Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


A diktatúra logikája

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A diktatúra – legyen az Sztáliné, Hitleré, Rákosié, Kádáré vagy Orbáné – csak egyféleképpen tud működni: ostobán. Gondoljunk például 1972. március 15-re! Ebből azért lett az emlékezetben megőrződő ellenzéki megmozdulás, mert a rendőrség keményen lépett fel. Ellenkező esetben mi történt volna? Vonulgattak volna a fiatalok pár órán keresztül a városban, majd – mivel semmi nem történik – egy idő múlva megunták volna, és szétszélednek. Még hír se lett volna belőle, nemhogy évtizedeken át megőrzött emlék. Annyira előre látható volt a keménykedés – vagy a keménykedés elmaradásának a – következménye, hogy józan ésszel föl sem fogható, hogy a hatalom ezt nem így látta. És kisebb-nagyobb példák tömegét lehetne sorolni, amikor ugyanezzel a logikával működtek. Nem tudtak másképp.

Ugyanezt csinálja most Orbán Viktor. Ha a rendőrség nem lép fel a Clark Ádám téren dudáló tüntető autósok ellen, néhány kör után hazamentek volna. Talán nem lett volna következő tüntetés, és biztosan nem szerveződött volna olyan szolidaritás, amely egy hét alatt 7,5 millió forint adományt dobott össze a rendőri büntetésre. (Ami nem sok jóval kecsegtet Orbánnak a jövőre nézve.)

Pedig Orbán nem mindig működött ostobán. Egészen mostanáig tartotta magát a kormányellenes tüntetésekről vallott véleményéhez: tüntetgetnek, tüntetgetnek, aztán hazamennek. És ez a gyakorlat bevált: eddig mindig az történt, hogy tüntettek, és aztán hazamentek. Nálunk nem volt kormánybuktató Vencel téri vagy Majdan téri tüntetés. Miért kerekedett felül Orbán – eddig eredményes – ügyes machiavellizmusán a diktatúra logikája? Miért reagált ostobán?

Mert elvesztette a türelmét. Azért vesztette el, mert egyre inkább nyeregben érzi magát. Ameddig nem így érzett, addig óvatosan taktikázott, igyekezett fenntartani a látszatot. De most, amikor már úgy érzi, hogy mindent kézben tart, nehezebben tűri, ha nem rögtön és nem pontosan az történik, amit ő akar. Tulajdonképpen ő is a diktatúra logikájának az áldozata: a diktatúrában elkerülhetetlen menetrend, hogy a diktátor hatalma egyre nő, és egyre koncentrálódik, mert úgy érzi, hogy csak így tudja hatalmát megőrizni. Közben persze a személyisége is tovább torzul: egyre nehezebben viseli az ellenvéleményt és a kritikát. Mondhatni, egyre érzékenyebb lesz.

Az ellene szervezett tüntetéseket eddig elviselte, most már nem. Ugyanez lesz a szóban és írásban megjelenő ellenvélemény és bírálat sorsa. Nem tudni, milyen indulatok dúlnak keblében, de most még elviseli, hogy tolvajnak, maffiafőnöknek vagy strómanokat futtatónak nevezzék. Ki tudja, meddig? Most még csak névtelen posztolókra uszítja rá rendőreit, hogy legalább a köznépet fékezze egy kis félelemkeltéssel. Taktikai okokból a nevesebb közírókhoz vagy véleményvezérekhez nem nyúl, pedig nincs ember, akit ne bántana, ha rosszat mondanak róla. De ahogy tovább bővül az a tapasztalata, hogy azt csinál Magyarországgal, amit akar, egyre nehezebben fogja elviselni, ha gazembernek nevezik. Egyre keményebb lesz.

És ez lesz a veszte.

Andor Mihály