Április 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Így egyszerűbb

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Válasz gloriannának.

Azt hiszem, hogy a tünetekkel rendelkező ifjúságot pontosan ugyanúgy írta volna ki az orvos telefonon keresztül, mint eddig is nem egyszer (ez itt a biankó igazolások országa, na). És kiheverik, és pótolnak, és legfeljebb kiíródik melléjük egy szülő is, mint eddig, legfeljebb többen lesznek táppénzen, és ennyi.
Így viszont…

Mivel sem egyénekkel törődő kormány, sem pedig fegyelmezett lakosság nincs, a nem eléggé érett gyerekek mindegyike lefoglal magával egy szülőt (aki még dolgozhatna), vagy egy nagyszülőt (akire már most is veszélyes lehet), és persze majd vásárolnak és bandáznak együtt, ahogy eddig is.
Ahelyett, hogy a lakosság nagy része köhögött volna két hétig, most a tanárok nyakába hajították a távoktatás lebonyolítását (pusztán ennek a megvalósítására gondolva fel tudnék rúgni egy komplett minisztériumot a vasbetétes ballal), a családok nyakába hajították a gyerekvigyázást, és mindenki oldja meg, ahogy akarja. Majd egyes ágazatokat netán megtámogatnak. Cccö…
És az emberek zöme nem otthon fog ülni valami online ánégyzetmegbénégyzet előtt, hanem hirtelen lesz ideje, és keddre már unatkozni is fog. Hétvégére rájönnek, hogy ha otthon van a gyerek, akkor többet fogyaszt, ergo baj lesz a pénzzel, igazából eléggé sokaknak baj lesz a pénzzel, ahogy a városokban a kiszállításokkal is (mert nem fogják bírni a rendelési terhelést).
És vagy veszélybe sodorjuk a ráérő időseket, vagy odaverünk a melóhelynek is azzal, hogy bocsika, gyerekvigyázás van, május környékén majd jövök, lécci ne mondjatok fel.

Hogy én mit csináltam volna? Sok egyebet, de már nem most, hanem harminc éve állandóan, úgyhogy ez már mindegy is, az idő hajója elúszott. Most, az ismert lehetőségekkel…
Kötelezően maszk a gyerekekre (azt a sebészit kábé lepedőből is lehet utánozni, óránként csere), tanároknak és orvosoknak védőtávolság, padok közötti mászkálások tiltása, köhögők azonnali hazaküldése, állandó szellőztetés (kabát, sapka, miegyéb). Élő munkamegbeszélések (mítingek, tudod) tiltása, konferenciák tiltása, kézfogás tiltása, másoktól való határozott izoláció előírása (ó, te egylégterű irodák kitalálója, te is basznád meg az eszedet, mindig is utáltalak). Kézmosás akár konyhai mosogatószerrel is, de nagyon sok kézmosás. Idősek és betegek különlegesen erős izolációja, azaz számukra nincs bolt, nincs templom meg temetés meg piac meg közlekedés, hanem otthoni élet van, szükség esetén önkormányzati ellátás a küszöbig, de nem ingyenkaja ingyencigivel, hanem kinek mire futja, pont ahogy eddig is. Aki beteg, annak házi karantén, aki meg súlyos, annak kórház, de nem viszünk mindenkit kórházba csak azért, mert beteg.
És persze nem hozunk kijátszható szabályokat, azaz moziknak, szórakozóhelyeknek, esküvőknek stb. egy időre kakukk, de elvileg azért is fizetünk adót, hogy addig se haljon éhen senki.

Én valahogy azt érzem, hogy sikerült oltári hatalmasra felfújni ezt a vírusdolgot, és most már mindenki retteg attól, hogy lebetegedik. Pedig ebben nem maga a betegség a gáz (az az ebola, meg a HIV, meg a lépfene, meg az ilyesmik), hanem az, hogy van egy bizonyos korosztály, illetve állapot, ami halálosan sebezhető. A többiek úgymond kiköhögik. És akkor ahelyett, hogy alapjáraton ketyegtetett élet mellett egyértelmű izolációkra törekednénk, inkább csak fejetlenség és pánik van, meg egy olyan vezetés, ami megszokta, hogy ha úszik az árral, akkor remekül fenn tud maradni.

Én meg már megszoktam, hogy ha hallgatnak a tömegekre, akkor arra mind rábaszunk, de utána még a képünkbe is dörgölik, hogy ez miattunk lett úgy. Politikai haszon felismerése nélkül itt nem lettek volna bezárva az iskolák, miközben 99-en még éppen beülhetnek egy moziba… De sokan azt hiszik most, hogy végre, és mekkora haladás.
Szerintem meg most indul a java. De ugye nekem sose legyen igazam.

Én azt csinálom, hogy mégsem látogatom meg anyámat, és még az öreg szomszédhoz sem megyek át megkérdezni, hogy jobban van-e már. Akik potenciálisan nagyobb veszélyben vannak, azoktól távol maradok, hiszen akár én is lehetek hordozó. Ma volt láthatás, elfocizgattunk, de főleg kinn voltunk, és semmi szorongatás meg puszi, hiszen bármelyikünk lehet hordozó. Amíg pedig a céget be nem zárják, vagy itt minket kompletten, addig bemegyek dolgozni, eléggé nagyértékű fuvar lenne az, ha én hómofiszban akarnám a gépeinket babrálni. Ha meg csak a nagyszüleivel tudna lenni a gyerek, akkor megpróbálom eltolni a műszakot, és az anyjával megoldjuk a napokat, végső soron itt is van net, ha az aprónépnek lenne mit tanulnia.

És ha elkapom, akkor telefonon keresztül is kiír a doki, szedek vitamint, és ha minden úgy lesz, mint eddig, akkor kiköhögöm. Ha meg nem, akkor majd talán jön a mentő. De úgy gondolom, hogy még mindig inkább az erősebb szervezetek térdeljenek le egy időre, mint hogy leálljon minden, és évekig hüppögjünk azon, hogy mennyi öreget veszítettünk.
Ráadásul itt – sok egyéb mellett – érdekes az újraindulási tartalékok kérdése is: a stadionok (mint jövőbe történő befektetés) már készen vannak, ámde egyik sem ehető…

A lényeg az, hogy szerencsére nem számít, mit gondolok én, de pusztán attól semmit nem gondolok használható dolognak, mert más országok éppen úgy csinálják. De majd kiderül.

Mogorva

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.