Szeptember 30,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Szunnyadó ellenállás

Nagy a visszhangja annak levélnek, amelyet az Orvosi Kamara írt Orbán Viktornak, és amelyben az ágazat jelenlegi helyzetét és jövőképét festi le, sürgetve, hogy ideje lenne tenni valamit, ami valóban eredményes is, hiszen ha így haladunk tovább, az egészségügyben dolgozók az első adandó alkalommal el fognak menekülni, az ország pedig itt marad szakemberek nélkül. Mi nagyon jól tudjuk, hogy ezt a következményt mindenképpen el kellene kerülni, mert már jelenleg is tapasztaljuk a rendszer hiányosságait, bölcs ember csak végszükség esetén hajlandó például kórházba menni, ott ugyanis nemcsak arra van esély, hogy kigyógyítanak valamilyen kórságból, de arra is, hogy újabb problémákkal gazdagodjunk, például egy jó kis kórházi fertőzéssel, vagy összekeverjék valami mással az infúziónkat.

A levélre egyelőre még nem érkezett válasz. Talán meg se kapta a címzett, tértivevénnyel kellett volna küldeni, vagy csak nem érte el a miniszterelnök ingerküszöbét, sebaj, várunk, hátha egyszer mégiscsak a kezébe akad véletlenül a tengernyi fontos teendője közepette, hiszen éppen csak útjára bocsátotta a Nemzeti Konzultációt, már jött is az újabb feladat, a foci és Trianon összefüggéseit taglaló terjedelmes történelmi mű ünnepélyes bemutatása. A kevésbé jelentős kérdések várhatnak.

Eközben egyre többen fejtik ki véleményüket a kamarai levéllel kapcsolatban, természetesen az ellenzéki oldalról. Megszólalnak orvosok is, de többnyire a jelenlegi vagy leendő betegek szólnak hozzá. Jellemzően tisztában vannak vele, hogy ha most nem is érintettek, bármikor azzá válhatnak, a betegség ellen senki sincs biztosítva, arra nincs garancia, hogy bárki élete végéig makkegészséges lesz. A baj azt is utolérheti, aki nagyon vigyáz az egészségére, vagy ha őt magát nem is, de a szűkebb családjából valakivel megtörténhet, hogy sor kerül rá, és akkor nagyon közelről tapasztalhatja meg, hogyan működik nálunk a rendszer. Kivételek persze vannak, akik fölötte állnak a hétköznapi problémáknak, magánorvosok, magánkórházban kezelik őket, ha úgy tartja kedvük, akár külföldön is, de szerintük ez rendben van így, ami kell nekik és amikor kell, megfizetik. Az, hogy a többiek min mennek keresztül, őket nem érinti, ezért nem is érdekli őket.

Egy ismerősöm végiggürizte az életét. Nem túlzás, egyetlen napot nem hiányzott betegség miatt, most hetven éves, de még mindig dolgozik. Törődött is magával mindig, nemrég elment egy rutin laborvizsgálatra, ahol az az eredmény született, hogy valószínűleg rák van valahol a szervezetében. CT-re küldték, kapott is egy távoli időpontot, ettől összeomlott, ő nem tud hónapokat várni, minél előbb meg akarja tudni, mi a helyzet. Talált egy magánutat, 85 ezer forint egy CT-vizsgálat, de ez a helyzet, amikor bármennyit kérhetnek, meg fogja fizetni. És ezzel még nincs vége, különféle tükrözések, egyéb diagnosztikai vizsgálatok is szerepelnek a javaslatok között, aztán ha találnak valamit, talán műtét, ott is találni kell megbízható orvost. Hogy mennyi pénze van, nem tudom, de ha nincs elegendő, eladják a házukat is, hiszen nem kevesebbről, az életéről van szó.

A hozzászólások között olvasok több olyat, amely azt teszi szóvá, hogy igazából az emberek tűrőképességével van a baj. Össze kellene fogni, elvégre közpénzből finanszírozzák az egészségügyet, a közpénz pedig a mi pénzünk, ha nem arra fordítják, amire szükséges, akkor tegyünk róla, hogy ne jussanak hozzá. Ellenállást sürgetnek, afféle békés, polgári ellenállást, tagadjuk meg például az adófizetést, hiszen ha nem jutnak közpénzhez, nem is tudják elherdálni.

Jól hangzik, logikus is, csak hát nincs hozzá semmiféle praktikus melléklet, hogy ezt hogyan lehetne megvalósítani. Aki alkalmazottként dolgozik, nem is találkozik az adójával, azt a munkáltató levonja, őt csupán értesíti arról, hogy ezen a címen mennyit fizetett az államnak. Adóbevalláskor nem tudja visszaigényelni, mert olyan rubrika nincs a jogcímek között, hogy ellenállás miatt visszakérem. Ha vállalkozóként nem fizet adót, a NAV rövid időn belül észleli és előbb felszólítja, hogy fizessen, majd küldi a végrehajtót, aki ráteszi a kezét mindenre, ami értékes. Tetemes áfával is hozzájárulunk az állam költségeihez. Hogyan tudunk áfát nem fizetni? Nem vásárolunk? Nem tankolunk? Nem fogyasztunk áramot, vizet, gázt? Ha közöljük a pénztárossal, hogy áfa nélkül szíveskedjen számolni, valószínűleg viccnek veszi, esetleg még meg is dicsér bennünket, amiért ennyire jópofák vagyunk.

Arról nincs szó, hogy elégedettek lennénk, még csak az sem igaz, hogy az elégedetlenségünk szunnyad és csupán fel kellene ébreszteni. Egyszerűen csak nincs járható békés útja annak, hogy ezt kifejezzük. A kezünk jó ideje ökölbe szorult, már csak azt kellene eldönteni, mire jó ez a görcs.

Lehet, arra is, hogy odacsapjunk vele.

Pável Melinda

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!