NEHAZUGGY

Ismét hazudtak

Lázár Gergő | 2020. Június 8, Hétfő | 19:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép estét mindenkinek! Kásler Miklós, a történelem egyik legsilányabb minisztere tovább építgeti renoméját. Ki tudja, mennyi ideje van még miniszterként Káslernek, de az biztos, hogy nem pazarol el egyetlen percet sem arra, hogy gyengének állítsa be magát. Odamond mindenkinek, aki kérdőre meri őt vonni, esetleg nem ért egyet bármely döntésével. Páros lábbal száll bele mindazokba, akik ki merik nyitni a szájukat. Hogy felsőbb utasításra teszi-e mindezeket, vagy néha kissé elereszti magát, és a felsőbb utasítástól eltérve is büntet, az számomra nem egyértelmű. Az első perctől látszik ugyanis, hogy Káslernél nincs minden teljesen rendben és nem azért, mert vallásos magyar ember – ki a fenét érdekel ez, de komolyan ? – hanem mert miniszteri teljesítménye egyszerűen minősíthetetlen. Balog Zoltánt sokan visszasírják, pedig a szintén vallásos Balog sem úgy kerül be a történelemkönyvekbe, mint a valaha élt legjobb EMMI miniszter.

De hogy ezúttal mégis mivel húzta ki a gyufát Kásler? Lássuk:

A gyógyszerészek valóban szerepeltek a kormány elé kerülő díjazottak listáján, de kérdőjellel, ugyanis az ágazat eleve nagyon magas, huszonöt százalékos haszonnal dolgozik, ráadásul az üzletek vállalkozási formában szolgáltatnak és a tulajdonosok közel egyharmada külföldi. A gyógyszertárak egyébként is azt tették, amit járvány nélkül is tettek volna – mondta honlapunknak Kásler Miklós. – Horváth Ildikó államtitkár asszony azért nem tudott válaszolni a kérdésükre, mert arról már a kormányülés döntött. A gyógytornászok és az idősotthoni dolgozók, illetve a házi segítségnyújtók azért maradtak ki, mert a munkáltatójuk, egyben fenntartójuk is az illetékes egyház, a vállalkozó, az egyesület, vagy éppen az önkormányzat. Sajnos így nem tartoznak bele abba a körbe, amely kifejezetten az egészségügyi dolgozókat öleli fel, noha az ő munkájuk is a járvány idején kifejezetten veszélyes, hála és köszönet illeti őket.

Ennek előzménye, hogy a gyógyszerészek, gyógytornászok és az idősotthonok dolgozói – ahol a járvány leginkább pusztított világszerte – kimaradnak az egészségügyi dolgozóknak járó bruttó félmilliós bérkiegészítésekről. Kit lep persze meg az, hogy a korábban beharangozott juttatásból csak egyes, a kormány által kiválasztott ágazatok szereplői kaphatnak? Mégis csak túl sok pénz lett volna az, amit kénytelen kifizeti a kormány az adófizetők pénzéből azoknak a dolgozóknak, akik a járvány idején a legnehezebb munkát végezték. De azt sem szabad elfelejteni, hogy ez az 500 ezer forint még adóköteles, tehát a valódi „hála” ennél jóval szegényesebb.

Még jó, hogy emellett azért maradt pár milliárd forint a Mészáros, Garancsi, Tiborcz vállalkozások közpénzen történő megtámogatására. Van egy fontossági sorrend ugye, amit nem szabad elfelejteni. Az orvosoknak és egyéb egészségügyi dolgozóknak pedig jár a hála, mint azt Kásler elmondta. Pénz az nem, de a miniszter úr borzasztóan hálás és köszöni szépen az együttműködésüket. Miközben a világ nagy részén egy sor tapsnál és köszönetnyilvánításnál jóval több járt az egészségügyi dolgozóknak, addig nálunk marad a jól bevált módszer. Bár tulajdonképpen egy kosár almával is kiszúrhatták volna a szemüket, hiszen az is jól bevált módszer a Fidesznél.

Kásler mondataira azonban reagált Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke, aki nehezen mondható Soros emberének vagy véres liberális ellenzékinek, ugyanis saját elmondása szerint írása nem ellenzéki támadás, ő maga nemzeti elkötelezettségű, hívő és konzervatív értékrendű székely-magyar ember. Ez nem mást jelent, mint hogy Kásler ismét a saját térfeléről kapott egy igen méretes pofont. De lássuk Hankó szavait az EMMI miniszterének döntése kapcsán:

„az ágazat eleve nagyon magas, huszonöt százalékos haszonnal dolgozik”. Miniszter úr a „haszon” (profit) helyett valószínűleg a „hasznonkulcs” (árrés) kifejezést akarta használni, de ez sajnos még így sem igaz. Ma a közfinanszírozott gyógyszerek fogyasztói árának százalékában kifejezett, miniszteri rendeletben rögzített átlagos árrése már csak 10 (!) százalék körüli, ráadásul egyre több olyan gyógyszert forgalmaznak a gyógyszertárak, amelynek árrése még a beszállítónak kifizetendő összeg banki átutalási költségét sem fedezi. A szabadáras egyéb termékek árképzése ezt a kiesést csak részben kompenzálja, a vidéki kisforgalmú gyógyszertárak helyzete pedig egyre nehezebb. Évek óta eredmény nélkül könyörgök a korrekcióért, ráadásul úgy, hogy az ágazati átlagbér jóval a nemzetgazdasági átlag alatt van;

