NEHAZUGGY

Egy lemondás margójára

Horn Anna | 2019. November 6, Szerda | 17:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tudom, örülni kellene. Tudom, voltak, akik fogadtak abban, meddig lesz polgármester Győrben Borkai Zsolt. Úgy tudtam ma, szerdán teszi le a polgármesteri esküjét.

Miközben éppen egy menekülteket befogadó spanyol táborban próbáljuk meg elkülöníteni a betegeket, akik, nem tudni honnan, egy fosós-hányós vírus miatt lassan többen vannak, mint az egészségesek, miközben a szélvihar úgy tépi ki a kezemből a takarót, hogy csak a röptét látom – jön a telefonomra egy üzenet, amire csak ránézni tudok, nincs időm elolvasni a cikket. Lemondott Borkai! Hm… láss csodát! Hogy mik vannak?!

Nem bír megszakadni a szívem, legfeljebb a majdnem 40 fokos lázzal küszködő kisgyerek iránt, akikről az orvos-kollégák nem tudják megállapítani, mi baja lehet. Nem tudom siratni a drogozó-prostizó polgármestert, legfeljebb arra tudok gondolni, hátha kevesebb lesz a visszaélés és lenyúlás ezután Győrben. Emlékszem az október 14-i kommentekre valamelyik közösségi oldalon, amelyek finoman úgy fogalmaztak hogy „Győr Magyarország segglyuka”. Ennél talán csak feljebb lehet kerülni, bár ki tudja – mindig van még lejjebb szép hazámban.

És nem – nem tudok örülni. Mert ma már semmit nem jelent ez a lemondás, lett légyen önkéntes vagy kierőszakolt. Mert ezt akkor kellett volna megtenni – az önkormányzati választások előtt. Akkor lett volna értelme, lett volna valami beismerése a mocskosságnak, lett volna valami demokratikus értékeket tiszteletben tartó illata ennek az egész ocsmányságnak. De nem. A bűz, az bűz marad. Sikerült lejáratnia saját magát, a családját, a pártot, amelyet képvisel – mert olyan a rendszer, amit képvisel, amilyen. Hogy Borkai milyen ember – nem tudom, és őszintén megmondom, nem is érdekel. Ami tudható róla, az nekem éppen elég ahhoz, hogy a közélet környékén sem szeretném látni.

Az üzenet küldője – miután nem tudtam reagálni – felhívott, és megkérdezte, mit szólok a lemondáshoz. Azt kellett mondjam, hogy hidegen hagy, bár, természetesen, jó hír. Erre azt javasolta a barátnőm, hogy nézzem meg Borkai facebook-oldalát, és azt a rinyát, amivel indokolta a lemondást.

Nem, nem fogom megnézni. Mert ma már teljesen mindegy nekem, mit hazudik megint Borkai, milyen álszent valamivel próbálja menteni azt – ami semilyen civilizált társadalomban nem menthető. (Lásd a nemrégen hasonló botrányba keveredett osztrák alkancellár esetét.) Nem érdekel, hogy esetleg potyognak a könnyek a szeméből a fb-oldalán (közben az oldalt törölte Borkai), nem érdekelnek a csatolt családi szomorúságok, nem érdekel, éhen hal-e a továbbiakban (ez utóbbiról tudható, hogy nem, annyit lopott családostul az utóbbi években, hogy az ükunokai is palotákban lakhatnak majd valószínűleg), és az sem érdekel, mit fog csinálni a jövőben.

Szánalmas melodráma ez a lemondás, de biztosan lesznek szívek, amelyek beleszakadnak ebbe. Lelkük rajta, az imádat és a vakság már csak ilyen. Meg a demokrácia megcsúfolása is – mert majd azzal lehet takarózni fideszileg, hogy lám-lám, ők kivetették maguk közül a csúnyákat, és azok ebbe bele is buktak.

Hazug pózolás az egész lemondás, bármit mondott vagy fog mondani Borkai. És végtelenül undorító – számomra –, hogy esetleg lesz olyan reakció is, hogy ez is bizonyítéka annak, milyen nagyszerűen működnek a dolgok Magyarországon.

Nem – ez annak a bizonyítéka, mennyire hülyének néznek minket. Akár Borkai, akár a főnöke. A magam részéről inkább azzal foglalkozom, ami tényleg fontos. Borkai nem az – egy letűnt csillaga a NER-nek. Lesz helyette másik, nincs kétségem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!