Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Koronavírus és egyebek

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mint tudjuk, tegnapelőtt bejelentették, hogy nem jönnek a lengyel barátaink a 48-as forradalom megemlékezésére. Tegnap, az eddig vírusmentes V4-ek közül Lengyelországban és Csehországban is találtak fertőzött beteget. Bár Magyarországon átutazott két fertőzött beteg, az Országos Tisztifőorvos szerint aggodalomra semmi ok. Az igaz, hogy jártak buszpályaudvaron, – talán metróztak vagy taxiztak is – romkocsmában, közösségi fürdőben, s ki tudja még hol, de fertőzésnek semmi nyoma. A kormány számol a lappangási idővel, én viszont az ő alattomosságukkal számolok.

Magyarország kivár. Amint megjelenik az első három migráns a határnál, azonnal lesz fertőzött beteg. Mivel a három közül egy légi, egy vízi, egy pedig földalatti úton, de bejut az országba. Mint megtudtuk, a miniszterelnök 130 ezret vár Hát ebből három csak átjön azon a nyüves kerítésen valahogy, és hoz magával némi vírust is. Amint ez bekövetkezik, akkor már feltehetően hitelesebb információt kapunk koronavírus ügyben, vagy titkosítják az egészet 10-20 évre, mint a pedofil bácsi huncutságait. Addig azért még aludni kell néhányat. Azonban mielőtt még aludni térnénk, nem árt elgondolkodni néhány dolgon. Tételezzük fel, hogy hazudnak vírus ügyben – megtették már ezerszer más ügyben is. Tételezzük fel, hogy valóban szándékosan kivárnak, s azt is tételezzük fel, hogy amit korábban írtam igaz, s az egész egy jól kitervelt „balhé”.

Mi lesz, ha robban a járvány? Bár annak idején mentősként csak általános járványtant, immunitástant és kórtant tanultam, – s ez a tudás ennyi év után nyilván megkötött kissé – mégis azt kell mondjam, epidemiológiai szempontból amit a kormány tesz, egy kalap szamócát nem ér. Ahogy a háziorvosok felé intézkednek először, –  amivel magyarázzák a szűrések szükségtelenségét – minimum lenne a veszélyeztetett korosztály, külföldről beutazók, krónikus betegségben szenvedők védelme.

Ezzel szemben valószínűsíthető a védőfelszerelések hiánya, fertőtlenítőszerek hiánya, az egészségügy általános amortizációjáról már nem is beszélve. Tehát ha robban a járvány – és remélem nem így lesz -, itt állunk majd Bibliával a kezünkben és elmormoljuk utolsó imánkat.  Ha ezt mégis túlélnénk, akkor ott vannak még a németek által gyártott tankok, amikkel kiűzhetjük a migránsokat, visszafoglalhatjuk Erdélyt vagy akár Mezopotámiát.

Hiszen Orwelltől tudjuk:

Nem az a lényeg, hogy valóban van-e háború, s mivel döntő győzelem úgysem lehetséges, nem is az, hogy a háború jól megy-e vagy rosszul. Csak arra van szükség, hogy háborús állapot legyen.

És ebbe általában nem a háborús állapot létrehozói döglenek bele. Legyen bár az ellenség egy vírus vagy bárki más.

Utóirat: Mikor elküldtem ezt a cikket, rá tíz percre a miniszterelnök maga jelentette be, hogy találtak két fertőzöttet. Ezért írnom kellett egy kis kiegészítést.

Milyen érdekes, hogy nem az Olaszországból hazaérkező turistáknál, nem a letelepedési kötvényes kínaiaknál, hanem pont két közel-keleti diáknál lett pozitív a teszt. És hogy ezek a diákok pont a SOTE hallgatói.
Mivel a migránsok még nem érkeztek meg, valamivel azért mégis fent kell tartani a velük történő riogatást.

Kocsis Lajos

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.