NEHAZUGGY

Legyőzni a királyi korona vírusát

Tóth Ilona | 2020. Március 26, Csütörtök | 17:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,290,098 forint, még hiányzik 709,902 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Itt lehetne az a történelmi pillanat, amikor Orbán Viktor valamit jóvátehetne a bűneiből. Csak valamicskét, mert hosszú a sor arról, hogyan zilálta szét az országot a kétharmad; hogyan lopták el a vagyonunkat, fullasztották be a jövőnket a gazdaságunkkal együtt.

De kicsit kárpótolhattak volna milliókat, mert most és még sokáig a nagybetűs Ember életéről szól a világ és Magyarország is. Most van az a pillanat, amikor elszakadhat a cérna a folyamatos hülyének nézéstől. Mert oly korban élünk, amikor az ország harmada mondjuk éhen gebedhet.

Most lenne az a pillanat, talán az utolsó, amikor nem Orbán százharminchárom papagájának, cinkostársának hőstetteire vágyunk, köszönjük, kaptunk bőven belőlük: prédikációt a NER erkölcsi magaslatából a Semjén-féle keresztény hitről. A hétfői parlamenti ülésről most nem is szólnék, borítékolható volt a narancsosok teljhatalom megszerzésére való törekvése, mindenáron. Hanem.

Amikor megérkezett Kínából – ami már itt volt milliószám, ugye, csak kevesen látták – a védőfelszerelés, Orbán buggyos gatya helyett farmerban, de maszk és kesztyű nélkül villogott a kamerák előtt. Csupasz kézzel még jól össze is tapogatta a szállítmányt. Minden magyarok hőseként pózolt, mint egy pojáca, és ha röhögni lenne kedvem reggelig, meg is tenném, de nem.

Ebben minden benne volt, ami Orbán: mert ő a világon olyan hatalmas formátum, aki ilyen áldozatokra is képes a fertőzés lehetőségének torkában. Persze mifelénk erre azt mondják: ez az ember nem normális. Nem. Kell a közönség a megmentő, a Mindenható szerephez. Bebizonyítani, hogy több védőfelszerelést hozott a röpcsi, mint ahány stadiont felépített ez az ember. Miközben az országban előbb és több katona állt állig fegyverben, mint védőmaszk és lélegeztetőgép az egészségügyben. És miközben elrendelte százezernél több diáknak és pedagógusnak az online oktatást, de az országgyűlésnek ez nem jó módszer, hiába van minden képviselőnek több százezres laptopja – közpénzből. De nem, mert akkor nem garázdálkodhatna kedvére. Ellenünk.

Orbán semmi mást nem fog fel, csak saját magát: azt hiszi, hogy zsonglőrként egy mozdulattal beleteszi a vírust a kalapba. Mert ő ezt is tudományosan előkészítve táplálná bele az emberek agyába, és majd a jobboldali fölény igazolja minden mozdulatát. Lótúrót, a felhatalmazási törvénnyel nem lenne szüksége tovább a seggnyalóira sem. A koronavírus előselejtezőjén már elbuktunk: hazudtak, titkolóztak, félrebeszéltek, mintha nem is az emberek életéről lenne szó.

Orbán ilyen, ezért elszalasztja még azt a pici bizakodást is, amit most kihasználhatott volna. Dehogy, ez a megfontolatlan idegsügér azt hiszi, hogy majd ezt is ő oldja meg, mint a menekültkérdést a demokratikus szellemállamok helyett.

Miközben mi, magyar emberek együttérzésünk jeleként mécseseket gyújtunk és virágot helyezünk el a halottak emlékére, megtapsoljuk az értünk dolgozókat maradj otthonunkban, Orbán változatlanul nem nyugszik. Bajban van, de nagyon, mert most az egyszer nem ő választott ellenséget, a biológiai ellenség választotta ki az Embert. Nincs is rá stratégiája, hiszen a koronavírust nem lehet gyűlölködő plakátokkal és sorosozással lekoptatni; nem lehet kinézni magának másik ellenséget. Annyit talán felfog, hogy nagy a veszteni való, mégis fontosabb számára mutogatni magát, mert már olyannyira ráragadt a hatalommániája, mint a megszáradt, levakarhatatlan ragacs.

Itt lehetne az ideje, hogy bőrszínre, vallásra, származásra, másságra való tekintet nélkül levesse a Fidesz-sablont, de erre képtelen, mert hetyke magyarosss, kipcsak huszárként ehhez szokott. Magyar átok: nekünk nem csak a koronavírussal, hanem Orbán változatlan, diktátori törekvéseivel is küzdenünk kell. Közben belehalunk. Az emberek manipulálása a halál szelében nem felelős államférfiúi jellem.

Itt lehetett volna az alkalom, hiszen sok millió embernek most fontosabb élni, élve maradni, mint a NER rohadt luxusára, az ellopott országra figyelni. Hiszen ez pontosan az az idő és helyzet, amikor nagyon sokan nem tudnak a saját lábukon megállni – kicsúszik alóluk a talaj és a megélhetésük. És ezt aprópénzzel és szaros hiteljátékkal nem lehet pótolni. Ha eddig nem nyitotta ki a közös bukszát Orbán, ahogyan tették, teszik Európában a válságkezelés jegyében, akkor rémisztő jövő vár ránk.

Azt kívánná a józan ész, a felelős gondolkodás és cselekvés, hogy Orbán kaphasson a jelenkori történelemkönyvekben egy piros pontot a sok fekete mellé. Sajnos, nem nagyon bízom, bízunk benne, mert a bizalom már régen elveszett; kísért a mocskos múlt.

Nem mindegy hogyan és milyen áldozatokkal, de a koronavírusnak egyszer – nem tudni, mikor – vége lesz. És majd akkor jöhet egy újabb leszámolás: Orbánnal, a királyi koronára váró vírussal. Már így is késő, nem lesz könnyű, de most segítsünk egymáson, mert ezt a diktátor vírust csak élve lehet legyőzni. Akkor talán mi kapjuk a piros pontot a majdani történelemkönyvekben.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!