NEHAZUGGY

Most akkor jönnek, vagy nem jönnek? Ez itt a kérdés

Lázár Gergő | 2019. Október 8, Kedd | 10:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tegnap reggel Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke volt a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorának vendége. Ott pár percben válaszolt a riporteri kérdésekre, amelyekből nagyszerű híreket fabrikált a kormánypárti sajtó. Teljesen mindegy, hogy az elmondottak messze nem olyan egyértelműek, mint ahogy azt a propagandamédia láttatni szeretné, a beszélgetés arra kiváló volt, hogy bekerüljön a sikerjelentések sorába. Lássuk a beszélgetés talán legfontosabb részletét:

Riporter: A napi.hu-n megjelent egy összeállítás arról, hogy megindultak haza a kivándorló magyarok. Tehát mostmár úgy tűnik, hogy vonzóbb a munkaerőpiac esetenként, mint ami külföldön várja a munkavállalót , de vannak-e esetleg erről számok, konkrétumok is?

Palkovics Imre: Igen, számok vannak. A hazai statisztikai adatok és az Eurostat adatai is, egy ilyen tükör összehasonlításban – ahogy a szakma mondja – lehet adatokat nyerni. Mert egyébként az európai munkaerőpiacon ugye szabad mozgása van a munkaerőnek, és ennélfogva különösebb bejelentési kötelezettség és így mérési lehetőség sincs. Egyszerű adatok nem állnak rendelkezésre. De mégis ezeknek az adatoknak az alapján azt lehet mondani, hogy egy ilyen 250-300 ezer fő aki stabilan kint van a nyugat-európai munkaerőpiacokon. És ezeknek egy jelentős része vagy egy érzékelhető része elkezdett visszaáramolni. Ezt az itthon újra kiváltott társadalombiztosítási dokumentumokból és egyéb közvetett bejelentésekből, illetve adatokból lehet érzékelni.

Na most akkor nézzük, mit mondott a MOSZ elnöke. Vannak számok, de mégsincsenek számok. Vagyis hazaáramlanak a magyarok, de ezt biztosan mégsem állíthatjuk, mivel nincs mérési lehetőség a munkaerő szabad mozgása miatt. Egyszerű adatok nem állnak rendelkezésre, de mégis ezen adatok alapján – milyen adatok ezek? – azt mondhatjuk, hogy 250-300 ezren stabilan kint élnek, akik jelentős vagy érzékelhető része elkezdett visszaáramolni. Ezt milyen adatokra alapozzák, ha még szerintük sincsenek adatok? Értem én, hogy sikerjelentésre volt szüksége az M1-nek hétfőn kora reggel, de legalább közölhették volna a riportalannyal – mint ahogy azt egyébként korábban már bizonyítottan megtették -, hogy mit mondjon a mikrofonba.

Hogy magyarok százezrei hagyták el az országot, az biztos. Az is biztos, hogy igen sokan a kiköltözésük pillanatában nem szóltak a hatóságoknak arról, hogy ők most fogják magukat és Németország vagy az Egyesült Királyság felé veszik az irányt. Egyszerűen elmentek. Sokszor teljes családok: apu, anyu, gyerekek, sőt, van ahol még a nagyszülők is velük tartottak. Hogy ezek az emberek miért gondolnák hirtelen úgy, hogy mégis jobb lenne hazatérni, harmadannyi munkabérért, balkáni mentalitásért és romokban álló egészségügyért, valamint oktatásért, az számomra rejtély. Nem azt mondom, hogy nincsenek ilyenek – mert én magam is ismerek ilyen embert -, de hogy a számuk olyan egetverő lenne, azt megkérdőjelezem. Ez persze egy magávélemény, ettől függetlenül – mivel még a statisztikai hivatal sem képes valós számokkal előállni-, ezért ez ugyanannyira lehet igaz, mint amennyira igaz az, hogy jelentős számban érkeznek vissza Magyarországra egykor külföldön dolgozó munkavállalók.

Hogy a kivándorlás mennyire súlyos probléma Magyarországon, azt egy az EP-választás előtt nem sokkal végzett felmérés is tökéletesen bemutatja. Lássuk, pontosan mire gondolok:

A megkérdezett magyarok 39 százaléka – vagyis jelen esetben a többség – tart az elvándorlástól. Szerintük a kivándorlás sokkal fontosabb probléma, mint a bevándorlás, utóbbi ugyanis mindössze a megkérdezettek 20 százalékát zavarja. Ebből is jól látszik, hogy a magyar társadalom pontosan tisztában van azzal, hogy túl sokan hagyják el az otthonukat azért, hogy külföldön próbáljanak szerencsét. A kormány ezzel persze nem törődik, hiszen továbbra is a menekültekkel van elfoglalva – akik egyre kevesebben érkeznek a déli határhoz – ahelyett, hogy megpróbálná megoldani az emberek valós problémáját. Az, hogy emelkedik az átlagbér nem egy nagy csoda, hiszen emelkedik minden más környező országban is. A legfrissebb adatok szerint továbbra is a sor végén kullogunk az átlagfizetések tekintetében, és csak Lettországban, Romániában és Bulgáriában keresnek kevesebbet mint Magyarországon.

Tehát azt feltételezni, hogy végre javultak annyira a hazai viszonyok, hogy megérje több százezer magyarnak hazatérni, minimum kérdéses. Az egészségügy és oktatás helyzete nemhogy javult volna, de romlott az elmúlt években. A szociális ellátás is inkább visszafelé fejlődött, miközben az idősek helyzete sem vált sokkal rózsásabbá. Az esetenkénti szavazatvásárlásra szolgáló utalványok és zsák krumplik nem segítenek rajtuk, ahhoz ugyanis minimum az kellene, hogy tíz év után végre megemeljék a minimálnyugdíj nevetségesen alacsony, 28 500 forintos összegét.

De hogy ne csak egy embertől hallják a lesújtó véleményeket, idetenném az azonnali.hu nyáron készült videóbeszámolóját Londonból. Kint élő magyarok mondják el, hogy úgy érzik eljött az idő arra, hogy végre hazatérjenek, vagy sem:

Én, mint már egy ideje külföldön élő magyar, el tudom mondani, hogy sem a CSOK, sem az családi autóvásárlási támogatás nem győzött meg arról, hogy ideje lenne hazatérnem. A mentalitás ugyanis nem változott egy centit sem, márpedig anélkül elég nehezen képzelhető el az, hogy egyszer egy olyan kormánya legyen az országnak, amely valóban törődik az állampolgáraival. Nem a csodára várok én sem, hiszen tavaly áprilisban én is leadtam a voksomat. Azonban az nem történt meg, aminek egyik oka az, hogy a fejekben továbbra sem történt meg a változás. Ezen holmi CSOK és babatámogatás nem fog segíteni, mint ahogy a fizetések pár százalékos megemelése sem. Hogy akkor mégis kik térnek haza? Nagy többségében azok, akiknél a honvágy legyőzhetetlen volt, és inkább hazatérnek családjaikhoz, annak ellenére is, hogy tisztában vannak azzal, hogy Európától továbbra is egy világ választ el bennünket.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!