Február 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Függöny

Színművek zárószava ez. A Nemzeti Dohányboltok hánykolódó hajóján kultúrárbóc Nemzeti Színház közleménye juttatta e szót az eszembe. A teátrum a trianoni békeszerződés 100. évfordulójára meghirdetett emlékévre készülő programjairól számol be. A Tündérkert Projekt támogatásával létrejött rendezvénysorozat címszavakban: zenés irodalmi műsor, verskoncert, könyvbemutató, fotópályázat, hitvallás, ima, meg amit akartok! Műsoron kívül: füttykoncert. Ennyi hazafiaskodás, trianonozás és fantomfájdalom láttán-hallatán-éreztén nem lehet kétséges: szomszédaink zokogva kérnek majd bocsánatot, amiért elveszítettük a háborút, és könyörögve kérnek hogy fogadjuk vissza megcsonkított nemzettestünkbe a nekik ítélt népeket és területeket. 

A budapesti propagandaszínház Trianon100 Programjában szerepel a Wass Albert szövegei, valamint korabeli dokumentumok alapján készülő Tizenhárom almafa című bemutató. Mi mással lehetne méltóbban emlékezni háborúban elveszített országrészeinkre, mint egy háborús bűnös szövegeivel!… Ez van: ők is bemutatnak nekünk, mi, a színházszerető budapestiek is bemutatunk nekik, Live is life. Nem is ez adja írásom apropóját, hanem az a mellékinformáció, hogy a teátrum nagyszínpadára új függöny készül. „Kustán Melinda textiltervező iparművész koncepciója szerint a Nemzeti Színház a nemzeti színjátszás és ezzel együtt az élő magyar kultúra jelképe*, ezért az új függönynek az összetartozás élményét kell közvetítenie.” (*Valamint és legfőként a kormány tehetségelnyomó, független alkotóművészek helyett félművelt vazallusokat gurgulázó kultúrpolitikájának a szimbóluma is – de ezt csak én teszem hozzá, félhangosan.)

„A textil vezető motívuma az életfa, amelynek törzsét a honfoglalás kori művészet remekei ihlették, lombozatát pedig a Kárpát-medence területén fellelhető hatvan néprajzi tájegység motívumkincsének feldolgozásai alkotják. A művészi vállalkozásról könyv is készül, amelyet Szabó Béla fotóművész fényképei illusztrálnak. A függönyt a 2020/21-es évad nyitányaként mutatja be a Nemzeti Színház.”

„Levelet kaptam, lájf”.  Már az a 13 almafa is felcsigázta az érdeklődésemet, amit – a bemutatáshoz kapcsolódva – Vidnyánszky Attila rendezésében ültetnek el a pesti Nemzeti Színháznál és tizenkét másik, a trianoni döntés következtében veszteséget szenvedett településen. Égek a fabeültetési aggodalomtól és almaláztól! Nem mindegy, miféle almafák ezek, pl. van-e közöttük migráns fajta vagy sem. Golden, Starking, Jonathan, Mutsu, Jonagold, Idared – hm, egyik sem az a bizalomgerjesztően magyarul hangzó elnevezés! Arról nem is beszélve, hogy van őszi és téli fajta, de nyári piros alma is. Bár – ami azt illeti – az évszakváltozást még nem tagadjuk… Vannak olyan – kevésbé profitorientált – gazdálkodók, akik a régi almafajták megőrzésére törekednek, még akkor is, ha azokkal több munka van, mint a modern fajtákkal. Ilyen például az „almák királya”, a francia eredetű téli fehér kálvil alma, melyet a múlt század elején annyira „nemesnek” tartottak hazánkban, hogy nem is kilóra, hanem darabra árulták. Az gyümölcs húsa fehér színű, borízű, illata pedig kicsit a málnáéhoz hasonlít. Előfordul, hogy összetévesztik a birsalmával, ugyanis formára hasonlóak. Kiváló régi magyar téli almafajta a Húsvéti rozmaring, vagy Honti alma. Rendkívül ellenálló fája és sokáig eltartható gyümölcse miatt még ma is sikerrel termeszthető, nagyüzemi körülmények között is. Gyümölcsének héja vastag, nehezen rágható, húsát tekintve pedig a keményebb fajták közé tartozik. Megemlítendő a –  nevével ellentétben – szintén téli almafajta, a „Nyári fontos”, amely lotharingiai eredetű. Gyümölcse elsősorban a háziasszonyok körében népszerű, ugyanis már félérett állapotban is kiválóan használható a konyhában – nem véletlenül nevezzük rétesalmának is. Húsa roppanós, kemény, ízre nem is édes, nem is savas. Nem hallgathatom el a rózsafélék családjába tartozó alma növénynemzetség másik faját: a vadalmát sem, népies nevén vadókát (Malus sylvestris), amelynek kifejlett egyedei fanyar gyümölcsöt érlelő kis, erdei fák. Hát bizony hiába kutakodtam álmatlanul, egyetlen színmagyar almafa-fajtát sem sikerült fellelnem. Honfoglaló őseink tán azt sem tudták, mi fán terem az alma!

