December 13,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Elegem van

Azt kell mondanom, elegem van. A választási kampányból is, a fogas- és zászlórúd-tartó, homokos mellékút és egyéb csodák átadásából-avatásából is. A politikai ellenfelek lejáratásából is. Akik ellenfelek, nem ellenségek, de mára Magyarországon mindenki ellenség lett. Brüsszel. A migránsok. A másképpen gondolkodók. A nem talpnyalók. A klímaváltozásból eredő problémákat megértő fiatalok. A finnek. A fél – majd nemsokára – az egész világ.

A régi vicc szerint mindenki hülye, aki szembejön az autópályán – én haladok jó irányba, oszt jó napot. A dakotából van leginkább elegem. Mármint a dakota közmondásokat idéző országos nagyságos úrból. Mert minden csapból az folyik, mit mondott, hova dugta a kezét, szotyolát vagy egyebet köpködött akárhol. Vagy ő, vagy bérenc hada. Akik pont úgy lopnak, csalnak és hazudnak, mint ahogy el van tervezve és rendelve.

Elegem van, mert közben a világ nagyon nagy része azt sem tudja, hol van az az ország, amelyet tönkretesz az említett akárki és csapata. Mert mindenhol sok a gond. Hong Kongban negyedik hónapja tartanak a tüntetések, és az azokról készült, ott élő ismerősöktől kapott videóktól időnként nehéz elaludni éjszakánként. Messze van, kit érdekelnek vérző fejek, olyan brutalitások, amelyek mellett a moszkvai rendőrök akciói gyerekes csetepaténak tűnnek? Szomszédaink, az olaszok, kiüldöztek a hatalomból egy konkrét neonácit. De mi ebből csak azt fogtuk fel, hogy a Vezér egy olyan semmi párt rendezvényére utazott oda, ami még fasisztább, mint a Salvinié, ha lehet ezt egyáltalán fokozni. Az  volt a lényeg, hogy odautazott  – nem az, hogy 80 évvel a második világháború népirtásai után megint felütötték a fejüket azok, akiknek már lábjegyzetben sem szabadna szerepelniük a huszonegyedik század történelmében.

Arról áradoztak sokan, hány nyomorult kivezényelt gyerek énekelt ezen a léteznie sem megengenedhető rendezvényen, és nem arról, hogyan lehetséges, hogy egy sok éve uniós országban ilyen eszmék még létezhetnek, és követőik is vannak.

Ma két menekültünk halt meg, a kezeim között. Ikrek, nyolc évesek.

Kit érdekel mi történik a mocskos menekültekkel, Európa bármelyik részén, főleg a napfényes, ma 33 fokos Spanyolországban? Mert beborultunk, önmagunkba, Ami nem csoda, hiszen nincs olyan nap, amikor újabb ocsmányság ne kerülne elő a regnáló hatalomról. Kinek ocsmányság, kinek az az újabb halleluja forrása. Mert tökig meg vagyunk mérgezve – az utálattal, a gyűlölettel, az egymásra oda nem figyeléssel, az észérvek és tények mellőzésének csúcsra járatott „művészetével”. Tíz éve hallják, látják a zemberek ezt a napi adag fost, és lételemükké vált. Vagy azért, mert elhiszik, vagy azért mert nem, és tiltakoznak ellene – és közben a tiltakozókat is benyeli a szellemi posvány. Mert  lassan arra is képtelenek vagyunk, hogy ne az ő stílusukban kommunikáljunk.

Lehet, hogy rosszul látom a dolgokat. Hazaárulóként, több ezer kilométer távolságból, azt gondolom, sok esetben tisztábban látom, mint azok, akik benne élnek abban a förmedvényben. Amiben én képtelen lennék létezni, anélkül, hogy naponta ne ordibálnék valamit a Parlament előtt. Akár egymagam is. Akár az én koromban is, sőt. Már nemigen van mit veszítenem. Eltűnt majdnem minden az országomból, amit szerettem.

Tudom, semmire sem megyünk azzal, ha elegünk van. Már csak azt szeretném tudni, mi az, amivel megyünk valamire. Vagy valahova. Nem hátra, továbbra is vissza a középkorba, hanem a huszonegyedik századi nyitott világa felé. A GPS, asszem, itt nem tud segíteni, fejből kellene megtalálni a helyes irányt.

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.