amivel elérhetnék, hogy végre ne legyen munkaerőhiány az egyik legfontosabb szakmában.

Ha ugyanis lesz elegendő szakdolgozó, akkor lesznek elegen olyanok, akik tudják is majd kezelni a gépeket. De nem csak a koronavírus idejére érdemes gondolni, hiszen az egyszer véget fog érni, míg a rutinműtétek végrehajtása, a szakellátás és a szűrővizsgálatok nem. Ezekre évek, évtizedek múlva is szükség lesz, amihez elengedhetetlen az, hogy több egészségügyi dolgozó maradjon itthon. Ezzel ugyanis elérhetnék, hogy a várólisták lerövidüljenek és azt is, hogy ne kelljen egy nővérnek vagy ápolónak ellátni több tucat beteget. A létszámnövekedéssel csökkenthető lenne a munkahelyi stressz, ami szabályosan tucat számra szedi áldozatait évente. Az eszközbeszerzés tehát üdvözlendő, nem lenne szabad azonban itt megállni, hiszen önmagában ettől még a magyar egészségügy nem fog fejlődni.

Fertőtlenítőszerre, alapvető műtéti eszközökre, a nyári meleg idejére légkondicionálóra van szükség. De ahelyett, hogy én itt felsorolnám, mi mindenre lenne szükség, a minisztérium megtehetné mondjuk, hogy megkérdezi a dolgozókat arról, hogy mire van a legnagyobb szükségük, hiszen mégis csak ők azok, akik a frontvonalban vannak. Persze teljesen elképzelhetetlen, hogy ez elő is forduljon, de azért jól esett egy kicsit továbbgondolni Szijjártó beszerzéseit, hiszen jól látható, hogy ha lenne rá politikai akarat, akkor simán megoldható lenne a rendszer lassú fejlesztése. Ha lenne…

Mai cikkeink:

Megérdemlik. Helyesbítek: megérdemeljük

A svájciak szuverén joga

Sztyeppei maradvány 

Politika, bulvár

Megsértődtek a nácik

Alatvalóépítés dupla költségen 

A tragédiát a kormány döntései okozzák, nem csupán a járvány 

Csókokban élő csóktalanok

A sztyeppei műveltségű magyaroknak találták ki

Megbecsülés

A pofád fogd be, hajtsd le a fejed és gazsulálj

Mai kiemelt kommentjeink:

Volt ugye a gestapo.,most van a fistapo. Tagja vagyok,ezért vesznek nekünk új lakberendezési tárgyakat. Ne irigykedjetek, sok a munkánk, nem lehet kopott asztalon ultizni,vagy kósával sakkozni,esetleg szilussal keresztrejtvényt fejteni.Ezek komoly dolgok, a haza ezt kívánja. (János)

Egy életen át a barátok, a család, a feleség előtt rejtegetett titok meg tudja mérgezni az ember lelkét. A beteljesületlen vágy miatt boldogtalanul leélt élet miatt elferdült személyiség iskolapéldája a mai teljes fidesz elit. Emlékszünk még arra a bizonyos fiúkollégium langymelegére? Igen. Nincsenek véletlenek. Sajnálnám is őket, ha megérdemelnék. Semmijen Zsolt Führerre vetett szerelmes pillantása megvan? (Isabella)

Hadd kérjek megértést a fidesz-náci honfitársainknak! Gondoljuk végig, mi maradt nekik! Amihez nyúlnak, szarrá válik. Egy egész nemzet gyűlöli őket (persze sokan áhitattal imádják). Pontosan tudják, hogy a történelem szemétdombján fogják végezni. Többüknek hosszú évekre kell majd börtönbe vonulniuk, hacsak nem sikerül elmenekülniük egy-egy egzotikus országba. Mi maradt nekik, amire fenebüszkék lehetnek? Csak olyan dolgok, amiért nem kellett egy lépést sem tenni. Amibe beleszülettek. Fehérek, magyarok, keresztények, heterók. Bár az utolsó kettő egyáltalán nem biztos. Egyszóval, nekik sem könnyű, na. (László)

A nap kommentje pedig Bögöbötől:

Nem sokkal az EU-csatlakozásunk után részt vehettem egy belforti egyetemi művészeti fesztiválon mint az egyik hazai egyetemi zenekar tagja. Maga város a svájci-francia-német hármashatárnál található, és azóta az “európai” szellem szimbóluma a szememben. Megdöbbentő, egyben euforikus érzés volt sétálgatni az utcákon, konstatálni, hogy szinte mindenki kedves, több nyelven beszél, valamint azt, amilyen természetességgel jöttek szembe velem meleg, időskorú és eltérő rasszú párok, akik után még csak meg sem fordultak az emberek, nemhogy megbotránkoztak volna rajtuk. Az információs pultoknál küszködve igyekvő sérült emberek segítettek, büszkén feszítve fesztiváli egyenruhájukban. Senki nem sürgette, senki nem nézte ki onnan és senki nem próbálta eldugni őket a fesztivál idejére… Euforikus volt érezni, hogy ezentúl ehhez az Európához tartozom/ tartozik a hazám, a kölcsönös tisztelet és liberális demokráciák közösségéhez… Ez a büszkeségem aztán szép lassan elszállt, ahogy a reményem is, hogy EZZEL a bagázzsal (és néppel) valaha is bejutunk Európába.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!