Június 3,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Porcelánbiznisz

Megint puskáztam néhány cég adataiból. Miért? Merthogy megint kötött a kormány egy piszok jó bizniszt. Nem, most nem valamelyik távoli baráti országgal (Indonézia vagy Szaúd-Arábia) kötött hatalmas üzletre gondolok. Itt ni, házon belül, a déli migránskerítésen innen, ahol még a koronavírus is képes megállni. Mert a mi őrző-védő királyunk majd még attól is megvéd. Tele is lesz hamarosan az ország kék plakátokkal a Stop koronavírus! felirattal. 

No de vissza a bizniszhez. Nem börtönbiznisz, hanem porcelánbiznisz. 

Van ugyanis Magyarországon jó néhány nevesebb vagy kevésbé neves porcelángyár vagy manufaktúra, melyiket hogy nevezik. 

Nyilván a pécsi Zsolnayról vagy a herendi Herendiről mindenki hallott. Na meg, ha máskor nem is, de most frissiben a hollóházi Hollóháziról. Arról, amelyiket az állam éppen mostanában privátizélte (pfujj, azok a kilencvenes évek meg bezzeg Gyurcsány!)

A közös bennük az, hogy mindhárom egy többé-kevésbé (de inkább többé) ismert márkanév, és akár több évszázada gyártanak főleg dísz- vagy asztali porcelánt. A különbségeket én persze első sorban a tulajdonosi és vagyoni viszonyaikban, illetve talán ezekből következően a sorsukban látom.

E háromból, a mérlegadatok szerint a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt.  a legmenőbb. Tényleg jól megy, évek óta.  A 2018. évi 4,6 milliárdos árbevétel közel kétharmada exportból származott (főleg Japán és USA, az EU-ban Anglia és Németország). Mindezt az eredményt 680 munkavállalóval sikerült elérni, akiknek az átlagos havi bruttó bére kb. 280 ezer Ft/fő, a fizikai dolgozóké 250 ezer Ft körüli volt.   

A részvények zöme a munkavállalók kezében van, 25%-ot birtokol az állam az 1,2 milliárdnyi jegyzett tőkéből. Ezt a tőkét működtetve érte el a részvénytársaság, hogy 2018 végéig kb. 10 milliárd körüli eredménytartalékot halmozott fel. És mindezt úgy, hogy még olykor osztalékfizetésre is sor kerül. Az elmúlt 3 évben 6-12%-os osztalékfizetésekről döntöttek. A 2015. évi 774 millió forintos adózott eredményből azonban nem fizettek osztalékot, hanem a teljes összeg eredménytartalékba helyezéséről döntöttek. Ezzel (is) biztosítják a forrásokat az esetleges fejlesztésekre, ha éppen azt szeretnék később. Csak zárójelben és halkan jegyzem meg: mit csinál ezzel szemben Mészáros Lőrinc, Orbán Győző vagy Tiborcz István? Nem mentem utána a számoknak, de a pletykák szerint kivesznek szinte minden nyereséget, amit csak lehet a cégeikből. Hiszen jobb és biztosabb helye van annak máshol.

A pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. botrányos sztorival került be a híradásokba az elmúlt években. 2016-ban a 24.hu többször is cikkezett (például itt és itt) arról, hogy a tulajdonos szerint valakik meg akarták szerezni a gyárat. Hogy kik? A pécsi önkormányzat? A kormány? A kormányhoz közeli valakik? Nem tudom a dolog hátterét. Érdekelt volna főleg az első cikkben hivatkozott linken a tulajdonos által a Figyelőnek adott interjú, de az úgy tűnik, már nem érhető el. Viszont ebben a cikkben felsejlik egy West Hungária Bau nevű cégecske. Nem is tudom, hogy ez összefügghet-e valamivel vagy valakivel.

Tény, hogy a Zsolnay porcelángyár a 2018-as beszámolója szerint tényleg nem áll valami fényesen, noha a 2017-ig felhalmozott 1,3 milliárdos veszteséget sikerült lefaragni (a 2018. évi további 45 milliós veszteséggel együtt) 400 millió Ft alá. Ez viszont nem a tevékenysége jelentős fellendüléséből adódott, hanem a veszteségei miatt szükségszerűen végrehatott tőkeleszállítás eredményeként; osztalék kifizetésére itt természetesen nem kerülhetett sor. 

És akkor nézzük, hogy mi történik egy olyan porcelángyárral, amelynek szintén van egy védjegye, ami viszont teljes állami tulajdonban van. Volt. És államilag veszteségesen működik. Ez a – mostani nevén – Hollóházi Porcelángyár Kft, amelynek alaptevékenysége a porcelángyártás és kereskedelem (ez utóbbi országosan, 9-10 üzleten keresztül).

