December 9,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


„Nem dughatjuk homokba a fejünket. Szerintem baj van.”

Szinte soha nem szoktam Bayer Zsoltot idézni, legutoljára a valaki anyjára bikát rászabadítani akaró morális fölénye verte ki nálam a biztosítékot – ám a címben idézett mondatok tőle származnak. És csak üdvözölni tudom azokat, igaz, az egész szövegéből csak ezeknek a szavaknak tudok örülni. Mert minden egyéb, amit előadtak a Sajtóklubnak titulált kormánypropagandában, az arra a  szűkölésre emlékeztet, amelyet a volt kutyám szokott előadni, amikor valaki véletlenül a szép nagy lompos kaukázusi farkára lépett.

Bizony, kedves nagyonkeresztény uralkodók, baj van! És ha ezt csak a jászberényi megismételt választások kapcsán fogtátok fel először, akkor még nagyobb a baj. Mármint a ti valóságlátásotokkal. Mert ti csak most kaptatok először – vagyis nem, már október 13-án – egy akkora pofont az istenadta néptől, nevezzük őket szavazóknak akár, amitől kicsit félrebillent a fejetek a szokásos nagyképű fennhajazásból, és kiült az arcotokra egy „ez meg hogy a f@ba lehetséges” kifejezés.

Ami sok honfitársatok arcán tíz éve látszik. A lelkükről, amit a posványotokba akartok belerángatni, nem is beszélve. Bizony, a többiek, akik nem akarnak betagozódni a rendszeretekbe, mert elfogadhatatlannak tartják azt, tíz éve érzik, hogy ilyesmi nem lehetséges, nem fordulhat elő egy uniós országban. A napi szinten megtörténő lopások, csalások, visszaélések, a tarolások a gazdaság összes területén. A Várba költözés milliárdjai, a külföldön kórházakat építő vagy azok építését támogató százmilliók – amikor a szűkebb környezetetekből, vagyis a hazátokból, aminek jólétén és megvédésén állítólag fáradoztok, lassan az utolsó előtti szakképzett ápoló is elmegy Londonba. Mosogatni is akár, csak a tűrhetetlen magyar egészségügyi állapotokat ne kelljen elviselnie tovább a szakértelmének. A legközelebbi barátaitok által elért helyezések a Forbes-listán. A megszámlálhatatlan milliárdokért felépített, üresen kongó stadionok és a vakondok szintje alá süllyedt magyar foci (nem az állítólagos játékosok fizetéséről beszélek). Miközben tízezrek „dolgoznak”, közmunkásként annyi pénzért havonta, ami ha a ti zsebetekből hullana ki, le sem hajolnátok érte. Mert nagyságos urak lettetek, pont azoknak az embereknek – és az EU-nak köszönhetően –, akik még Magyarországon dolgoznak, és az  ő adójukból tartjátok el a Zsoltotokat és a hozzá hasonló, a média 80 százalékát uraló agymosó gépezeteket.

Baj van, bizony, örülök, hogy leesett a tantusz. És lehet, hogy tényleg a fiatalok jelentik a „bajt,” amivel ez egyik, nevétsemérdemesmegjegyezni résztvevője a műsornak próbálta félrevezetni a közönségét, becsapott és félretájékoztatott szerencsétlenekként beállítva őket. A fiatalokat. Nem, idióták, pont az ellenkezője a valóság – éppen a fiatalok lesznek azok, akik remélhetőleg eltüntetik a ti agymosással és hazugságokkal elért hatalmatokat, de legalábbis a motorjai lesznek ennek a folyamatnak.

Többször szó volt már a párhuzamos valóságról. Ti abban éltek. Azt hiszitek – mert a segélykiáltások, a nyomor, a kilátástalanság, a méltatlan életkörülmények nem jutnak el az íróasztalotokra sem, adatok formájában (mindig lesz valaki, aki megkíméli az aktuális főnökséget a rossz hírektől, mert leveszik a fejét az üzenethozónak) -, hogy a magyarok élete olyan, mint a tiétek. Az elcsalt milliárdokkal, amiket a saját kastélyaitokra költöttetek, az összes családtagotok számára megvásárolt vagy elrendelt nagy jövedelmű állásokkal, a magánrepcsikkel, luxusjachtokkal, elképesztő összerabolt földterületekkel, tucatmilliós autókkal és karórákkal.

Nem, az átlagmagyarok élete nem ilyen. Nem a kurvákra és a drogokra való kuporgatásról szól a létük, hanem a villanyszámla, a gyerek iskoláztatása, esetleg egyhetes legolcsóbb nyaralásra való spórolásról szól. Azt vajon felfogtátok-e – sok ideje szemtanúi lehettek – hány éve állnak sorban emberek százai ételosztáskor? Bármikor, bárhol? Ez a valóság, és ezt ti teremtettétek, csak nem akarjátok látni. A vezéretek azzal kezdte 2010-es fényes pályafutását, hogy eltüntettette a munkahelyére vezető utakról a hajléktalanokat, mert érzékeny lelke nem bírta elviselni a látványukat. (A lóf@szt, bocsánat, csak ciki lett volna, ha valami külföldi potentát a Parlamentbe tartva, láthatta volna a nagy magyar nyomort. Mert ami nem látszik, az nem is létezik.)

Egyszóval, üdv a meglepettek és csalódottak táborában! Nem, kedves Sajtóklubosok és nézőik, remélem, egyre több meglepetésben lesz részetek, bár abban nem bízom, hogy egyszer felfogjátok, mitől is kapjátok a pofonokat.

Franco tábornok hitt abban, hogy a munkásságát Isten vezérelte, egyszer azt mondta, „Isteni küldetést teljesítek”. Lassan ti is itt tartotok, saját magatokról gondolva azt, hogy kiválasztottak vagytok, ezért bármit megtehettek, amit úri kedvetek jónak lát, vagy megkíván.

De jönnek a fiatalok, és vagyunk sokan, nem fiatalok, akik nem gondoljuk, hogy bárki is felhatalmazott volna benneteket az ország le – és kirablására. Ti is voltatok fiatalok egyszer – ma már azok a fiatalok, akik voltatok, úgy köpnék szembe a tükörképeteket, hogy nincs az a lakáj a Várban, aki le tudná mosni a szégyent.

Sok meglepetést kívánok még, és nagyon várom a végét a történeteteknek. Nem kell Ceaușescuként végezni: az nektek túl gyors és kíméletes. 1789 év börtön. Vagy még több, az országotok ellen elkövetett minden bűnért. Így legyen.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.