Augusztus 12,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Bolondságok

Vállig érő haja kékre van festve, némi lehetetlen lila-beütéssel. A szájára vérvörös rúzst próbált felvinni, valami hiba csúszhatott a régi rutinba, mert több jutott az ajkak környékére, mint a rúzs eredeti rendeltetési helyére. A combközépig érő miniszoknya nem is tudja, ha akarná sem, eltakarni a 70 évnél többet használt térdeket. Az arcán még felismerhetők a valaha volt szépség romja, és a szemei a legmegkapóbbak – véreresek, táskásak, a ráncok és a petyhüdt bőrből kivillanó tekintet ide-oda rebben. Keresi, kutatja, tud-e még hódítani, és egész valója nem hajlandó tudomásul venni a szánakozó tekinteteket. Billeg tovább a nagyon kitaposott körömcipőiben. Egyszer övé volt a világ minden csodálata. Mára vajon mi maradt?

Boris Johnson nagyot tarolt az angliai választásokon,  jöhet a modernkori három az egyben társadalmi csoda – tej, méz, Kánaán az igaz angolok számára. Nagy nemzet lesznek megint, tekintélyes birodalom, újfent. (Némi kétség feltámad azért ebben a kérdésben, az elmúlt három év ingyencirkusza után, de lelkük rajta. Ezt akarja a többség, legyen úgy, ahogy egyes agyament politikusok szeretnék.)   Már csak az a kérdés, hogy a Trump-féle Egyesült Államok, amelyik szintén nagy lesz megint – mert eddig kicsi volt… – kit választ meg elnöknek jövőre. Nagy hatalmak, identitásukat keresve olyan szánalmasak tudna lenni időnként, minta polgáraik nemrég másztak volna le a fáról.

A bácsi láthatóan nehezen jár, talán büszkeségből nincs nála bot. Tiszta, bár kopott ruháján látszik, jobb napokat is megéltek már, együtt. Egy padon ülve figyelem, amint lopva körülnéz, kihúz a zsebéből egy rongyocskát, és lehajol egy ígéretesnek látszó csikkért. Nagy sóhaj kíséretében, tovább lépegetve törölgeti a kincset, és amikor elmegy mellettem, érzem a sok ideje mosdatlan test eltitkolhatatlan  szagát. Pár lépéssel odébb megáll, rágyújt, majd három slukk után, körme egy mozdulatával kiverve a parazsat, visszacsomagolja a maradék csikket a “tartójába”.

A francia Alpokban, a Mont Blanc környékén, több mint öt éven át működő orosz katonai kémközpontot lepleztek le. Több ország – Svájc, Franciaország, az USA és Anglia – titkosszolgálatai nyomozásának eredményeként derült fény arra, hogy legalább tizenöt, Európa-szerte merényleteket elkövető orosz ügynök innen indult nemes küldetésére. Budapesten nem kell ilyen sokáig keresni majd őket. A teljes diplomáciai védettséget kiérdemelt „orosz bank” valószínűleg még több funkciót is el fog majd látni, esetleg pénzmosás, zsarolás, ki tudja. Jobb nem tudni, egyébként. Don Corleone irigykedne a sok száz éves, ma újra virágzó orosz módszerek láttán.

Gyönyörű ősz haja, félkonytba kötve, kiemeli arcának szép vonásait. Kényelmes mokasszinjában tipeg, kerekes járókeret-szerűségbe kapaszkodva, aminek az elejére egy kosárka van odaillesztve. Kijön a közért ajtaján, és a rámpán legurítja a bevásárlását és saját magát is leküzdi, aprókat lépve. Hozzálép egy nagyon fiatal fiú, talán húsz éves sincs, és kristálytiszta angolsággal megkérdezi: „Can I help you?” „ Gracias, todo bien”, hangzik a válasz. A srác minden estere fékezni próbálja a kerekes csodát, hogy el ne ragadja a lejtő az idős asszonyt és járgányát. A járdaszintre érve a hölgy megsimítja a fiú arcát, a válasz egy kézcsók.

„Gyűlölködés, pánikkeltés folyik az új kulturális törvény kapcsán, akárcsak a tavalyi tao megszüntetésekor, pedig soha ennyi támogatást nem kaptak a színházak, munkájukba pedig ezután sem fog senki beleszólni”. (Vidnyánszky Attila)

December van. Túléljük ezt az évet is, szinte biztos most már. Idegbetegen rohangálunk a szeretet ünnepére szánt ajándékokért, kocsonya-húsért, savanyú káposztáért. Igyekezni fogunk nem összeveszni az ünnepek alatt, jópofa [email protected] küldözgetve egymásnak a messenger-en, egy igazi ölelés helyett. Beigli is kell, meg minél nagyobb karácsonyfa, mert hadd lássa a világ, hogy van, ami van, ilyenkor az nincs, mert nem érünk rá azzal foglalkozni,

– hány embernek jut csak ételosztásból Szent este vacsora

– hány ember fagyott meg csak az elmúlt hónapban

– hány embernek sincs továbbra sem lehetősége arra, hogy ne csikket keressen az utcán

– hány ember fog álldogálni a bevásárlóközpontok, piacok előtt, a tenyerét vagy a kolduló poharát nyújtva felénk

– hány embernek nem lesz kivel megosztania az ünnepeket, mert a gyerek is, az unokák régen máshol élnek.

Bolondságok. Jövőre minden jobb lesz?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!