NEHAZUGGY

…és éljen a világbéke! Rácz Zsófia fotelfoglalója

Tóth Ilona | 2020. Január 16, Csütörtök | 19:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó éjszakát kívánok! Mindenkinek.

…és akkor éljen a világbéke. Körülbelül ennyit bírt mondani a kormány új üdvöskéje, Rácz Zsófia fiatalokért felelős helyettes államtitkár a Mandinernek adott interjújában. Erről eszembe jut a remek vígjáték, a Beépített szépség, Sandra Bullock és Michael Caine remeklésével. Akik látták, tudják, hogy egy krimiszál egy szépségversenyre vezet el. Csupa-csupa szép vagy nem annyira szép, de buta, üres fejű tyúkocskák keverik a kását. Akik körülbelül a bemutatkozó produkciójukban annyit azért ki tudnak nyögni: ja, és éljen a világbéke. Hiába, ezek a lányok nem lehetnek egyszerre szépek meg okosak is. Pedig azért az gyakran összejön. Ez egy filmben még humoros is, de ha arra gondolok, hogy ez a frissen kinevezett lány, „Babits szavaival a soha meg nem elégedés emberének tartom magam” és szívügyének tartja a bolygónk megőrzését és gazdagságának fenntartását.

Szerencsére, mindig sürögtek-forogtak körülöttem okos, nyílt, intelligens, laza lányok és fiúk, kimondottan élveztem a társaságukat. Ha közöttük a bolygónkat megőrzöm hitvallás vagy intelem vagy a franc tudja mi, elhangzott volna, hát ki-ki vérmérséklete szerint kapta volna a kezét a szájához – a diszkrét röhögés elfojtására.

Most már komolyan sajnálom a Rácz Zsófiát: jól kicsesztek vele is. Először, ugye, hogy kivételezettként érte módosítottak törvényt. Már egy nagy fekete törpe ezért. Másodszor, egyre inkább kiderül, hogy nem nagyágyút ültettek a helyettes államtitkári székbe. Harmadszor pedig, az nem megy máról holnapra – csak kivételes tehetségeknél -, amíg átveszi például a mentor Novák asszony Fidesz-hamis beszédét, különös tekintettel a ferdítésekre, hazugságokra. Egyszóval, a NER-kommunikációra. Sajnálom Rácz egyetemistát, mert így is, úgy is, rosszat tesz magának: ha átveszi a papagáj kommandó tagja szerepet, akkor azért; ha saját kútfőből ennyire képes, akkor azért.

Azt nem tudom, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumban (változatlanul rettenetes elnevezésnek tartom), kell-e dolgozni a fizetésért, de azt tudom, hogy egy egyetemen illik részt venni az okításban. Általában a civileknek nem adják erőfeszítés, tanulás nélkül a diplomát. Ez ugye már huszonkét évesen kettő komoly elfoglaltság lenne, de akkor még be kell járnia az országot Zsófiának, hogy megismerje a fiatalok gondjait. Mert nem ismeri – honnan is? Ezért valahogy úgy kellett volna kezdeni, mint általában minden fiatal teszi: tanulás, ha szerencséje van, munka – közben szippantani egy kis valódi életszagot és nem rózsaszín lepketáncot lejteni – a semmire. Azt mondja:

Én sem hobbiból járok három éve jogi egyetemre, nem tennék így, ha úgy gondolnám, hogy nem szükséges és fontos a felsőfokú végzettség.

Ja, így utólag nem nehéz kiizzadni egy diplomát, biztos állással, biztos jó fizetéssel. Az a nagy magyar helyzet, hogy nem mindegy ám, hogy a tudásért vagy csak egy pecsétes papírért tanul valaki – szerez szaktudást, műveltséget, hátméghogy elismerést. Az meglátszik általában az emberen, tisztelettel, Rácz Zsófia. Nem tudom, hogy a gerincével hogyan áll, de lehetett volna nemet mondani a kinevezésre, már csak azért is, hogy ha netán találkozik korabeliekkel, ne kelljen lelkiismeret-furdalástól gyötörten a szemükbe nézni: én kivételezett vagyok, más, mint te. Rohadt helyzetben lesz a minisztériumi lány, mert még megesik vele az a szégyen, hogy neki kell tanulni a fiataloktól. Ha jól palástolják, talán nem szánakoznak rajta az ifiklubban.

Kivételezett. Sajnálom Rácz Zsófiát, már fiatalon lett belőle Orbán-báb

Mi, fiatalok nem akarunk feltétlenül asztalt borogatni, egyszerűen csak azt kérjük, hogy adjanak még több széket az asztalnál.

