Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Felnőni a feladathoz 

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Erős pilléreken nyugszik a magyar-kínai légi híd. Ez szükséges is, hiszen meglehetősen nagy rajta a forgalom, szinte rajzanak a repülőgépek, csak jönnek, egyre jönnek és hozzák Kínából az egészségügyi védőfelszereléseket. Nem is értem, miért nem költözik ki a külügyminiszter Ferihegyre, praktikus lenne, ha legalább az irodáját odaköltöztetné, tekintettel arra, hogy nem győzi fogadni a temérdek szállítmányt, odarendelhetné az éppen soros renitens országok nagyköveteit, hogy két gép között leteremtse őket, amiért nem mutatnak megfelelő tiszteletet a magyarok iránt. 

Nagyon olcsó lehet mostanában a légi szállítás, csak ez lehet a magyarázata ennek a megsokszorozódott forgalomnak. Tény, hogy gyorsabb is, mint bármi más, de mostanában már ez nem lehet szempont, míg nem olyan régen nagy volt ezen a téren az ínség országunkban, mostanra már maszknagyhatalom lettünk, nyugodtan be lehetne fejezni ezt a beszerzési harcot, vagy legalább más utakra terelni, érkezhetnének ezek a valamik vízen vagy sínen, nem sürget az idő, sőt, ha már egyáltalán nem érkeznének, az lenne a normális. Persze ha ezek nem is állami beszerzések, hanem most létesül éppen a kínaiak európai kereskedelmi lerakata, az más, de akkor nincs hozzá sok közünk és nem szükséges szüntelenül beszámolni a naponta érkező tonnákról. 

Ráadásul a közérzetünknek se tesz jót a jól értesültség, itt van ez a lélegeztetőgép-ügy, én például határozottan jobban érezném magam, ha legalább nem tudnék róla, mert így, hogy ennyit tudok, végtelenül felháborít és további kérdéseim vannak, amelyekre azonban soha sehonnan nem fogok választ kapni. Azt nem tudhatom meg, mennyibe is került nekem mindez, hogyan történhet meg ilyesmi, hogy hatalmas összeget fizetünk valamiért anélkül, hogy tudnánk, az micsoda, és ha már nem tudjuk, miért nem kérdezünk meg valakit, akinek állítólag szánjuk az eszközt, hogy megvegyük-e? Ebben az esetben messziről megmondta volna bármelyik majdani felhasználó, hogy a berendezés lehet, hogy jó valamire, de arra semmiképpen, amit elvárnak tőle, ezért a kedves fürkész vegyen egyet magának, ha akar, a saját pénzén, de semmiképp se kössön nagy tételben üzletet e tárgyban. 

Nem csoda, hogy ettől hangos most a világháló. Érdeklődéssel várom, milyen huszárvágással törnek majd ki ebből a kínos helyzetből. Abban biztosak lehetünk, hogy nem az történik, aminek történnie kellene, nem lesz nyomozás, nem lesz beismerés, a felelősségre vonás is elmarad, sokkal inkább azokra támadnak majd, akik mindezt nyilvánosságra hozták, hiszen nehezítik vele a járványkezelés sikerét. Gonosz hírhamisítók műve az egész, akiket nyilván Soros pénzel.

Olykor mindnyájan követünk el kisebb-nagyobb hibákat. Én is rendeltem nemrég egy mini drónt valami távol-keleti kínálatból, a reklám szerint megunhatatlan játék gyerekeknek, én a macskámnak és a kutyámnak szántam, hogy majd jól eljátszanak vele. A szerzemény nem igazán vált be, a mütyürke működik ugyan, repked a szobában, közben villog és zúg is, az állataim azonban nem igazán értékelik, ha bekapcsoljuk, világgá szaladnak rémületükben. Ügyesen vásároltam? Hát nem, jobban tettem volna, ha inkább nem teszem, de legalább nem várok érte elismerést és nem adom oda valakinek azzal, hogy készítsen vele légifelvételeket. Ráadásul én nem országos beszerzéseket intézek, így kizárólag a saját bőrömet viszem a vásárra, és ebben a minőségemben nem annyira veszedelmes, ha pocsék fürkésznek bizonyulok. 

De ha már valaki foglalkozásként űzi ezt, elvárható, hogy nőjön fel a feladathoz.

Pável Melinda