December 6,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Folyamatos törvénysértések Szekszárdon

Szekszárdon továbbra sem csillapodnak a kedélyek. Úgy tűnik, valakiknek – kettőt lehet találni kiknek – nem áll érdekében az, hogy ellenzéki plakátok is díszítsék a város utcáit. Első körben, még az önkormányzati választási kampány kezdetén tulajdonítottak el ellenzéki plakátokat, amelyeket Illés Tamás feljelentését követően a hatóságok az önkormányzat épületében találták meg. A lopás miatt indult nyomozást a hatóságok végül azzal zárták le, hogy nem történt lopás. Az ügyben meghallgatott önkormányzati dolgozó ugyanis elmondta, azért kerültek leszedésre a plakátok, mert azok kihelyezésére nem volt engedélye Illésnek. Igen ám, csak még augusztus 28-án nyújtották be a kampánytáblák kihelyezése iránti kérelmet, amire a mai napig nem kaptak választ. Hogy miért nem? Elég egyértelmű annak oka, ezért még csak találgatásokba sem kell belemenni. Az pedig, hogy ez mennyire nem törvényes, azt megelepetésre maga az AB állapította meg 2 nappal ezelőtt.

Az (…) alkotmánybírósági döntés alapján az Éljen Szekszárd Egyesületnek van igaza a plakátügyben abban, hogy a plakát kihelyezésre vonatkozó új választási törvény alaptörvény-ellenes, és alkalmat ad arra, hogy a szekszárdi önkormányzat kénye-kedve szerint húzza az időt a hozzájárulás kiadásában. Ez sérti a véleménynyilvánítás szabadságát.

„Az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapítja: az Országgyűlés az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésébe ütköző mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 144. § (4) bekezdés b) pontja szerinti hozzájárulás kapcsán nem alkotta meg a politikai hirdetés indokolatlan és aránytalan korlátozásának kizárását garantáló szabályokat. Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói kötelezettségének 2019. december 31-ig tegyen eleget.”

Vagyis alaptörvény-ellenes volt az, hogy az önkormányzat egyszerűen nem reagált az ÉSZ plakátelhelyezési kérelmére. Az AB döntése visszamenőlegesen nem érvényes, azonban ettől függetlenül érdemes átgondolni, hogy pontosan mi is történt. Az ÉSZ – a vélhetően már akkor is alkotmány-ellenesnek gondolt – rendelkezés ellenére úgy gondolta, hogy jelöltjeinek is szüksége van kampányra ahhoz, hogy felvegyék a versenyt az önkormányzat által is megtámogatott fideszes jelölttel szemben. Ezért plakátjaikat elhelyezték a kampányidőszak kezdetén. Ezeket azonban az önkormányzat emberei gondosan eltávolították, és az általuk fenntartott épületbe szállították „megőrzésre”.

A nem lopást azzal magyarázta az önkormányzati dolgozó, hogy azért távolította el a plakátokat – nem lopási szándékkal tehát, ezért zárta le a rendőrség a nyomozást olyan sebesen –, mert arra nem volt engedélye az ÉSZ-nek. Noha ez az állapot pont azért állt fenn, mert az önkormányzat alkotmány-ellenesen egyszerűen nem engedélyezte a plakátok kihelyezését. A történet jól mutatja, hogy az önkormányzatok kezében van a hatalom arra, hogy végső soron eldöntsék a helyi választásokat. Mert ugyan alkotmány-ellenes volt amit tettek, végső soron mégis megérte nekik, mivel nem érte őket semmilyen hátrány, ellentétben az ÉSZ jelöltjeivel, akik ezáltal fontos heteket veszítettek el a kampányból.

Ez a nyomozás ugyan lezárult, de ne gondoljuk azt, hogy itt véget is ért a történet. A plakátlopások és rongálások ugyanis a döntést követően sem szűntek meg, sőt. Bomba Gábor ugyanis – aki a fiát ért támadások hatására indult a polgármesteri címért – jelentette Facebook-oldalán, hogy a Garay Gimnázium környékére kihelyezett plakátjaikat az iskola igazgatóhelyettesének (!) utasítására valaki leszerelte, mivel szerinte túl közel voltak az iskolához, és ezért sértik a választási törvényt. A leszerelt plakátokról még sikerült fotókat készíteni, azonban mire a rendőréség kiszállt a helyszínre, az elkövetők azokat a szemétbe kidobták, a szemetet pedig addigra elszállítottak. Az ügy pikantériája, hogy ennek a gimnáziumnak az igazgatója, Heilmann Józsefné, aki megvádolta Bomba Gábor fiát az iskoláról készült hitleres videóval. Hogy az igazgatóhelyettes saját hatáskörben döntött a plakátok leszereléséről, vagy kapott „segítséget”, azt egyelőre nem tudni, mindenesetre nem kizárható.

Forrás: Bomba Gábor/Facebook

Mivel a plakátok értéke elérte a 80 000 forintot, ezért azok megsemmisítése jóval fajsúlyosabb ügy, mint a korábbi, ahol a plakátok végül visszakerültek jogos tulajdonosukhoz. A feljelentés megtörtént, de eredmény vélhetően már csak a választások után lesz. Az ügynek nincs csattanója, viszont nagyszerűen bemutatja, hogy a kormánypárt nem fél attól, hogy bármilyen aljas módszerekkel  ellehetetlenítse az ellenzéki jelöltek kampányát. Illés és Bomba azonban nem az egyetlenek voltak, akiknek plakátjait megrongálták, vagy egyszerűen ellopták ismeretlenek,  Murvai Árpád a szekszárdi 6. Választókerület ÉSZ-jelöltje is plakátjai ellopásáról számolt be.

Ezek után vajon hogy lehet tiszta választásokról beszélni Szekszárdon? Ezek nem pitiáner ügyek, hanem akár a választás végeredményét is könnyen befolyásoló, komoly törvényértések. Vajon a nyomozóhatóságok mellett mit lép az NVI? A választ persze már tudjuk előre, ettől függetlenül érdemes beszélni arról, hogy mi is jelenti a valóságot ma egy ellenzéki, vagy független jelölt számára. Ha az ember szembe mer szállni a NER jelöltjeivel, fel kell készülnie arra, hogy mindent el fognak követni azért, hogy még csak esélye se legyen az embernek. Nemhogy legyőzni, de akár megszorongatni is az ellenfelet. Szekszárd csak egy település a sok közül, mégis vélhetően ugyanez történik országszerte szinte mindenhol, ahol a Fidesz veszélyben érzi hatalmát.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.