 A kukaholding volt valamelyest példa arra, hogy milyen takarékosan is gazdálkodik az állam a saját tulajdonú cégeivel. Merthogy sőt: van nekünk egy úgynevezett takarékos törvényünk is, ami pontosan a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről  szól. Azonban ez, amilyen rövidke törvény, annál többször volt módosítva a 2009-es megalkotását követően 2019-ig. Alig van olyan paragrafusa amelyik, és olyan év, amelyikben ne lett volna átírva. Gondolom, komoly indokokkal.

De abba nem is akarok belemenni, hogy mi értelme van egy ilyen témájú jogszabálynak, ha mondjuk azt látom, hogy az állam (konkrétan itt is a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. által képviselve) 175 millió magyar forintért bocsát áruba egy olyan köztulajdonú céget, melynek a mérleg szerinti főösszege (eszközértéke) 2018. végén 610 millió Ft volt. Igaz, hogy a gyár többnyire veszteségesen működött (miért is ne, ha már állami tulajdonban van?!), de a mérlegben kimutatott eszközei szerint vélhetően többet ér 175 milliónál. Hogy is van ez?

Egy átszervezést követően, ebben a formában 2013 óta működik a porcelángyár, amely egy kezdeti, összességében 75 milliós saját tőkével indult. A mi sajátunk… is, mert ezt szintén az állam biztosította a mi pénzünkből. Aztán, mi – az állam, úgy láttuk jónak, hogy 2014-ben még beletolunk további 154 millió forintot. A 2014-es év nem is zárult még olyan rosszul, mert a cég éves árbevétele megközelítette a 600 millió forintot (többségében importból, némi exporttal megspékelve), egyben 21 milliós nyereséget produkálva.

Noha az évenkénti bevételek továbbra is megközelítették vagy meghaladták a 600 millió forintot, további állami tőkeinjekciók következtek: 2015-ben 111 millió, 2016-ban pedig további 200 millió Ft adófizetői pénz került a roppant takarékosan gazdálkodó állami tulajdonú céghez. Így 2018 végére az állami tőke ebben a cégben elérte az 540 millió forintot. Ezért cserébe aztán felhalmozott pár tízmilliónyi veszteséget is. A nyereséges 2014-en túlmenően, a szintén nyereséges 2017 kivételével a gyár mindvégig veszteségesen működött. 2018-ig bezárólag. 

Jó hír az – mármint a mostani vevőnek -, hogy az államilag 540 millióval megtámogatott cégben azért van 2018 végén közel 154 millió forint értékben nyilvántartott (elszámolt amortizációval csökkentett) tárgyi eszköz is, főleg műszaki és egyéb berendezések, valamint csekély összegű ingatlan (feltehetően bérelt ingatlanban működik). Továbbá volt még több mint 300 millió forintot meghaladó készlete, közel 50 milliónyi vevőkövetelés és közel 74 millió forintnyi bankbetét és készpénz. Igaz, 2018 végén a cégnek volt kb. 67 millió forintnyi tartozása is, ami nem mondható vészesnek a 610 milliós eszközértékhez viszonyítva. Igaz ugyan, hogy a hollóházi porcelángyár  2019-es számait még nem ismerjük, de esetleg van okunk a fentiek ismeretében aggódni azért, hogy rossz vásárt csinált a vevő, és netán nem térülhet meg az állami cég vagyonelemeiből a 175 milliós vételár?

És a vevő… Nem. Ez esetben nem Mészáros Lőrinc volt. Mert neki vagy nem tetszett a veszteséges, noha halandó embernek nem egy jelentéktelen értékű cég, vagy nem volt éppen 175 milliónyi aprója… megesik az ilyen. Ezért ezt a gyárat bevállalta a korábban hűtlen kezelés miatt elítélt szolnoki expolgármester, Várhegyi Attila – talán egy/az újabb fideszes stróman. Vajon ezt a vagyont majd hűen fogja kezelni? Hűen kihez? És meddig? Mindaddig, míg a cég egy gondosabb gazdára talál? Mert én nem gondolom, hogy itt megáll ez a történet, mai szemmel látva, hogy mennek itt a dolgok.

Meglepetésként ért viszont, hogy hol tartottunk még 2001-ben, látva az akkori Várhegyi Attilát, aki ellen szolnoki polgármesterként egy telek ügyében hozott döntései miatt emeltek vádat. Ő akkor, a mai nagyságrendekhez viszonyítva egy apróság miatt a kulturális államtitkári pozíciójáról mondott le, írta róla az akkori Origo.  Azzal indokolta lépését, hogy nem akarja erkölcsi értelemben terhelni a kormányt. Ugyanakkor közölte, hogy a közéletből nem vonul ki, marad a Fidesz választmányi elnöke.

Hogy mik nem vannak! Voltak!

Róza néni

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.