Február 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Őrület vanília illattal

Jó éjszakát kívánok! Mindenkinek.

Szépséges karácsonyi ünnepeket kíván minden magyar embernek Kövér László legfőbb közjogi piszok. Miért is lenne ez másképp így az év végén? Kutyaként vizelő polgármester, patkányok, állatok, salakanyagok: jelentem, ez mind-mind az ellenzék volna. Nem tudom, van-e ügyelet a pszichiátrián, de gyorsan be kéne utalni ezt a hatalmi utálatot. Tudják, a magyar nyelv határtalanul gyönyörű, de vannak, akiknek a gondolatai úgy szólalnak meg, hogy ebből a nagyon szép nyelvből csak a közönségességet, durvaságot bírják kihámozni. Mert ilyen a jellemük, a személyiségük. A lelkük torzult. Egész évben brillírozott a begolyózott házmester. Nincs mit csodálkozni, kiteljesedett az ünnepek előtt a NER. Meg aztán, tudjuk azt is, hogy a gonosz nem lesz jobb azért, mert a többség elfogadja. Ha… és ameddig. Mert ebben az évben eddig úgy is volt, hogy

  • A keresztény-nemzeti Orbán Viktor összebútorozott a diktátorokkal.
  • Leborult a papok előtt.
  • Meg az is megtörtént, hogy a Fidesz-banda elvett az emberektől – mindent, leginkább a jövőjüket…
  • Az is, hogy a maffiakormány tetőtől talpig közpénz frakkban villog…
  • Bibircsókos lett az arcuk a gyűlölettől…
  • Hazudtak, loptak, szerelembe estek a korrupcióval…
  • Minden volt, csak nyugalom nem ebben az országban: bezártak, kirekesztettek, félelmet keltettek, káromkodtak, aláztak, hazudtak, loptak, rágalmaztak, kifosztottak, csaltak…
  • …mert gátlástalanságra, gerinctelenségre, aljasságra, züllöttségre építik a rendszerüket.

Ej, a betyár mindenit! Ma nem, ma nem, többet egy árva szót sem Orbániádáról. Ma nem. Majd holnapután meg azután újra. Mondjuk rekedtségig, írjuk ínhüvelygyulladásig – mert így és ezekkel ez a Magyarország nem a miénk. Így és velük nem. Nehogy már ez az egész romlott, büdös narancsos szag elnyomja a vaníliás cukor, a reszelt citromhéj, a rumaroma, a vörös bor semmihez sem hasonlítható illatát. Nem. Amíg sül a bejglijük, elmesélem önöknek az egyik legkedvesebb karácsonyi sztorimat.

Azon a télen orkánszerű szél vitte a havat, rettenetesen hideg volt. Anna elment az unokájával fenyőfát vásárolni az egyik budapesti piacra. Csak a szemük látszott ki a magukra húzott meleg gönctől. Annyian voltak a piacon, mint a nyári legyek plusz a hangyák. Anna válogatott: ez sovány fa, ez kövér, ez kopasz, ez sűrű, ez alacsony, ez magas, ez ronda, ez… Szép. Na végre, meglett álmai fenyőfája. Már bele is fáradt egy kicsit álmaiba Anna. Végre fizetett. Megsoványodott a bukszája, de az örömtől ezt észre sem vette.

Fogta a fát az egyik kezével. Próbálta betuszkolni a hóna alá, több kevesebb sikerrel. A másik kezét lekötötte unokája: szorította, el ne kószáljon a tömegben. Így indultak a boldog vásárlás után haza. A gyerek ordított. Anna türelmetlen volt: húzta már a földön a fát, húzta maga után a kisfiút. Aki bömbölt. Mi az isten baja lehet, kérdezte többször is, de hiába, nem válaszolt a kézenfutó, csak ordított. Egyre idegesebb lett Anna, gondolhatta volna, hogy hisztis kölyökkel rémálom bárhová elmenni, bármit elintézni. …és még a jeges szél is kikezdte arcukat. Már fájt.

Alig bírta vonszolni a fenyőt, hát még a visító gyereket, aki állandóan visszafelé ment volna. Annának nem volt több keze, hogy a haját tépje, csak úgy ünnep előtti jókedvében. Nagy cirkusz és népszórakoztató feltűnés után végre odaértek a parkolóba. Anna kinyitotta az autója csomagtartóját, beletette a fát. Majd ránézett a bömbölő gyerekre, hogy segítsen neki beülni az autóba.

…és akkor égszakadás, földindulás, te úristen! Akkor látta, hogy a markolt kisgyerek nem is az ő unokája. A kisfiú persze visszakerült jogos tulajdonosaihoz. Annát nagyon bántotta az eset, de azzal nyugtatta magát, hogy ebben az őrületben bármi lehet, bármi megtörténhet, ha kifordul a sarkából a karácsony meg a világ.

Vigyázzanak az unokákra, a nagymamákra, nagypapákra, édesanyákra, édesapákra – együtt, és mindenkire. Mert az úgy van:

Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.

Buzgóságban sohsem lohadni,
Semmit se kérni, el se venni,
Nagy hűséggel mindent szeretni:
Milyen jó volna mindig adni.

Még az álmokat se hazudni,
Mégis víg hitet adni másnak,
Kísérő sírást a sírásnak:
Milyen jó volna áldni tudni.

Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.

(Ady Endre: Jóság síró vágya)

Az önök véleménye:

Mindig elönti a vörös köd az agyamat, mikor azt hallom erre a bűnbandára, hogy nemzetthy oldal. És még elvileg független portálok is használják ezt a kifejezést. Korábban úgy mondták a riporterek is, hogy van a polgári kormány, meg a balliberális oldal. Iszonyatos slendriánság. LézerDzsoni még miniszter korában felügyelte a titkosszolgálatokat, elég sok terhelő adatot összegyűjthetett bajtársairól is. Kíváncsi vagyok, mikor használja fel. (agador)

Kövért illetően én nem választanék. Ő 3 in 1, azaz nem normális, gonosz, velejéig romlott, rosszindulatú. Minden megnyilvánulása erről szól.
Lavórból töpörtyű! Hánynom kell. (anima)

Ez a vajlingos-tepertős sztori olyan, mint a Kádár versus paprikás krumpli. Háhiszen a nép ecccerű gyermeke ő! (Csaba)

Mik az örök értékek az Evangélium szerint? Én ugyan nem vagyok vallásos, de szerintem az örök érték a szeretet, a megbecsülés, a szegényeken és a gyengéken való segítség, és a tisztesség. Na ez mind hiányzik Semjénből is, Rétváriból is és az összes KDNP-s ből. Tehát nincs mit ünnepelni, de azért a misebort beszlapálhatják, hülyébbek már attól sem lesznek. (Transzporter)

„a KDNP azért jött létre, hogy az evangéliumot képviselje a politikai életben.” És a politikai életet hirdesse az evangéliumban. (Erzsébet)

Így írtunk mi

Vájlingból tepertőt zabáló rezsim

90 milliárd forint ki az ablakon

Az embernek lelke van

Videjók

Micsoda gondolatok, Semjén

Haszonicsnék tündöklése

Karácsonyi ajándék

Hasonmás

Normálisan szeretnék élni egy normális országban. Lehetőleg itt

A CSOK-kal ki törölheti ki a micsodáját?

A nap kommentje:

Ha az orszàg 20 èv mùlva olyan lenne mint Bècs, minden polgàr a földhöz verdesnè a seggèt !…akinek sikerül megèrni… (Krisztina)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.