Október 20,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Még nekifutunk az új évnek, aztán meglátjuk

Kedves, kedvetlen és kifejezetten morc olvasóink, részben barátaink, vendégeink, követőink és kedves trollok! Nyakunkon a karácsony és aztán a szilveszter. Ez az a része az évnek, amikor az emberek többsége igyekszik több időt tölteni a szeretteivel, igyekszik pihenni egy kicsit és ha eddig nem kedvelte, most próbálja megszeretni a bejglit. A bejgli-csatát mi ki fogjuk hagyni, de pihenésre szükségünk van nekünk is, ahogy mindenkinek. És még valamire szükségünk van. Bármennyire nem szeretünk – de legalább gyűlölünk – erről beszélni, kénytelenek vagyunk.

Amikor évekkel ezelőtt elindítottuk a Szalonnát, már akkor is tudtuk, hogy csak közösségi finanszírozásból tud működni a portál. A blog más, oda akkor ír az ember, ha éppen ideje és kedve van munka után. Egy portál folyamatos működéséhez, ahhoz, hogy tartalommal tölthessük meg naponta az oldalt, rengeteg munkára van szükség. Nem fér bele egy-egy délutánba, estébe. Reggeltől estig, hétfőtől hétfőig keményen kell dolgozni. És ha dolgozunk vele, akkor megélni is ebből kell. Máshogyan egyszerűen nem megy.

Az olvasottságunk folyamatosan növekszik ugyan, azonban az évek alatt nem sikerült eljutni oda, hogy elég támogatónk legyen a fejlesztéshez. Sőt, a megélhetéshez sem elég. Ezen a ponton kellett döntenünk, hogy befejezzük, vagy előre menekülünk. Mi az utóbbit választottuk, lapot húztunk tizenkilencre. Bevállaltuk, hogy kétszer annyit dolgozunk és létrehoztuk a Szalonnázó portált, ami előfizetéshez kötött. Most ott tartunk, hogy ezer olvasónkból egy lett előfizető. A Szalonnán 4000 (négyezer) olvasóból egy támogat rendszeresen. A bevételünk nagyjából havi bruttó 800 000 forint (ez sem mindig, sokszor ennyi sincsen), ennek több mint a fele megy el költségekre (szerverbérlés, domain, könyvelő, adó), a maradékból menne a bruttó fizetés, már akinek jut és amennyi jut. Konkrétan két olyan munkatársunk van, aki fixen kap fizetést, a többieknek marad a kutya vacsorája.

Abban reménykedtünk, hogy egy év alatt lesz annyi előfizetőnk, ami lehetővé teszi – a saját egzisztenciánk stabilizálása mellett, mert bármennyire szarul hangzik is, ez is fontos lenne – a bővülést, új munkatársak bevonását. Biztosan a mi hibánk is, hiszen nem nyomtuk folyamatosan a kampányt, hogy felhívjuk a figyelemeteket: pénz nélkül nem fog menni, de ma már nem azon töprengünk, hogy kit vegyünk fel, hanem azon, kitől, de még inkább kiktől kell megválnunk – vagy megválniuk a többieknek, ha éppen én leszek a szerencsés – ahhoz, hogy talpon maradjon a Szalonnázó és talpon, valamint ingyenes maradjon a Szalonna.

Bevallom, én nagyon optimista voltam. Abban bíztam, hogy ha a rendszeres olvasók egy százaléka megengedheti és meg is engedi magának a havi 2000 forint előfizetést, akkor az indulásnak elég, már tudunk belőle fejleszteni és a gazdagodó tartalom még több olvasót fog vonzani. Nekünk nincs, soha nem is volt más bevételünk. Sem pályázat, sem támogatás, sem háttércég, sem párt, sem befektető. Ezért soha nem is terveztünk havi soktíz milliós működési költséggel, rengeteg munkatárssal, reklámmal, őrületesen magas olvasottsággal és az olvasottság arányában elfogadható reklámbevétellel. Igaz, nem is hírportál vagyunk, csak egy kis véleményportál. Reményeink szerint saját stílussal, amit ugyan nem kedvel mindenki, de aki igen, az nagyon.

Úgy döntöttünk – bár források hiányában nem is dönthettünk másképpen, márpedig forrásunk csak akkor lenne, ha többé nem dönthetnénk önállóan arról, miről mit gondolunk – kicsi, de az olvasóink számára fontos portál leszünk inkább, mint nagyobb, de kényszerpályán mozgó. Ehhez azonban szükségünk lett volna a ti támogatásotokra is. Ez valahogy elmaradt. Most sem értem igazán, hogy mi lehet az ok? Nem nyomultunk elég agresszív módon, hogy küldjetek pénzt? Nem hangsúlyoztuk elégszer, hogy bajban vagyunk? Vagy egyszerűen távolról sem annyira fontos az, amit csinálunk? Nem tudom.

Mindenesetre most, egy évvel a Szalonnázó indulása után nem hogy a helyzet nem javul, de legalább romlik. Még nekifutunk az új évnek, eldöntjük, hol tudunk karcsúsítani, kitől leszünk kénytelenek megválni a nagyon kevésből. Tudjuk, hogyne tudnánk, mennyien élnek olyan kevés pénzből, hogy a havi kétezer nem fér bele. Nem róluk beszélek. De talán sokan egyszerűen csak nem gondolnak bele, hogy egy, főleg két portál fenntartása pénzbe kerül akkor is, ha igyekszünk a költségeket minimálisra csökkenteni. Azért mondtam el mindezt, mert még van idő és van mód fordítani a dolgokon. Ha számotokra is fontos. Ha elég olyan rendszeres olvasónk van, aki megengedheti magának az előfizetést és rászánja azt az összeget és azt az időt, ami a túléléshez szükséges. Meglátjuk, hogyan tovább. Gondolkodjatok el rajta, mi is ezt fogjuk tenni. Közben persze pihenni is próbálunk egy keveset. Kellemes, békés ünnepeket, jó pihenést kívánunk minden kedves olvasónknak! Jövőre még egészen biztosan találkozunk. A többit meglátjuk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!