„a tulajdonosok közel egyharmada külföldi”, ez lehet, hogy igaz – sajnos. A 2010-2018 közötti két kormányzati ciklusban a Kormány és a Kamara együttműködésével sikerült megteremteni a jogi alapjait, hogy valamennyi gyógyszertári vállalkozás többségi gyógyszerészi tulajdonban működjön. Ezért a Kormány még az uniós kötelezettségszegési eljárást is bevállalta. Ha a gyógyszertárak tényleges tulajdonosi szerkezetével probléma van (van!), akkor az ágazati vezetés feladata a jogszabályi előírások érvényesítése mind a tulajdonlás, mind a gyógyszertár-működtetés területén. Évek óta hiába kérem a tárcától az ez irányú intézkedéseket;

„a gyógyszertárak egyébként is azt tették, amit járvány nélkül is tettek volna”. Bocsánat, a többi egészségügyi intézményben nem ugyanazt csinálták, amit járvány nélkül is tettek volna, tehát a betegeik ellátását?

A kormány vélhetően bőven megengedhette volna, hogy a bérkiegészítésbe bevonnak mindenkit, aki kivette részét a járvány elleni védekezésbe, mégis amellett döntöttek, hogy további dolgozókat haragítanak magukra. Vajon mi lehet a cél? Ennyire nem számít már semmi és senki? Már hívekre sincs szükség? Az ígérgetés persze ment még a járvány idején, azonban amikor tettekre lett volna szükség, akkor ismételten csak visszatáncolt a kormány. Kíváncsi vagyok arra, hogy milyen következménye lesz annak, hogy újabb csoportokat sikerült magukra haragítaniuk azzal, hogy a folyamatos ígérgetés ellenére átverték őket.

Mai cikkeink:

Nem az egyszeri alamizsnáért kellene küzdeni, hanem a minden hónapban kézhez kapott becsületes fizetésért

A budapestiek nem hülyék

A rendőrség finanszírozásának megszüntetése vajon megoldás?

Az örök ellenzéki szerep

Pártkampány közpénzből

Csak épp a betegekre és az egészségügyi dolgozókra tesznek magasról

Ha a végtelen cinizmus és az önreflexió hiánya fájna

Megmaradok virágos mezőkön

A foci varázsereje

El van cseszve az egész

Mai kiemelt kommentjeink:

Amennyiben még az ellenzéknek állító tömeg is leszólja az ellenzéki pártokat, akkor mire számítanak? Nincs egy kormányzó képes ellenzéki párt? Ezt miből állapítja meg bárki? Ha meg nincs, miért nem jön létre egy új, erős ellenzéki párt? Mert sokkal egyszerűbb másokat vádolni, mint cselekedni. Az ellenzéki pártok közül, szerintem, bármelyik lehetne kormányalakító párt, ha a választópolgárok tényleg változást akarnának, akkor valamelyik mögé odaállnának. Én itt csak azt olvasom, hogy az egyik azért nem, mert Gyurcsány, a másik azért nem, mert fiatal, a harmadik azért nem, mert kevesen vannak, a következő, meg nem elég baloldali, és így tovább. Szerintem viszont pont az ellenkezőt kéne hirdetni: melyik párt miért, és miben erős.(Virág)

Sajnos a kulcsos ember jól tudja, milyen zárba milyen kulcs illik. Magyar zárba magyar kulcsot! Magabiztosan nyitogathatja. A szakszervezet nálunk egy hivatal, ennek megfelelően lefelé tapos, felfelé nyal. Mindig is ezért fizették, nem azok, akiket képvisel. Legalábbis így hiszik. Egy régi dal jut eszembe a kuncsorgókról, a Konstantinápoly, Breitner János énekelte: „…Ali áll a sarkon és nyújtja a kezét, Baksisért, a baksisért…” (Leszoktunk-e a hálapénzről, borravalóról?)
Egyszóval a Türk Tanácsba mi hazamegyünk. Bizonyos értelemben.(Lajos)

Az egyáltalán nem értelmetlen feltevés, hogy demokrácia van vagy diktatúra. Nagyon is értelmesen kiderült, hogy ez bizony diktatúra. Ha egy kormány és egy párt egyszemélyi vezetője azt csinál az emberekkel, az ország pénzével, az intézményeivel, amit akar akkor az már diktatúra. Ha tönkre tesz embereket, akik nem paríroznak neki, akkor az már diktatúra. Nem kell megölni vagy bebörtönözni az embereket, ahhoz hogy diktatúra legyen.(Transzporter)

A nap kommentje pedig Melindáé:

A főpróba már megvolt, a rendelettel, hogy az egészségügyben dolgozók nem hagyhatják el az országot, aztán kérdés, mikor gondolják úgy, hogy nemzetbiztonsági fontosságú ez a kérdés és véglegesítik? Elvégre most ugyan már nincs járvány, de naponta halljuk, hogy megint jönnek a migránsok, akik ráadásul egészségügyileg is ellenőrizetlenek, még a lázukat se méri meg sehol senki, így állandóan veszélyben élünk…

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!