Október 27,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Újrakezdés

Spanyolországban immár 11. napja tart a kijárási tilalom, amely az elején ugyan kissé kaotikusra sikeredett, mára azonban megszokottá vált. Több mint egy héttel ezelőtt bezártak az üzletek, a szórakozóhelyek, turista látványosságok és közösségi terek, amelyekre nincs feltétlenül szükségünk karantén idején. Tényleg csak az olyan boltok és gyógszertárak maradtak nyitva, amelyek elengedhetetlenek egy ilyen időszakban. Ennek ellenére az élet nem állt meg. A boltokban nincs hiány semmiben – itt nem raboltak le minden üzletet a bepánikoló embertömegek -, mint ahogy a kijárási tilalmat is a legtöbben gond nélkül betartják. Csendessé vált ugyan a város és valóban olyan, mintha egy filmben lenne az ember, de ha ez az ára annak, hogy az időseket megvédjük a szinte biztos haláltól, akkor ez az ára. Kibírjuk, hogy hetekig, talán hónapokig limitáljuk a mozgásunkat, hogy aztán a veszély elmúlásával elmondhassuk, hogy közösen győztük le ezt a láthatatlan kórt.

Az első napok – bár be kell vallanom, még most is részben igaz – borzasztóan furák voltak. Szokatlan és már-már hihetetlen az, hogy alig van forgalom, az utcák csendesek, nem nyüzsögnek az emberek a különböző tereken, és egyetlen tapas bár sincs nyitva. Pár hete még teljesen elképzelhetetlen lett volna az, hogy egy napon ide jutunk, de megtörtént. A sokat szidott – mert lusták, mert csak panaszkodnak – andalúzok megmutatták, hogy mások érdekében is képesek betartani a szabályokat. Rácáfoltak sok sztereotípiára, amely talán elképzelhetetlen lett volna a vírus megjelenése előtt.

Ugyan én Granadában sajnos nem tapasztaltam az olaszországihoz hasonló pezsgést, ahol erkélykoncertekkel szórakoztatják a lakók a szomszédokat, de azért itt is volt példa bingóra vagy két háztömb között tartott Semana Santa felvonulásra. A rendőrök is megtesznek mindent azért, hogy az egyértelműen komoly munka mellett, maradjon egy kis idejük szórakozásra is, néha szerenádot adva a lakosoknak. Az élet megváltozott, alkalmazkodtunk a helyzethez. Tudjuk ugyanis, hogy ez az egyetlen módszer arra, hogy lelassítsuk eléggé a fertőzést ahhoz, hogy az orvosoknak és nővéreknek legyen elég idejük kezelni minden súlyos beteget. Ezt már csak azért is mondom, mert sokan tartanak a karanténtól, a bezártságtól, de fölösleges ettől tartani. A mai világban interneten keresztül a legtöbb fontos dolog megoldható.

Kapcsolatot is tarthatunk rokonainkkal, ismerőseinkkel, az élet nem kell, hogy teljesen megálljon. Egyetlen dolog változik, mégpedig az, hogy az életterünk a lakásunkra vagy a házunkra szűkül. Nem tudom, mi lesz hetek múlva – április 11-ig meghosszabbították a kijárási tilalmat -, de úgy vélem, túlélhető az önkéntes „háziőrizet”. Azonban addig is, ameddig nem élhetünk újra társadalmi életet, készüljünk fel arra, hogy sok minden meg fog változni. A korábban megszokott dolgok egy ideig biztosan luxussá fognak válni. Egy ölelés vagy egy kézfogás fura lesz az elején, mint ahogy szájmaszk és gumikesztyű nélkül járni az utcákat, és bevásárláskor több tucat emberrel találkozni is az lesz. Amikor újra kinyitnak a szórakozóhelyek, az éttermek és a közösségi terek, akkor már más szemmel fogunk nézni erre az egészre.

Aki átéli most ezeket a napokat, az biztosan nem fogja soha elfelejteni, milyen volt az, amikor a fél világ bezárt. Milyen volt, amikor nem találkozhattunk embertársainkkal és nem mehettünk focimeccsre vagy a legközelebbi szórakozóhelyre, hogy megigyunk egy hideg sört. Örökké emlékezni fogunk ezekre a hetekre, még ha egyelőre azt sem tudjuk, mikor lesz egyáltalán vége a dolognak. Talán hetekig, hónapokig fog még tartani ez az állapot, nem is beszélve a gazdasági hatásokról. De talán lesz pozitív következménye is a történetnek, hiszen talán újra elkezdjük értékelni az emberi kapcsolatainkat, egy jó baráti beszélgetést vagy egy tömegeket megmozgató kulturális rendezvényt. Ma a digitális korban a legtöbben a telefonjukat bámulva rohannak valahova, ez talán most megváltozik. Egy időre legalábbis szinte biztosan. És az is lehet, hogy meg fog változni a világ vezetőinek elgondolása arról, hogy mi a fontosabb: a hadsereg felfegyverzése vagy az egészségügy fejlesztése. Na persze nem Trumpra vagy Bolsonarora gondolok, akik jelen állás szerint is csak a saját pénzük miatt aggódnak, hanem azokra, akiknek erre a „pofonra” volt szükségük ahhoz, hogy kinyíljon a szemük.

Az EU is kapott egy újabb pofont, ahelyett ugyanis, hogy együtt vennénk fel a harcot a járvánnyal, mindenki a saját különbejáratú nyomorúságával van elfoglalva. Egyedül Németország ajánlotta fel segítségét az olaszoknak, svájciaknak és franciáknak, bár ez is már inkább úgy igaz, hogy az Olaszországnak szánt pénzügyi szolidaritási csomagot nem szavazta meg. A V4 országok összefogás helyett a saját bajukkal vannak elfoglalva, mint ahogy a mediterrán országok sem igazán segítették egymást a bajban. Brüsszel, de még a G20 országok sem álltak elő semmiféle közös tervvel. Bízom benne azonban, hogy a járvány lassulásával mindezeket átgondoljuk, méghozzá közösen, mert ha nem, akkor egy hasonló szintű világeseménynél meg fog ismétlődni minden. Mi, túlélők hamarosan egy más világban fogunk élni, amelynek alakítása csakis tőlünk függ majd. Ugyan kormányok tucatjai szerepeltek le, az emberek többsége mégis megmutatta, hogy nincs még minden veszve, ha kell, legalábbis társadalmi szinten képesek vagyunk az összefogásra.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!