Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Sorsdöntő hónapok elé nézünk

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A hatalom már eddig is bizonyította, hogy bármikor megsarcolja azokat, akik már egyébként is bőven többet fizetnek, mint normálisan elvárható lenne, miközben a sajátjai közül senkit nem hajlandó ugyanerre utasítani. Az önkormányzatoktól, de még a mezei adófizetőktől is gond nélkül vesznek el még többet, hogy aztán ezt újra kiosszák a pórnép számára. Igen ám, csak az igazi nagy pénzek nem a gépjárműadó környékén keresendők, sokkal inkább a közpénzből felhizlalt milliárdosok vagyona és (külföldi) bankszámlái körül. Tiborczok és Mészárosok milliárdokat tettek zsebre az utóbbi években, felvásárolták a fél országot, most baj idején viszont nem annyira látványos, hogy önként jelentkeznének segíteni. (Jó, tudom, Tiborcznak már két lélegeztetőgéppel tartozunk.) Ugyan figyelem a napi híreket, viszont mégsem találkoztam azzal, hogy Mészáros Lőrinc felajánlott volna pár milliót arra, hogy maszkokat vásároljon mondjuk Budapest. De azt sem hallottam, hogy mondjuk Rogán beszállt volna a nehéz helyzetbe kerültek élelmezésébe. Igen, demagógia, nem baj.

A NER tagjai kussolnak, hiszen féltik a lopott vagyonukat. Mi lesz velük, ha gazdasági válság köszönt be? Mert be fog köszönteni, az nem is kérdés, sőt, már be is köszöntött. Egyedül az nem tudható még, hogy egy vagy kétszámjegyű lesz a visszaesés. Ha pedig nem lesznek „fölös” milliárdok, akkor mégis min fog osztozkodni a maffia? Miből fogják megvenni az emberek bizalmát és mivel fogják hallgatásra bírni azokat, akik könnyen padlóra küldhetnék őket? Elég egy tucat olyan „vállalkozó”, aki felháborodva az eddig megszokott pénzek elmaradásán, összekap a maffiával. Ha ezek az emberek netán borítanák a bilit, az egész szaros kártyavár összedőlhet. A Fidesz ezekre az emberekre építette a hatalmát. Párthű felsővezetőkre, komisszárokra, polgármesterekre, vállalkozókra és egyházi személyekre. A hűségnek viszont ára van.

Ezt eddig Orbán gond nélkül meg tudta oldani, hiszen az Unió irányából talicskákkal, sőt platós ifákkal érkezett a pénz, amivel lényegében azt csináltak, amit csak akartak. Emellé a gazdaság is felívelőben volt. Ennek azonban vége van. Azt, hogy mikor mászhatunk ki a gödörből nem tudni, már csak azért sem, mert még jelen állás szerint is ássuk a gödröt, hiszen a gazdaságok zöme a mai napig nem indult újra igazán. Egy az Index által megszerzett uniós dokumentum szerint mindössze 66 százalékon döcög a kontinens gazdasága, ami beláthatatlan következményekkel fog járni. A 2008-as recesszió vélhetően semmi ahhoz képest, ami ránk vár a következő években.

Országok tucatjai álltak elő különböző gazdasági programokkal, miközben a legnagyobb gondban lévő olaszok és spanyolok egyenesen könyörögnek az Európai Uniónak, hogy ezúttal ne megszorító programokkal próbálják orvosolni a problémát, hanem egy közös gazdaságélénkítő tervvel – mint ahogy tette azt az USA 2008 után – élesszék újra a piacot. Orbán tegnap jelentette be gazdasági csomagját, azonban nem úgy tűnik, hogy azzal túl sokat tudna lendíteni a helyzeten. Pénz persze lenne elegendő, ha azt nem osztották volna ki egymás között az elmúlt években. Ezeket a pénzeket azonban nem hajlandó kockáztatni, még akkor sem, ha ez egyébként talán még arra is elegendő lenne, hogy megnyerje a következő választásokat. Ha most ugyanis elő tudna húzni valami olyat, amivel valóban kirángatná a hamarosan hatalmas gondba kerülő magyar gazadságot a gödörből, akkor vélhetően milliók felejtenék el neki azt, amit tett az emberek életével az utóbbi egy évtizedben.

Ilyenre azonban nem nagyon kell számítani, az alapján legalábbis, ami a tervekből jelen állás szerint kirajzolódik. Itt valódi gazdasági csodára lenne szükség, olyanra, amiről Matolcsy nagy szavak szintjén évek óta álmodozik. Összefogás nélkül nem túl sok esély kínálkozik a sikerre, márpedig nagyon úgy tűnik, hogy Brüsszelt továbbra is támadja a kormány. Ahelyett, hogy részt venne egy közös tervben. Ettől még nyilván elképzelhető, hogy ismét jól jövünk ki a dologból, hiszen eddig is a keleti blokkot támogatták a leginkább, annak ellenére is, hogy milliárdok tűntek el helyi oligarchák zsebeiben. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy azt megelőzően a mediterrán országokat segítették ki, így az is meglehet, hogy hamarosan búcsút mondhatunk az EU nagylelkűségének. És toporzékolhat Orbán ahogy akar, ha egy közös döntés eredményeként megnyírbálják a felénk érkező támogatásokat, hogy ezzel más, súlyosabb gondban lévő országokat támogassanak, akkor sok beleszólásunk nekünk ebbe nem lesz.

A tegnapi bejelentés – véleményem szerint – Orbán vesztét hozhatja el, ami végső soron a magyar emberek többségének kedvezne. Ha végre elbukna ez a gátlástalan kormány, talán lehetőségünk lenne arra, hogy olyan emberek vezessék ezt az országot, akik legalább nyomokban értenek ahhoz, amit csinálnak és nem azzal lennének elfoglalva, hogy megnyirbálják az emberek jogait, valamint törvényesen ellopják az összes fellelhető vagyonunkat. Az elkövetkezendő hetek és hónapok sorsdöntőek lesznek mind a kormány, mind a magyar nép egésze számára. Azt ne felejtsük el, hogy Orbán hatalmát a válságok biztosították, ha ezt a logikát tovább visszük, könnyen eljutunk oda, hogy a vesztét is pont ez okozhatja.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.