Nagy tapasztalatot igényel maga az ültetés is – legalább akkorát, mint az ültetési rend egy orbános gálavacsorán. Ahány féle almafa-fajta, annyi félék az ültetés fortélyai, rejtelmei. hogy teremhessenek, ezért Ha az ültető nem csak a virágokban szeretne gyönyörködni, hanem termést is akar látni, akkor mindkét nemből szüksége lesz egy-egy példányra. Számít a talaj PH-értéke, az ideális ültetési idő betartása. A szakszerű ültetőgödörben a szabadgyökerű csemete gyökérnyakát a talaj szintjével egy magasságba kell elhelyezni. Aljára – a biztos megmaradás érdekében – érett szervestrágyát, éretlen Wass Albert citátumokat vagy magát Wass Albertet kell keverni. A gyökerek metszése után iszapolni is szokták a fákat, ez a gyökérképződést serkenti. A megtöltés után célszerű tányérszerűen kialakítani a törzs környékét, hogy az öntözővíz, a csapadék és a csapból is folyó gyülöletbeszéd a gyökerekhez folyjék. De ami a professzionális elültetésen túl a legjobban aggaszt: mi lesz a csemeték sorsa, ha a rivaldafények kihunynak, hazamennek a színházi ültetőlegények? Ki fogja majd öntözni, metszeni, ápolni a 13 szétszórt, mélynemzeti almafát? 

Az Összetartozás Függönyére visszatérve: olvasom, hogy a motívumrészek kézi hímzését a Kárpát-medence adott néprajzi tájegységén élő, vagy onnan származó hímző asszonyok végzik. Nekem ez az ideiglenesen létezésen és használaton kívülre helyezett koronázódombot juttatja eszembe. Nem a városligeti, manapság a köznyelvben Királydombként emlegetett domborulatra gondolok. Annak Szánkódomb a becsületes – egyben hivatalos – neve. 1974-78 között építették, azelőtt nem volt kiemelkedés ezen a helyen. 1983-ban rajta mutatták be Szörényi Levente és Bródy János: István, a király c. rockoperáját – azóta ragadt rá az új elnevezés. Megszentelt földet nem, törmeléket annál inkább tartalmaz. A díszes tényleges koronázódombot a Lánchíd pesti hídfőjénél emelték Ferenc József magyar királlyá koronázásakor, 1867-ben. A vármegyék egy-egy láda földet küldtek a fővárosba a királydomb építéséhez. (A szakrális terepalakulatot 1877-ben bontották el, földje ma is ott van a Széchényi tér alatt.) A Vidnyánszky-féle szemétdombon szándékilag ezt a jelképességet, történelmi analógiát, összetartozás-szubsztanciát hordozza majd ez a függöny – hogy letérdelve ott csókoljam meg szegélyit-csücskit, ahol érem!…

