December 13,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Halló! Ursula asszony, csalódtunk önben

– Jó napot kívánok! Ursula von der Leyen asszonyt keresem.

– Én vagyok.

– Biztos? Ön az Európai Bizottság elnöke?

– Én vagyok, mi ebben a különös, engem keres, nem?

– Azt hittem a titkárnője veszi fel a telefont.

– Dehogy! Miért keres?

– Hallottam, hogy a brüsszeli testület székházában lakik majd, az irodája mellett kialakított, huszonöt négyzetméteres helyiségben….

– …és?

– Nagyon sajnálom, hogy nem jutott önnek egy vár Brüsszelben.

– Vár? Várat csak a szabadidőmben szoktam megnézni. Szépek, elegánsak. Nem vagyok várúrnő meg aztán azok az embereké, hogyan sajátíthatnám ki magamnak? Fura ötletei vannak.

– Nekem ugyan nem. Magyarországon a miniszterelnök, ismeri, az Orbán Viktor, a budai várban lakik.

– Ja, a V1! Vett ott egy szobát? Vagy bérel?

– Nem, mi, a magyar emberek, glancoltuk ki neki. Sok milliárd forintból.

– Minek mentek bele?

– Nem kérdezett meg bennünket. Ment, és kész.

– A maguk baja, gondolkodtak volna előbb.

– Gondolkodunk mi, de nem sokra jutunk. Mondja, elfér ott a testőre is?

– Nincs testőröm, biztonságos épület ez. Nem kell külön védelem.

– Biztosan van páncélmellénye a blúza alatt.

– Páncél? Csak kötött mellényem van. Ne haragudjon, butaságokat beszél.

– Azt a mindenit! Hogyan fér el egy irodában meg huszonöt négyzetméteren?

– Nagyon jól. Olcsón lakom. Takarékoskodni kell. Van tusolóm, ágyam, tudok olvasni, tévét nézni. Alhatok kicsit tovább, mert reggel és este nem kell utazgatnom a nagy forgalomban.

– Értem. Takarékoskodnak, mert nagyon nagy bajban vannak; lassan Németország ideje lejár, megbukik a demokráciájuk, és akkor majd lesz illiberális keresztény országuk, és az országukat fölfalják a migránsok.

– Azt mondta, ön magyar. Rendben, de józan is?

– Úgy van. Stimmel. Józan vagyok-e? Nem iszom, de már magam sem tudom, mitől bódulok.

– Nem hiszen, hogy józan, mert akkor nem mondana ekkora blődségeket.

– Én csak azt mondom, amit az Orbán Viktor.

– Megint az Orbán. Szerelmesek maguk belé? Eltartják, őrzik, pénzelik… Keresztapjuk netán?

– Sokaknak igen, azok mindig kapnak ajándékot, házat, üdülőt, pénzt is tőle. Jó keresztapa. Mondja, Ursula asszony, ugye szólíthatom így? Egy családban vagyunk. Szereti ön a szotyit?

– Szotyit?

– Sonnenblume. Küldök, azt jól lehet köpködni.

– Talán be kellene fejeznünk a beszélgetést.

– Tessék várni, az nagyon tetszett, hogy az elődje, Jean-Claude Juncker ötéves mandátuma alatt egy apartmanhotelben lakott Brüsszelben, félig tréfásan egy interjúban meg is jegyezte, hogy a legnagyobb gond ezzel az volt, hogy nem fogadhatott hivatalos vendégeket az otthonában, hiszen mégsem beszélgethetett velük az ágyon ülve.

– Juncker úrnak mindig volt humora meg igaza is.

– A családja bírja az ön nélkülözését?

– A hétvégéket velük töltöm, a németországi Hannover melletti otthonunkban. A férjemmel és a gyerekeimmel.

– Hát ez az, tudtam. Van hét gyermeke, és csak hétvégéken találkozik velük. Ezt nehogy említse Orbán Viktornak, tudja, Magyarországon a család az első. Most már rájöttem, hogy miért lakik csak huszonöt négyzetméteren. Szándékosan, mert annyian ott nem férnek el… Csalódtunk önben, Ursula von der Leyen, magának is csak a szája…

…Katt.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.