December 15,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

LUCA AJTAJA


Mi az a tíz év a hetvenhez képest? / Luca ajtaja

Országok életében sem a tíz év, sem a hetven nem igazán mérvadó idő – kivéve, ha ebben az időszakban olyan dolgok történnek az adott helyen, amelyek hosszú távon meg tudják határozni annak életét vagy létezését.

A napokban valaminek keresése kapcsán rábukkantam a következő idézetre:

Ha békében akarsz élni, teremts békét magad körül”.

A tizennegyedik Dalai Láma szavai ezek, és szívemből szólnak, mert semmit sem szeretnék talán jobban, mint békességet látni a környezetemben. Békés légkörben lehet tanulni, nevetni, szeretni, emberként viselkedni – szinte bármit lehet, amivel előbbre jutnánk, mindannyian.

Közéletünk és modern világunk történései által megfertőzött lelkem azonnal átkapcsolt „közösségi” üzemmódba, miközben emészteni próbáltam a fenti szavakat. Amelyeket egy olyan ember mondott, aki hatvan évvel ezelőtt volt kénytelen elhagyni hazáját, és azóta sem élhet ott. Vagyis Tibetben. amely jövőre „ünnepelheti” a kínai megszállás hetvenedik évét,, szándékosan nem nevezem évfordulónak, majd megteszik a hódítók. Abban a Tibetben, ahol a földdel tettek egyenlővé templomokat, sztupákat, kiirtottak vallásokat és meggyilkolták azok vezetőit, és az új rendszer ellenzőinek vélt egyszerű polgárokat is. Ahol ma is luxuscikk egy bicikli. Tibet, amiről ma nem sokat tudunk abból a szempontból, hogyan élnek-élhetnek ott az emberek, a hangszórókból állandóan üvöltő kínai propaganda alatt. Évekig kiálltunk az elnyomásuk ellen – még olyan fideszes későbbi vezetőre is emlékszem, aki tiltakozott az ország bekebelezése ellen, igaz, ez nem mostanában volt. Nem olyan régen az volt, hogy a szintén fideszes Orbán Viktor koszorúzott Kínában. A híres Tienanmen téren, abban a Kínában, amely letarolta és kirabolta Tibetet és népét. Talán Orbán már akkor is valami vasútról ment oda tárgyalni… hiába, a meg nem valósult gyerekkori álmok kísértenek, legyen az foci, kis- vagy nagyvasút, Farkas Berci utódai vagyunk mi. A kontinens vagy az egész világ megmentője és esze leszek, Isten – vagy valaki – engem úgy segéljen.

A kisistenről:  ő még csak tíz éve teremt békétlenséget maga körül, gyűlölködik egyesekkel szemben, miközben másoknak a lábtörlőjéül szolgál mosolyogva – mert nem fogja fel, hogy  egyszerű marionett-bábu a cárok és szultánok kezében. Úgy ejtik ki őt a kezükből az első komoly konfliktus pillanatában, amelynek még csak nézője sem lehet majd, ahogy ő köpködi ki a szotyola héját felséges ajkai közül bárhol a nagyvilágban. Vele együtt az országgal is azt csinálnak majd a nagyobb hatalmak, amit akarnak – ahogy ezt tették mindig is a magyar történelemben. Amelyben, barátja és kollégiumi társa, Kötél elvtárs szerint, a sorsfordító időkben az identitásunkra támaszkodtunk. A hovatartozás kérdése korunkban nagyon izgalmas, főleg bizonyos kutatások eredményeit olvasva. Erre most nem térek ki, csak a saját példámat említem, mert azt ismerem a legjobban.

Egy megszállott magyar történész ismeősöm szerint fizikai bizonyítékkal tudok szolgálni arra, hogy igazmagyar vagyok, vagyis igazi magyar. Valaki nagyon szakértő szerint ennek legfőbb ismérve egy vízszintes vonal az alkaron, ami a kb 90 fokban behajlított könyök alatt pár centivel található. Ha csak az egyik karon van, az is jó, de ha mindkettőn, akkor nincs kétség a hungarikummal kapcsolatban. Nekem mindkét karomon ott van, így aztán félelem nélkül bevallhatom, hogy a felmenőim között sok a német, zsidó és szláv eredetű ember. Volt továbbá német és kaukázusi juhász kutyám is, sőt, még egy új-fundlandit is befogadtunk – kilógott a vérvonalból, de szerettük, és elképesztően szeretett ő is minket.

Nem, nem viccet akarok csinálni a magyarságból vagy annak tudatából – csak azt szeretném érzékeltetni, mennyire nincs értelme ezzel kérkedni, erre építeni. Mennyire szánalmas úgy politizálni tíz éve, hogy a rég lejárt nemzethy pólót húzva magukra hol kipcsak vért találnak honfitársaikban, hogy piros pöttyöt a fenekeken, hol valamilyen gyökereket. Elég csak arra gondolni szerintem, Attila anno hány kisebb-nagyobb nemzetet igázott le, beépítve ezáltal őket a nagymagyar sosemvolt mesébe. Jó lenne tudni, melyik népnek az eredeti tulajdonsága a vízszintes vonal a könyök alatt, bár szinte teljesen mindegy számomra.

Tibet életében az elmúlt majdnem hetven év visszafordíthatatlan károkat okozott, azt hiszem. A világ tetején élő, nagyrészt írástudatlan nép hagyományai, szokásai, tudása el fog veszni, visszahozhatatlanul. Mint az inka és sok egyéb kultúra Földünkön.

Magyarország életében az utóbbi tíz év arra volt elég, hogy nyoma se maradjon sem a békességnek, sem sok egyéb, egy kulturált nemzet szempontjából fontos dolognak. A betagozódás, a beletörődés, a nihil és a kivándorlás birodalmává lettünk. Nem kell sem buddhistának, sem tibetinek, sem nagyon bölcsnek lenni ahhoz, hogy megértsük a Dalai láma egyszerű szavait. Csak nagyon ideje lenne elgondolkodni rajtuk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.