Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Fikcióilag

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.
Ez volt a márciusi terv. Hogy most éppen december van? Ccccö…

Hogy én mennyire utáltam ezt a nagy nehéz zöld kabátot… Na jó, nem pont ezt, hanem egy ugyanilyet. Igen, utáltam, mert amikor fel kellett vennem, akkor vagy őrkutyának kellett kiállnom a sűrű sötét, és hótthideg éjszakában valami hulladékból tákolt ótvaros bódéba, vagy egy fagyos gödörbe költöztem le három napra, vagy kúszni, mászni, és rohangászni is kellett zajtalanul (ott tanultam meg plö azt is, hogy a korgó gyomrot erősen be kell húzni, és akkor abbahagyja), vagy díszlépést volt szükséges verni alkoholista dilettáns aranycsillagosok előtt, vagy… Utáltam, igen.
És mennyire az életemet menti meg most, PU csőhéjak udvaron végrehajtandó körberagasztgatása közben, sosegondoltamvóna.

Köszönöm.

Mondjuk azt nem merem megígérni, hogy ilyen újszerű marad, amíg élek, mert itt nálam (és rajtam túlmenően) valahogy rozogákká válnak a dógozásban részt vevő ruhadarabok is, de most mindenesetre nagyon jó ez így.

Eltelt egy csendes hét, és akadt, aki megkérdezte, hogy mi ez a csend. Mit is lehetne erre mondani… Igazat, mindig az a legegyszerűbb. Azon legfeljebb gúnyosan nevetnek a népek, és véleményük is lesz tőle, de az igazsággal különösebben nagy aknákat nem lehet a Jövő útjába elrejteni, és az ilyesmi itt falun egy kifejezetten fontos dolog, kéremszépen. Itt, az én házamban biztosan. Mert a bohócházban, ohhh… Hát, ott meg különösen nem fontos. Ott ilyen vélt igazságok vannak, meg Goebbels ismétlési tanítása fordul elő sokszor, és néha persze feljelentések is vannak, de ki nem szarja le a feljelentéseket, drága Dezső úr ott a forró fehér homokba süppedő seggével, mikor rendőrségtől ügyészségig mindenki szelektíven szarik erre-arra, naugye. Szóval nem is foglalkoztam az egésszel, és én az ilyesmit rém határozottan tudom ám végrehajtani.

Olvastam egy érdekes cikket. A lokális igazság egyik apró szelete az, hogy nem szeretek már tőlük linkelni, mert valahogy nagyon nem tekintünk egyforma értékű emberként egymásra (ez szándékosan ilyen lágy megfogalmazása volt a mostanra rosszallóan összevont szemöldökeimnek), de maga a cikk attól még rendben van. Naszóval.

Amíg nem történik strukturális változás, nem igazán tudom, mit tehet az egyén. Erre ugye azt szokás mondani, hogy legyél szkeptikus és kérdőjelezd meg, amit hallasz: dehát éppen az a propaganda célja is, hogy kételkedj mindenben, legyél passzív és vágyj inkább egy erős vezetőre, aki kivezet a sötét világból. Szóval még a legyél kritikusabb elképzelés is meg lett hackelve, önmaga ellen fordították, így nem vagyok túl bizakodó. Érdemes sok fikciót olvasni, mert az segít abban, hogy el tudjunk képzelni egy jobb világot. Azt javasolnám mindenkinek, hogy időnként kapcsolja ki a híreket, és olvasson regényeket.

Az utolsó idézett mondat, az egy nagy igazság, Mr. Pomerantsev. Azt én már nem egyszer megpróbáltam megfogalmazni valahogy, de általában elküldtek érte a picsába, mert annyit fogtak fel belőle, hogy ne törődjünk semmivel. Pedig az a mondat nem arról szól, hogy semmivel se törődjünk, hanem arról, hogy önmagunkkal is muszáj törődnünk, különben jól belezakkanunk a mindenfelől hullámzó szarba.
A szar, az meg csak hullámzik világszerte, most mintha szezonja lenne ennek, vagymi.

Töprengtem ezen a héten sokat, mindenfélékről. Unalmas lesz, tehát elmesélem.
Hová is kéne átpakolnom a jobb oldali aknáról, hogy legyen helyem olajat cserélni, azt már augusztus vége óta halogatom. Miért is nem jön a tűzifa, amikor meg jött, akkor hová a lófaszba’ kéne tető alá rakni, a konyhába mégsem vihetem be az egészet. Miért is nincs se kazánházam, se szabadságom – mert elbasztam az évet. Miért lógok félhavi munkaidővel a cégnek – ugyanezért. Miért tartozom sokhavi összegekkel másoknak – főleg ugyanezért. Talán csak azt az első, legelső hibát nem kellett volna idén tavasszal elkövetnem, és akkor nincs ez a kurva spirál? Ki tudja.

Na, majd én tudom.
Jövőre nem így lesz, a kurva életbe: feltörök majd, mint a talajvíz! Mindent rendezek, mindenkinek megköszönöm majd a maga idejében megint, és egyben leszek ismét, erősen és legyőzhetetlenül, sok-sok új tapasztalattal, sőtdepláne hasznos tudással, és majd jövőre akkor is és csakazértis, és mindezt csak én hozom össze a saját magam idióta, csökönyös, megrögzött Bika-szülött fejével, mert igen, ezt nekem saját magamnak kell összehoznom, különben mindig csak mutogathatnék másokra, akik a hónom alá nyúltak, és járás helyett tartottak. És ezt nem szabad. Nem, mert nem.
Nekem nem.

Nincs cím(em)

Én egy szigorú ember vagyok.
Főként velem.
Ezen a portán úgy jár a kegyelem,
Mint a padláson talált aranykincs:
Elképzeled mindig, de sohasincs
Belőle egy peták sem, csak
Hibáidért fizetsz végtelen
Évek hosszú során át,
Tévedéseidnek adod meg az árát
Amíg létezel, amíg élsz…
Amíg lélegzel, addig remélsz
Egy jobbat, mást, szebbet,
Ám ezért neked kell tenned,
Neked, és nem másnak,
Nekik csak köszönd, ha
Még gödröd alján is
Meglátnak.
És mássz már kifelé végre,
Hiszen rád várnak,
Mindenkire valahol várnak.

Nem mondom, hogy ez lesz a Világirodalom Remeke, de mivel úgyis ezer évig élek, majd a végén én mondom meg a sok bamba gépeknek, hogy mi számít remeknek.
Nemsoká visszajövök, csak még tényleg be kéne hordanom valahová egy kis fát. És még egy hatnapos munkahét, és semmi, csak a szokásos.
Elalvás előtt pedig Asimov. Mer’amúgy az valahol tényleg jogos megjegyzés, hogy egy jobb jövőért el kell azt először képzelni, különben nem tudjuk, merre kéne indulni, és csak időt húzunk azzal a nyafogással, miszerint a jelen, az nem tetszik. Kit érdekel a jelen, de most komolyan?
Az állandóan csak elmúlik 😉

Mogorva

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.