December 8,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Vakrandi

– Kézcsókom! A „Kukifüggő” tetszik lenni? Tudja, a chatszobából…

– Igen, Drága. Te lennél a „Nyalókarcsi”?

– Eltalálta! Foglaljon helyet, bár kissé kényelmetlenek itt a székek. 

– Talán nem a buszpályaudvarra kellett volna megbeszélni ezt a randevút, Csőrmesterem!

– Tudja, a szomszéd faluban lakom, gondoltam, így a legegyszerűbb. 

– Sebaj, amúgy is ideje kiírnom egy busztendert, vidéki klienseknek.

– Hoztam ám ajándékot is!

– Cuki pofa! Mutassad!

– Egy szál kolbász, ha elfogadná…

– Milyen kemény! Mondjuk, lehettél volna kétfarkú is. 

– Azokat a villásfarkúakat nagyon nem bírom. Állandóan a kátyúkkal foglalkoznak. Ebben az országban, ahol minden útkereszteződés repedtsarkú! Minthacsak másfajta lyukak nem is lennének a világon. A fekete lyukak, példának okáért. 

– Ennek ellenére, sajna, több nap, mint kolbász.

– Hát igen. Maholnap már több ingyenkonyha épül, mint stadion. Hova jutunk így?!… Mellesleg, magam csinálom a disznóságokat.

– És nem unalmas úgy, egyedül?

– Értek hozzá. Kiváltképp a disznósajtom jó. Az ám a köntörfalat! Kör-cikkelyes, mint az Alaptörvény. Annak preambuluma van, nekem szatmári szilvám, előjátéknak. Kér egy katonát?

– Szerepjátékról eddig nem volt szó!

– Nálunk mindennek és mindenkinek megvan a maga szerepe. Minden magyar jó valamire, ha másra nem, akkor bértapsolásra. Vagy köntörfalazásra, az is végezhető bérmunkában. Na és hogy tetszem Nagysádnak?

– A célnak megfelelsz, Aranyapám! Merev vagy, mint semjénzsolt a választási eredményértékelőn.

– Pedig még nem is látta a biobotomat. 

– Bekapom, mint béka a legyet!

– Kár, hogy a minap elvesztettem valahol a nimbuszkulcsom…

– Akkor még jó, hogy otthon hagytam a szemüvegemet.

– Milyen aranyos kiskegyed, kisztihand a két kacsóját! Rajongok a rajzolt szemöldökökért és a kurdok leöldökléséjért. Meghívhatom valamire? Van itt egy talponálló a közelben.

– A misszionárius pózt jobban csípem. Egy húszas egy szimpla menet, extrák nélkül – jobb, ha tudod.

– Híjnye, jól felmentek a kávéárak, mióta nem mozdulok ki a faluból. A dupla feketére akkor már gondolni sem merek. De legalább a közeli boltba ugorjunk má’ be, jól jönne egy kis szíverősítő a mutatvány előtt. Száraz vagyok, mint a holdtengerek.

– Én egy kólát szívnék. Vagy bedobnék egy lasztit. De zárva a CEU. Egyetem, begyedem, tengertánc. Hajdú sógor mi kívánsz? Van nálad gumi? Védekezés nélkül nincsen műsor.

– Ezek a kínai óvszerek annyira megbízhatatlanok! Biztos, ami biztos, de semmi sem lehet annyira biztos, mint résvész március, a bicikliügyi kormánybiztos. Tudja, ő a kerékpározás és az aktív kikapcsolódás fejlesztésével és népszerűsítésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős 2006-os mártír.

– Soha, sehol, semmi sem biztos! Már Arkhimédesz is megmondta: „Adjatok egy fix pontot, és én kifordítom sarkaiból a világot.”

– Adjatok egy biztos gondot, és én kimozdítom sarkából a pontot. Ezt már én mondom. 

– Filozófus lélek. Na, van vagy nincs gumi? Az enyéim elfogytak, mint a szavak orbán kipcsakozása láttán.

– Csak kutyagumim van, a kétfarkúak szotyogtatják.

– Csak nem vagy fetisiszta?

– Á, dehogy. Csak egy egyszerű fasiszta.

– Kinek a fasz, kinek a fals. De csüggök szavaidon, mint rezsiszilárd a fidesz emlőin.

– Csak a fidesz! Csakis a vérünkből való vircsaft! Kicsikék vagyunk, de legalább kipátlanok. Hajrá, kipcsakok! Coki haza, ciki hazaárulók! Ha már így alakult, meghívhatom egy Békemenetre?

– Gégemenetre? Szívok én mint a torkosborz, de ott a gigám azért útban lenne.

– A Békemenet egy százezres gigakiállás a kormány és annak politikája mellett. Tudja: harcolunk a békéért! 

– Minek nézel te engemet? Akármire azért nem vagyok hajlandó, semmi pénzért! Egyáltalán, vasaltatod te a heréidet? Borotválod a fan-szőrzetedet?

– Naná! Gyökerek nélkül nincsen magyar jövő!

– Örvendek, mint az egyszeri örömlány az ürömi örömünnepen.

– Hízelgő, de én megnézem ám, hogy hova hullatom a makkom magját. Nem vagyok én egy akkora csélcsap szoknyabolond, mint első blikkre tűnik.

– Szállj le a szoknyámról. Felkúrtad az agyamat, nem lesz ma semmiféle makkoltatás! Az éhes disznó, na az az, amelyik makkal álmodik!

– Hello, röfi!

– Pofátlan fráter! Felejtős vagy, mint a választás előtti ígéretek, szájbergyerek! Egyáltalán, rádnéztek anyádék, mielőtt kiprinteltek? Na húzz el innét, mert szólok a spanomnak! 

– Sajnos nem tudok spanyolul.

– Ne szívass, faszikám, mert pofán váglak egy szívlapáttal! Most még eltűnhetsz innen, ingyen és bérmentve. Vidd a francba a kolbászodat, úgysincs amivel megrágjam. Különben is, a szegfűt jobban szeretem. Na pá, puszika!

Pandula Dezső

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.