Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Úgy tűnik, Kövér Lászlónak súlyos gondjai vannak az identitásával

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Európa addig marad önmaga, míg a magyar, szerb és más európai nemzetek leányai vállalják a gyermekáldást, és a családok a nevelési és oktatási intézményekkel együtt képesek bevonni minden gyermeket az európai keresztény kultúrkörbe megőrizve nemzeti identitásukat.

Ilyen szavak után be is lehetne zárni az internetet, hiszen nehéz hozzáfűzni bármit is ezen agymenéshez, most mégis megpróbálkozom vele. Szerintem nem nehéz kitalálni, ki ezen sorok szerzője, hiszen nem sok olyan politikus van ma Magyarországon, aki ekkora ökörségeket képes kiejteni a száján. Persze Semjén Zsolt is képbe jöhetett volna, de nem, Kövér László volt, aki ezeket az örökkévalóság számára igen fontos szavakat kinyögte. A házmester Nagybecskereken járt látogatóban, ahol átadta a Boldogasszony Iskolanővérek lánykollégiumának felújított épületét. Az egy dolog, hogy egy szerzetesrendről van szó, tehát az itt feladatot teljesítő apácák nyilván nem vállaltak egyetlen gyermeket sem. De ez csak egy dolog, hisz szívük joga, de emellé Kövér azt is kiemelte, hogy óriási szükség volt erre, hiszen emiatt gyarapodhat a nemzet.

A Boldogasszony Iskolanővérek azonban Németországból érkeztek, tehát alapvetően nem sok közük volt sem a magyar gyermekekhez, sem Magyarországhoz. Az, hogy szegény gyermekek nevelését vállalták, egy igen nemes feladat, azonban itt nem beszélhetünk nemzeti kincsről, hiszen mint azt elmondtam, a szerzetesrendnek nem sok köze volt Magyarországhoz. Temesváron – ahova elsőként megérkezett a szerzetesrend – az első három tartományfőnök neve a következő volt: Schenk M. Ludmilla, Pfaffenzeller M. Gabriella és Litscghi M. Abundantia. Ettől függetlenül persze büszke lehet rájuk Kövér, csak ugye nem egy magyar kezdeményezésről van szó. De lépjünk is tovább.

Mit jelent az, hogy egy kontinens önmaga marad? Európában több tucat nép élt az elmúlt évszázadokban, amelyek különböző nyelveken kommunikáltak és különböző vallásokat követtek. Nem csak és kizárólag keresztények éltek és élnek ezen a kontinensen, hanem voltak pogányok, zsidók és muszlimok is bőséggel. Törökök, zsidók és arab kultúrák formálták azzá a mai nemzeteket, amik. Magyarország sem volt mindig többségében keresztény állam, csak az idők folyamán úgy hittük, erre van szükség ahhoz, hogy fennmaradhassunk a Kárpát-medencében. István király nem kérdezett meg senkit arról, hogy szeretnének-e keresztényekké válni, azok lettek és kész. Európa mindig is változott és vélhetően a jövőben is változni fog, hiszen egyetlen kultúra sem mentes más kultúrák befolyásától.

Attól olyan szép a magyar kultúra is, mert lenyomatként hordja az elmúlt évszázadok változásait. Szavaink, szokásaink, ételeink bizonyítják, hogy változásokon mentünk keresztül az elmúlt évszázadokban, amivel az égvilágon semmi gond nincs. Vallások és nemzetiségek keveredtek határokon innen és túl. Vándoroltunk, külföldről hozott ötletekkel fejlődtünk és tettük jobbá országunkat. Az, hogy Kövér a nőket ismét szülőgépekként festi meg, már nem is újdonság, szinte megszokhattuk. Számára minden nő vágyának beteljesülése az, ha gyermeket szülhet és ha ezzel gyarapíthatja nemzetének tagjait. Ezen már nem is érdemes fennakadni, hisz oly sokszor megtettük már a múltban. Kövér számára a nők szülőgépek. Pont.

De hogy ismételten a kereszténységgel jön és azzal, hogy ez jelenti egy ember nemzeti identitását, az már egyenesen nevetséges. Egy ember vallása mégis miért lenne a nemzeti identitás része? A nemzet független a vallástól immár jó ideje, hiszen nincs államvallás. Tudom, Orbánék szeretnék, ha ez megváltozna, de ehhez úgy hiszem, pár millió állampolgárnak lenne hozzáfűznivalója. A vallásszabadság ugyanis egy olyan emberi jog, amit még az összetákolt alaptörvény sem írhat felül. Hiszen ha ez így lenne, akkor csupán azért, mert valaki nem keresztény, egyszerűen kitagadhatnánk a nemzetünkből. Na persze megtették ezt már fideszes honfitársaink, csak ez túlzottan ugye nem érdekel bennünket, hontalanokat. Az útlevelünkben továbbra is Magyarország áll és ez – ha csak valaki nem vált állampolgárságot – nem fog megváltozni, csak azért, mert mások azt állítják, mi nem vagyunk a magyar nemzet részei.

Magyar meséken nőttem fel, mint ahogy a magyar kultúra vált az életem részévé. Ha akarnám, se tagadhatnám le azt, hogy magyar vagyok és ez így van jól. Azonban én nem vagyok keresztény vallású, mint ahogy zsidó és muszlim sem, mégis magyarnak tekintek magam. Most akkor mi van? Bennem nem szunnyad az az érzés, hogy vasárnaponként templomba járjak, sem pedig az, hogy az Urat dicsőítsem. Sőt mi több, gyermekekkel sem fogom teleszülni a Kárpát-medencét. De nincs semmi gond, hiszen teleszülik azt a keresztény európaiak, akik eddig nem is tudták, hogy micsoda örömet okoznak a házmesternek. Igen komoly gondok vannak tehát továbbra is Kövér fejében, egyedül abban reménykedem, hogy ne kerüljön soha egyetlen olyan minisztérium élére sem, ahol nem csak hülyeségeket beszélhet, de még valódi, akár komoly károkat is okozni képes döntéseket is hozhat. Bőven elég az, hogy a sajtó– és szólás szabadságot lábbal tiporja a Parlamentben, nem hiányzik az, hogy még ennél is nagyobb kárt okozzon mindenkinek.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.