A Pro Urbe Budapest díjban is részesült, Kossuth-díjas „címzetes egyetemi tanár” és szarmesterről még csak annyit, hogy ő volt az a direktor, aki az 52 éve működő Színház című szakmai folyóirat szerkesztőségének 2019 decemberében megtiltotta, hogy a főszerkesztőnek – az övétől eltérő – politikai nézetei miatt a nemzeti színház előadásfotóival illusztrálja a cikkeit. Nyilván mert ez az ő zseb-nemzetiszínháza, az ő zseb-nemzetifotói, az ő zseb-nemzetipénzéből. A szerkesztők már akkor megmondták, hogy továbbra is fognak írni kritikákat a Nemzeti előadásairól, ám a képek helyén üres felületeket fognak megjelentetni. Ez az álláspont mostanra olybá módosult, hogy a legújabb számban nem fehér felületekkel, hanem Forgách András ceruzarajzaival illusztrálták a Nemzetiről szóló írást. Már csak az van hátra, hogy kiderüljön: kinek nagyobb a ceruzája?!…

A szétszakított ország önbecsülését, hitét meg nyilván ez az önfeledt retrobiznisz fogja visszaadni… Ebből lesz majd az európai jövőnk és a cserebogár, a sárga. Megérdemeltük ezt az emlékévet, mint Tarlós (István ex-főpolgármester) a megduplázott végkielégítését! 1990-ben a Fidesz képviselői – Orbán Viktorostúl – még kivonultak a Trianon-emléknapról, amikor a parlamentben a képviselők egyperces néma felállással emlékeztek meg a tragikus eseményről. 2015-ben már bőszen migránsoztak ennek kapcsán, 2020-ban pedig emléknap helyett emlékévet, valamint forintmilliárdokat és morális hullákat szentelnek az évfordulónak. Érintőlegesen ide tartozik: a “nemzeti összetartozás évének” alkalmából a Kossuth rádió új műsorfolyamot indít, “Hiszek egy hazában” címmel. (Összeszámolni sem tudom hirtelen, mi mindennek nevezik el ezt a semmi jóval nem kecsegtető évet!) Konok Péter írta meg: 200 rövid adásban mutatják be “az elcsatolt nemzetrészek magyarságának értékeit”. Többek között – vigyázat, kakukktojás! – Kós Károly erdélyi magyar építész, író munkásságát, a vajdasági magyar tamburamuzsikát, a drávaszögi kisszerszámos halászatot, a selmeci diákhagyományokat – és a Rongyos Gárda nevű, fegyveres csoportot, a Lajtabánság kikiáltóját… Amely a szókimondó, tényeket is felvonultató történész szerint egy gyilkos, fehérterrorista rablóbanda. Kérdem én is: egy közrádióban hogy lehet összemosni az összetartozást, a magyarság értékeit és egyvitatott szerepű irreguláris harci alakulatot? Hogy lehet progromozókat csempészni egy állami programba? (Merthogy nem kétséges: a nyugat-magyarországi felkelők több száz politikai gyilkosságot is elkövettek, elsősorban baloldali, illetve olyan személyek ellen, akik a román megszállás idején kompromittálták magukat).

Úgy tűnik, símán! Ami Hitlernek az Olimpia megrendezése volt, az most Orbánnak ez az ország-világra szóló produkciósorozat. A darvadozó hatalom menopauzája produkálja a tüneteit. Széleskörű mozgósítás folyik, a szétesőben levő erők összekovácsolása a 2022-es nagy összecsapásra. Avitt jelszavakkal és szimbólumokkal, lélekmérgezéssel, a társadalom élő szöveteinek roncsolásával, gerilla marketinggel, rongyos hitelességgel. Meg kell mutatni a világnak: kislétünkben is milyen nagyok és büszkék vagyunk, mire és mennyire vagyunk képesek, tematizálni kell a közbeszédet, meg kell nevelni az ifjúságot. Az ellenzék száját bé, Mészáros Lölö bukszáját meg kell tömni. Oszt’ jónapot!

Pandula Dezső

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.