Szeptember 27,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Végtelenül szomorú és szánalmas

Mondhatnám azt, hogy szerencsés hely az az ország, ahol már minden probléma megoldott, semmi más kesergésre okot adó téma nincsen, mint annak a néhány embernek az ügye, akiket érint Semjén Zsolt sokadik, éjjel benyújtott, salátába bugyolált, a transzneműek életének további nehezítését célzó javaslata, melyet azóta Áder János ügyesen alá is írt. Nem tudom, hány transznemű embertársam élhet ebben az országban, sok bizonyára nem. Ez a születési – nem is tudom, mi a helyes meghatározás. Nem betegség, az biztos – adottság sokkal kevesebb embert érint, mint például a kék szem, vagy a balkezesség. Tehát nem fogják tömegek ostromolni ezután sem (mert már nem is tehetik, hiszen mostantól törvény tiltja) az okmányirodákat, hogy a személyi okmányokon szereplő férfinevet női névre változtassák. Az útlevelükben, TB kártyán, összes igazolványukon olyan név és olyan nem fog szerepelni, amihez nekik már nincs közük. A dolognak sem társadalmi, sem gazdasági, sem másmilyen haszna nincsen. Az egyetlen eredmény: még jobban meg lehet alázni néhány olyan embert, akik már születésük óta egyébként is súlyos terhet cipelnek.

A szélsőjobbos pártmédia nem most kezdte el a gyűlöletkeltést. Igen régóta fontos téma náluk a másság veszélyeinek kidomborítása. Az eszközökben a legritkább esetben sem válogatnak, minden extrém szélsőséges példát előtúrnak az internet legmélyebb bugyraiból, és általános jelenségként tálalják az olvasóiknak. A gyűlölet tárgyát soha nem mutatják be, nem írnak arról, hogyan, miért lett valaki valamilyen. Igaz, akkor egyszeriben esendő ember lenne a meleg is, a transznemű is. Olyan valaki, akin nincsen mit gyűlölni. Nem ez a cél.

Az talán már a legalja a dolgoknak – de csak talán, mert már sokszor hittem, hogy a gödör alján vagyunk, aztán mégsem voltunk ott – amikor egy nő arról ír cikket, hogy az ő nőisége csorbul attól, ha egy pasas nőnek vallhatja magát. Idézem pontosan:

Tőlem senki nem kérdezte meg, hogy szeretném-e , hogy egy férfiként született, de nővé operált transzneművel egy kategóriába tartozzak. De ha megkérdeznének, elmondanám: nem szeretném, hogy a magukat nőként definiáló férfiak a nőiség státuszát jogosan bármikor magukra vegyék. Mert a nőiség ennél sokkal több, sokkal mélyebben gyökerezik, és sokkal több varázslatra képes, mint azt a férfiak valaha gondolnák. És egészen biztos vagyok benne, hogy mindezt addig tisztelik, amíg ennek joga kizárólagosan megmarad nekünk, nőknek. (Fábián Eszter 888.hu)

Igaz, tőlem sem kérdezte senki, hogy akarok-e egy kategóriába tartozni egy transzneművel, de azért elmondom, mit gondolok erről nőként. Először is azt, hogy soha nem tartoztam kategóriába. Én én vagyok, a magam nőiségével, anyaságával, emberségével, valamilyenségével. Ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy bárkinél különb vagyok, csupán azt, hogy éppen annyira egyedi vagyok, mint amennyire mindenki más is az. Az én nőiségemből semennyit nem von le az, ha valaki, aki női lélekkel egy férfi test fogságába született (vagy éppen férfi lélekkel egy nő testébe börtönözte a természet), kiszabadulhat onnan, és boldogan élhet. A transzneműség ugyanis ezt jelenti. Nem divathóbort, hanem nagyon súlyos teher annak, akit érint.

Ha a Fábián Eszter nevű hölgy attól érzi nőnek magát, hogy ezek az emberek kénytelenek naponta megalázkodni ebben az országban, mert bár nőnek érzik magukat, nőnek néznek ki – és nem csak nőnek néznek ki, valóban nők is -, az összes okmányukban férfinév szerepel, akkor én nagyon sajnálom Fábián Esztert. Őszintén.

Végül mutatok néhány vállaltan transznemű embert. Talán ebből a néhány fotóból is egyértelmű: ilyen változtatásokat az orvostudomány nem képes véghezvinni. A transznemű ember nem csupán belül tartozik a másik nemhez, a teste nagy része szintén nem tükrözi a születési nemét. Még annyit mondanék el: nyomorult élet lehet az, melyben valaki csak akkor érzi, hogy ő is ér valamit, ha másoktól veszi el ezt a jogot.

Természetesen csalóka így a dolog, a nemváltó műtét nem tesz karcsúvá, magassá, kecsessé senkit, ha eredetileg sem volt az. Aki alacsony, dundi, karikalábú, akármilyen, az úgy marad később is, mint ahogy valamennyien együtt élünk születési adottságainkkal. Többek között ez tesz minket egyedivé. Transznemű vagy meleg nem divatból lesz senki (aki igen, mert elvétve előfordul, annak valami más lelki defektusa van, amit így próbál kompenzálni), hanem úgy születik. Ha valaki – akár Semjén Zsolt, akár Áder János, akár a 888.hu munkatársnője – abban leli örömét, attól érzi magát férfinak, nőnek, embernek, hogy másoktól megtagadja ezt a jogot, az egy nagyon, nagyon szomorú dolog. Végtelenül szomorú, és végtelenül szánalmas.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!