December 6,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mikor nagyapátok magyarba faragta a műlábat a focistáknak

kelemen.mikes@netkavezoabujdosokhoz.tekirdag.tr

Tárgy: renomé

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Áldjuk a nagy eszét kendnek! Jó dolga van! Ott a messzi távolban, mert ha itt lenne kend, tán még az is megesne, hogy a szűk rokonságon kívül mindenki utálná kendet. És akkor most savanyú névnapja lenne kendnek, így meg Kelemen Ünnepi Hét van, és nem fintorgás. Mert tudvalevő, hogy kend székely. Mert kisMagyarhonban –finoman szólva elcseszték- a várbéli szolgálatára importált székelyként melldöngető nyugalmazott szekusok a székely renomét, néhány emberöltőre.  

Mert kend is tudja, amit mi, hogy a székelynek (de még nekünk is, egynegyed székelyeknek) – mióta világ a világ – elég, hogy hazához hűséges székelynek tudjuk magunkat, nem várjuk el senki emberfiától, hogy székelynek higgyen bennünket. Pláne fizetségért nyáladzó székelynek. Mert húros szájjal nem lehet az egyenes gerincet pótolni. Ha valaki, hát akkor kend aztán tudja, meg is írta nekünk, hogy székely ember még huncutságból se talpnyaló. Márpedig itt mostanság ez a módi, meg a székely kapus kopjafa. Méghozzá bő nyállal nyalva az euróval párnázott közpénzes tarisznyát, a minap kitalált félholdas zászlót lobogtatva, sámándob kísérettel, cifra dolmányban, mert kurultáj van a NER – ben.

De még csak ha ennyi lenne, hogy egy szász mester szerelembe bódult leánya és a fafaragó székely legény frigyében fogant, és ettől duplán rafkós mai Áron kikupálódva jó pénzért a kinti hatalommániás sültbolondokhoz szegődik. Mert Tündérhonban egy kópé góbé az utódok mulattatására kész az áldozatra. Hogy szénagyűjtéskor, zivatar idején az eszterha alá szorulva legyen majd mesélni valója az unokáknak. Teszem fel ilyenképpen: „’, mert az úgy volt, hogy kimentünk magyarba stadiont csinálni (mert ott is volt ám egy a falusi budija mellé stadiont építettős mániájú Ceausescu, csak annak Lölönek hítták a malacperselyét, meg kolostorba vonult illiberális volt, de a szeme pont úgy állt, meg a száját is oly formán biggyesztette). Na, akkor volt az, amit majd mondok, ha a Felettünk lévő is úgy akarja. De lám-e dolgozhatunk, marad a mese télire, jó lesz annak a kemencepadkán is.”  

De bizony nem így esett az eset. És a hajdani „zöldhatáros” Gyuszi bácsi tajtékzik (aki nem csak szomszédnak baloldali) ha a médiában púposkodnak ezek a hirtelenében székellyé avanzsált import csicskák. Szó szerint. Szívbeteg. Felmegy a pumpa nála. Még a szája is habzik szegénynek. Már attól is, ha hivalkodóan kokárdába öltöznek ezek a szégyentelenek. Ez azért van nála, mert a román forradalomkor a mi falunkban ő volt az Erdély szakértő és logisztikai főhalljakend. Tudta hol, milyen ruhaneműre, gyógyszerre van szükség, ki nem lopja el az oda vitt injekciós fecskendőt a betegektől, hogy eladja pénzért. És akkor, a bajban, a vészterhes időkben ezek a senkiháziak nem voltak sehol!

De az igazán baloldali ateistává akkor lényegül a Gyuszi bácsi, amikor szóba kerül, hogy miként mutálódtak az ottani nyakas kálvinisták zsíros nyakú pártpropagandistává. Bizony ám. Úgy kezdődött a letérése az üdvösség felé vezető imádságos útról, hogy itthon a papok kiprédikálták: a Kárpátok Géniuszának emberei a püspök feleségéből kitaposták a gyereket. Hívő ember lévén a maga módján gyászolta a mártíromságot szenvedett családot. Mígnem úgy hozta a véletlen, hogy Gyuszi bácsi vezette segélyszállító teherautót azok a román katonák vigyázták a haramiáktól, akiknek a laktanyájában a szóban forgó püspök dekkolt családostól, jómódban. Hát ilyen nincs, mióta kétágú vagyok. Mondaná kend, ha itt lenne. De nincs itt, szerencsére, úgyhogy ezt a propaganda végterméket se kell fogyasztania. Azt meg gondolom olvasta, hogy a szóbeli püspök kiadta a keresztény szabadságot a családjának, mint a mi fiók Goebbelsünk. 

De még mindez hagyján is! Hanem – amint írja kend, hogy nagyon az orrába van kendnek – a székely zászló a román hűbéresek által megszállt magyar közintézményeken. Kendnek ez már régóta „áthallásos” nagyon. Ez az áthallásos szó nekem nagy újdonság. Vesztemre a Gyuszi bácsi volt kéznél, amikor először olvastam és rákérdeztem, hogy mit hall át kend. 

És megmagyarázta, de úgy, hogy még most se értem, ahogy írom. Tódúlt belőle a sok szó, de nekem nagyon aggályos volt, mert még a keze is reszketésnek indult az indulattól. Nem is kérdezgettem, mert tán még most is sorolná, agyvérzésig. Gondolom kend majdcsak boldogul vele, mert csak több szót ismer, mint én. A szavak jelentéséről nem is beszélve.

Tehát én csak pötyögtetem a szavakat. Kend majd összerakja mondattá, ha ideje engedi. Addig én is tudom, hogy nyughatatlan népség vagyunk. Valamelyik népet mindig addig piszkáljuk, míg jól el nem kalapál bennünket, amitől megsértődünk és bevágjuk a durcit. Eddig értem. De I. világháború, Károlyi Mihály, Tanácsköztársaság, vörös terror, antant, székely hadosztály, román megszállás, fehérterror, 100 éve a lovas tengerész bevonult Budapestre, nyilasok, Rákosi, Kádár, Nagy Imre multifunkciós koporsója katapultálja a Kisgömböcöt, Horthy térdén lovaglóleckét vevő Antall felbontja a klerikális reakció konzervdobozát és az óta mindent átjár ez a bűz. Nofene. Áthallik a szag? Nemán.

És azt is mondja a Gyuszi ’bá, hogy a Horthy diktatúra által elnyomottak kölykei, akik érdemtelenül ingyen diplomát kaptak a Kádár diktatúrától és ezzel a kiváltságukkal most visszaélve eljátsszák, hogy ők Horthy örökösei. Ellopják és kiárusítják az országot, saját lábúlag tiporják nyomorba a bennszülötteket. Narancsterrorista ténykedésükkel a vörös terror- és a fehérterror áldozatainak számát évente emelik hatványra. Így hát a kendnek isteni adomány, hogy a névnapját NERtelenül ünnepelheti a székely renomé őrzőjeként, és pillanatnyilag ennél nagyobb jótéteményre székelyként ne is számítson mostanság. Erre viszont joggal, mi meg jó egészséget kívánunk hozzá.

Bütyökfalva, 2019. november 18.    

Mirtill

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.