Az ő széke megvan már, ilyen baromságokat pedig bárki tud mondani – cafrang nélkül. Azt pedig én egyáltalán nem látom és nem hiszem, hogy a magyar fiatalok egyszer csak nem borítják fel az asztalt (is), mert nagyon elegük van éppen a Rácz-féle semmitmondásból. Bizony, az ifjúság hajlamos arra, hogy felbőszültében forradalmi hevülettel küldje el a mindenkori zsarnokot, az emberi életükért és a jövőjükért. Nagyon türelmetlenek bírnak lenni, ha magasról letojt urak/hölgyek csiki-csukiznak velük. És ezen nincs az a Rácz, aki segíteni tudna. Vagy…

Azt nem tudom, hogy a fejlett Nyugaton jobban állnak-e székből, de az biztos, hogy aki akarja, aki dolgozik érte, aki egyenlő feltételekkel és jogokkal küzd a helyéért, annak ott sikerül is. Előbb-utóbb lesz még kényelmes fotelje is. Erre hajtanak a magyar fiatalok, ha esetleg eddig erről nem tudott volna a helyettes államtitkár, akinek egyből fotelt raktak a feneke alá. Van a székfoglaló játék. Sokféle változatban, emlékszem szerettük mi is.

A társaság a zene ütemére körbe-körbe jár a középre rakott székek körül (a székek száma eggyel kevesebb, mint a társaság száma). A zene elhallgatásakor mindenki igyekszik egy széket elfoglalni magának. Akinek nem jut hely, kiesik a játékból. Ekkor kiveszünk egy széket, és tovább folytatjuk a játékot, egészen két játékosig, akiket győztesnek kiáltunk ki.

Szerencse, ügyesség. A játékban így működik. A valóságban azonban nagyon sok az Orbán diktálta ócska játékban a kieső fiatal. Egyre kevesebb a szék itthon számukra. Rácz Zsófiára nagy karrier vár: lehet belőle Selmeczi Gabriella, Czunyiné dr. Bertalan Judit, Varga Judit, és lehet mentorának, Novák Katalinnak utódja is. Fidesz pártkatona – csak még egy kicsit öregedjen hozzá, van még mit tanulnia, de egyáltalán nem reménytelen eset ő a NER kebelében. Addig én is Babits szavaival mondanám:

Kopaszon maradtunk fosztott termeinkben. / Tört ablakunkon át befütyül a sok szél / úgy, hogy meg sem értjük egymást: / egyik szél erre fúj, másik szél arra fúj; / mi pedig különös táncot táncolunk: / ez a tánc a süketek tánca.

Ha igaz volt ez 1923-ban a meghasonlott nemzetéről, akkor 2020-ban százszorosan az. Akar valamit kérdezni, Rácz helyettes államtitkár?

Az önök véleménye

Szenzációsak drMáriás alkotásai. Azt hittem én vagyok a legbutább Magyar honban, mert fogalmam sincs, hogy az afrikai sertéspestisnek mi köze van a magyar kenyér árához. Úgy látom a nálam sokkal felvilágosultabb és okosabb emberek sem értik. (Zebike)

Én értelek, bizonyára a festményekre reagáltál. A művész nem a hitet, hanem az ábrázolt személyeket gúnyolja a maga eszközeivel. Én így érzem, ismerve az alkotó munkásságát. Más meg máshogy érzi, de biztos, hogy nem minket akar bántani, hanem az álkeresztényeket ezzel a motívummal. (Lajos)

Annyira szomorú ez az egész. A per, a fenyegető levelek. Mit akar ez az alja népség? Miért úszítják egymás ellen az embereket? Polgárháborút akarnak kirobbantani? Kiírtani mindenkit aki nem ért egyet velük? Nagyon sok kérdés motoszkál a fejemben, egy biztos nem lesz ennek jó vége. (N. Csabáné)

Hát persze, hogy azt akarják, hogy mindenkinek szép, egységes neve legyen: „Kuss, pofa be!”. 😡 Aki pedig ezt nem fogadja el, az takaródjon, különben kicsinálják, tönkre teszik… (Hortenzia)

A mindenkori aktuális magyar kormányok sosem úgy tekintettek a MÁV-ra, mint egy szolgáltató piaci résztvevőre, hanem mint szociális foglalkoztatóra. (Tibor)

önkéntes munka csak az,amit a cöf csinál? mert a többi civil szervezetet igyekeznek ellehetetleníteni! (bertalan)

Ott, ahol egyetlen ember dönt mindenről, eleve kódolva van a bukás. Reménykedjünk, hogy még megéljük, de azért az unokáink sorsa sem akármi. (József)

Így írtunk mi

Hogy végre befogjuk a pofánkat

A logisztika nem pénzkérdés

Pistike a kormány lelki támogatásával jött létre

Álmaink földje, Szibéria

A hajléktalanság betiltása már az odafigyelés jele?

Nincs itt semmiféle megfejtésre váró orbánista magyar titok

Tegyenek már végre valamit!

Enyhülés

És itt a süketek párbeszédének a vége

Védelmi pénz

A nap kommentje:

A regnáló maffiahatalomnak semmi sem drága. Amúgy is hibátlanul alkalmazza az „oszd meg és uralkodj!” elvet, de az önkori választások eredményei láttán – úgy tűnik – be kell még keményíteni… Hogy a bekeményítésben kik, milyen szerepet játszanak, játszhatnak, az számára nem fontos, a lényeg az eredmény! A magyart pedig köztudottan nem nehéz a magyar – vagy akárki más – ellen hergelni… (Attila)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!