Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Drogosok, kurvázók, nőverők, pedofilok, tolvajok és egyéb állatfajták

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ez csak a cím, és akkor még nem beszéltem a Várban masírozó neonácikról, a tehetséges oligarchákról, a vidéki kiskirályokról és mindazokról, akik ezt a bagázst valamilyen módon kiszolgálják, miközben csilliárdokat nyúlnak le a közösből.

Persze aki szót mer emelni ezen álkeresztény gyülekezet ellen, az mindjárt megkapja a maga kis stigmáját. Lesz belőle mocskos komcsi – pedig a repertoár sokkal szélesebb a hirtelen megtért jobboldalon -, lesz belőle Sorosbérenc libsi, meg kitudja még mi és mi nem.

De a fehér keresztény heteroszexuális táborban minden rendben van. Kivéve talán a fent felsoroltakat.

Szándékosan nem írok neveket, mert mire ez a pár sor megjelenik, addigra a mostaniakat elviszi Faludy szellentést hordozó szele, s azok helyére annyi új sarjad, mint tavasszal az árokparton a királydinnye.

A legutóbbi étlapon egy pedofil szerepel, aki nyilván szintén jó katonája lehetett a NER-nek. Olyannyira, hogy gyorsan haza is csempészték, nehogy Peruban töltse már le a büntetését, mikor itthon frankó VIP-börtönök vannak. Ez a mákvirág pont olyan kiszolgálója és haszonélvezője ennek a rendszernek, mint azok a leszerepelt politikusok, akik most újra feltűnnek a médiában és megmondják a frankót. Mindössze annyi az érdekesség ebben, hogy amíg ők ültek a húsosfazék mellett, valahogy nem tűnt fel nekik, hogy itt nem minden fenékig tejfel.

És ha nem borul a bili, akkor 2022-ben ez a társadalom újra elmegy választani. Addig persze még sok idő van, és mindenki abban bízik, hogy lesz itt nagy összefogás, aztán este tábortűz, meg szalonnasütés vöröshagymával. (Bár így lenne!) De valaki vagy valakik mindig belepisálnak a tűzbe, a másik beleejti a vöröshagymát, a harmadik meg az utolsó pillanatban visszalép, mondván, hogy ő kisdobos kora óta rühelli a tábortüzet, mert Csillebércen egyszer meggyulladt a gatyája.

Így aztán marad minden a régiben. Az egyik szavazó kiválasztja a maga kis bálványát, a másik el sem megy, mert minek, hisz azok is ugyanúgy lopnának, mint ahogy ezek teszik, a harmadik szerint meg ezek már nem fognak lopni, mert loptak eleget. És persze ott van még a negyedik, aki a jelenlegi rendszerből él, vagy annak kiskapuit kihasználva, jól él.

Az sem zavarja a kedves szavazót, hogy már rég nem a Magyar Köztársaság állampolgára. Hogy talán épp az ő pártja segítségével – és persze a többinek a mai napig tartó kussolásával – már nem az Alkotmány, hanem egy érvénytelen Alaptörvény írja elő a rá vonatkozó jogszabályokat.

Így aztán tényleg marad minden a régiben.

Újra jönnek a drogosok, a kurvázók, a nőverők, a pedofilok, tolvajok és egyéb állatfajták. Jönnek a nácik, és lesznek újra oligarchák és kiskirályok.

Ennek a társadalomnak harminc év nem volt elég arra, hogy megtanulja a demokrácia alapjait. Vagy ami a rosszabbik eset: nincs is igénye rá. Hogy megtanuljon élni a jogaival, és azokat kőkeményen gyakorolja. Megszokta azt, hogy majd az állam megoldja helyette a dolgokat. És az valóban meg is oldja. Lenyúlja a pénzét, kirekeszti, megosztja, ellehetetleníti, elüldözi a gyermekeit, és még attól sem riad vissza, hogy idő előtt küldje őt a másvilágra.

Ez a társadalom pedig hálából négyévente újraválasztja saját elnyomóit.

Mikor jut már el a tudatáig az, hogy nem ő van a pártokért, hanem a pártok vannak érte? Ez épp úgy igaz egy polgármesterre, egy miniszterre vagy egy miniszterelnökre. Ezek fölött az emberek fölött csakis ő gyakorolhat hatalmat, nem pedig fordítva.

Nem a pártoknak kellene itt összefogást tanúsítani, hanem a társadalomnak.

Ez a felismerés lenne a demokrácia egyik alapja. De amíg itt szektásodás van, amíg itt bálványimádat van, amíg maga a társadalom, s benne az egyén mint választó, nem ismeri fel ennek a  jelentőségét, addig tovább dagonyázhatunk a saját s(z)arunkban.

Pedig megpróbálhatna egyszer végre ez a társadalom felelősen dönteni. Legalább azok helyett, akik még nem dönthetnek saját sorsukról.

„Gyermekeket nem fogok hagyni
romlás és pusztulás helyén.”
(Ady Endre)

Utóirat: Közben jött egy hír, miszerint egy civil csoportosulás által szervezett tüntetés elmarad, pedig nem kis hírverést kapott a közösségi médiában. Meghívták az ellenzéki pártokat is, kérték őket, hogy mozgósítsák szavazótáborukat a tüntetésre. Egyetlen egy párt mutatott együttműködési hajlandóságot.

Van még kérdés?

Kocsis Lajos