Április 3,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Ne keltsünk pánikot!

Tartsuk be a szabályokat és őrizzük meg a nyugalmunkat – a kormány a helyén van, mindenki más is a helyén van és teszi a dolgát, naponta többször is halljuk mindezt, miközben egyre nehezebb megőrizni ezt a nyugalmat. Nem kell ahhoz álhírlap és balliberális rémhírterjesztő, hogy az ember szembe találkozzon a válság félreismerhetetlen jeleivel. Eddig csak a liszt, a cukor meg a budipapír felvásárlása ment nagyban, de egyre több nehézségbe ütközünk. A nagyáruházak kiszállítása működik ugyan, de csak azoknak a szerencséseknek, akik még időben rendeltek, szabad időpontot már nem lehet találni, az ételt házhoz szállítóknál egyre többen csak készpénzt fogadnak el, de készpénzt se könnyű szerezni, a bankautomatákból is hiába próbálnak kisebb-nagyobb összegeket felvenni – valószínű, hogy ugyanabban a tempóban töltik fel a gépeket, mint egyébként, csakhogy most sokkal nagyobb a kereslet, így sokkal hamarabb fogynak ki. Ha érkezik hús az üzletekbe, elfogy, mielőtt a pultra kitehetnék, egy ismerős disznókat tart, ha levágja, már előre jelentkeztek a reménybeli vevők a teljes mennyiségre, most úgy fest, nincs is annyi disznója, amennyit ne tudna szétmérni akár néhány óra alatt.

A kormány is hírét vette, hogy megkezdődött az üzletekben az árdrágítás, nyilvánosságra hoztak egy darab zöld számot, ahol bejelentéseket tehetünk, ha ilyet tapasztalunk. Ezen már fölhördül az ember és talán kanyargósan káromkodni is kezd, mi a nyavalyát akarnak ezekkel a zöld számokkal? Mintha az lenne a legnagyobb gondunk, hogy ingyenesen hívható-e az a telefonszám, ahol bármiféle jelzést tudunk adni az anomáliákról? Miért nem lehet e-mailben bejelentést tenni, sőt, miért nem lehet rendeletet hozni arról, hogy árat drágítani tilos? Hívogassuk inkább az elérhetetlen zöld számot vagy írjunk feljelentéseket, különben pedig fogadjunk szót, maradjunk otthon és nézzük tévén az istentiszteleteket, a gépezet működik, katonák is be lesznek vetve, tehát aggodalomra semmi ok.

Hogy a hadsereg bevetésére mi szükség van, egyelőre nem nagyon érteni, de majd csak kiderül. Megjelennek majd a stratégiailag fontos ipari létesítményekben, ez engem inkább aggaszt, mint megnyugtat, az adott munkafolyamatokhoz ugyanis nem értenek, ha ők fogják irányítani ott a termelést, hát az régen rossz, attól tartok, mindenki jobban járna, ha inkább valami mást csinálnának, például az ételek házhoz szállítását, az valóban nagyon hasznos lenne, hogy legalább ne haljunk éhen. A bankautomaták feltöltését is segíthetnék, mert hiába van pénzünk a számlánkon, ha a kártyánkat nem tudjuk használni, ha találnánk is esetleg eladó krumplit a hetedik faluban, de csak készpénzt fogadnak el érte. Előtörnek emlékeinkből a régiek háború utáni történetei, amikor zongorát adtak egy libáért és arany fülbevalót egy bögre zsírért, nézegetjük az értékeinket, vajon van-e köztük rentábilis, amit el tudnánk cserélni bármire. Kezdem érteni, miért volt szükség hajdanában a padlások lesöprésére, az is ennek a mentalitásnak lehetett a következménye, hogy akinek volt fölöslege, nem adta oda magától, hogy jusson másnak is, hanem inkább kivárt, hátha el tudja majd adni többszörös áron.

Ha a megszokott ellátás nem működik, virágzásnak indul a feketegazdaság, a készpénzes, számla nélküli adásvételek időszaka következik, már várom, mikor avatkozik közbe a NAV. Már csak az hiányzik.

Pável Melinda

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.