Június 2,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Mégis mit kellene tennie?

Végre megérkezett számára is a péntek. Szerette a pénteki napokat, erre nem volt ugyan különösebb oka, csupán annyi, hogy ez a hét utolsó munkanapja, és két szabadnap követi. A hétvégéket különösen értékeseknek érezte, teljesen indokoltan, más napokon ugyanis soha semmi érdemleges nem történt. Nem is történhetett, gyakorlatilag reggeltől estig dolgozott, este meg már mi történhetne az emberrel? Leül, kifújja magát és már mehet is aludni, mert másnap reggel kelni kell.

Ez a szisztéma most, járvány idején sem változott. Reggel irány a munkahely, onnan délután hat óra körül szabadul, akkor rohanás a boltba, bevásárlás, mert mindennap be kell ugrani a mamához, hátha szüksége van valamire. Muszáj figyelni rá, mert ő már majdnem hetven éves, karanténban van, máskor se megy sehova, mert nem tud, de most ha akarna, se mehetne. A különbség annyi, hogy mióta ez a vészhelyzet van, nem megy beljebb, csak leteszi, amit vitt neki és már megy is tovább, telefonon beszélnek szükség esetén. Igazából ezt nem is nagyon bánja, a mama folyton a politikával foglalkozik, az őrületbe tudja kergetni, amiért országos kérdésekbe ártja magát, mintha lenne bármihez köze. Meg is mondta már neki sokszor, hogy elege van ebből, mit mérgelődik az Orbánon meg a Mészároson. A múltkor meg is sértődött, mert amikor kikelt az ellen, hogy felvásárolják a Balatont, kibuggyant belőle, hogy na és? Volt arrafelé valamilyen érdekeltsége? Nyaralója, egyebe? Nem? Hát akkor gondolja inkább úgy, hogy egyáltalán nincs is Balaton, soha nem is volt, vagy ha volt is, kiszáradt, kész, vége. Eddig se használta, ezután se fogja, nem veszít semmit, akkor meg minek mérgelődik? Na, ez csak olaj volt a tűzre, azzal vágott vissza, hogy rettenetes, amikor azt látja, hogy a fiatalok nem tesznek semmit ez ellen.

Mégis, mit kellene tennie? Szidja ő is a korrupciót? Változik attól valami? Ő inkább azon igyekszik, hogy a saját élete rendben legyen. Szerencsére van munkája, bár igazából el nem tudja képzelni, hogyan képes a cége most is működni, szinte ugyanúgy szállítanak nagy tömegű árut, mint a járvány előtt, pedig olyan cikkekkel foglalkoznak, amelyeket most nem nagyon lehet eladni. Például megnézné, ki vesz mostanában hajnyírót, de ilyen rejtélyek után kutatni ugyanolyan hiábavaló, mint mérgelődni az országos gazemberségek miatt. Nem kell mindent pontosan érteni, elég azt látni, amit látni engednek, ez a nyugalom ára, ezt nem érti a mama, hogy a saját érdekében nem szabad a kelleténél többet gondolkodni.

Leépítések persze voltak náluk is, sok embert elküldtek, és nem azért, mert ők rosszabbul dolgoztak, mint a többiek, de hát most nincs annyi munka, mint máskor, és a cég akkor tud életben maradni meg jól működni, ha nem fizet fölöslegesen embereket. Aztán ha több munka lesz, akkor majd fölvesznek embereket, vagy azok közül, akiket most elküldtek, vagy másokat, ezt meg kell érteni. Nyilván nem örülne, ha őt is elküldenék, de inkább nem gondol bele, valójában fél belegondolni, mert a mostani biztonsága addig tart, amíg van munkája, abban a pillanatban, ha elveszti a fizetését, mindent elveszít. A lakást nem tudja tovább bérelni, az autó részleteit nem tudja fizetni, éhen csak azért nem halna, mert a mama azért biztosan adna neki enni, de onnantól nem lenne tovább, mindent elölről kellene kezdeni. Amit eddig elért, az csak egy illúzió, semmi sincs mögötte.

Hát persze, hogy nem akar politizálni, nem akar a realitásokkal foglalkozni, mert akkor ezzel mind szembe kellene nézni és az nagyon lehangoló. Sokkal jobb elhinni, hogy minden nagyon rendben van, még akkor is, ha ez nem igaz.

Pável Melinda

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.