Június 4,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Whisky kísérő nélkül

Éva egy órát úszott a Balatonban. Aztán a nappal süttette minden porcikáját. Lazult. Szabadságon volt. A pingpongasztalnak nem tudott ellenállni. Közelről nézte a játékosokat: jobbra, balra ugrált a szeme, mozdult a karja. Amikor a srác megunta, odaszólt Évának a másik ütögető: – Maga is elpötyöghet, ha van kedve hozzá. Elpötyögött. Három szettben úgy elverte a férfit, hogy az csak annyit bírt hajtogatni: – Még be kell melegednem. Pedig izzadt, mint a ló, ugrált is, mint a bakkecske.

Éva cihelődött, ebédelni indult az üdülőbe – a zárt strandról az egy jó kis séta. Pingpongtársa mellé szegődött. Kopasz, alacsony férfi. Éva csípte a kopaszokat, csak úgy. Volt bennük valami megfoghatatlan erő és rejtély. Baktattak, Éva unta a kísérője nagyképű szövegét. Ehhez nem kellett bemelegednie. Nagyjából arról szólt: hülyék az emberek, folyton nyavalyognak, nem tesznek magukért semmit. Fel sem fogják, hogy akkor lesznek boldogok, ha nem törődnek senkivel, mert az a frankó, ha mindenki magának kapar. Ahogyan ő. Éva egyszer szólt közbe a szódáridóba: – Akkor maga nagyon önző, hogy bír elszámolni a lelkiismeretével? – Ugyan, kedves – volt a válasz -, minden vasárnap megyek a délelőtti misére. Minden héten gyónok, a paptól megkapom a lelki tisztaságot, aztán élek tovább nyugalomban, biztonságban. Újra megyek gyónni…

Éva nem válaszolt, megállt az út szélén ülő, bokáját simogató és síró lánynál.  Mellette a biciklije. Egy srác magyarázott neki, ő fogta saját kerékpárja kormányát. Másodpercenként suhantak el az autók mellettük a forgalmas úton. Éva megkérdezte, mi történt, segíthet-e. Megszólalt a srác, németül. Éva intett, nem érti; akkor angolul beszélt a fiú. Nem, nem, nem megy ez sem. Ilyenkor mindig nagyon szégyellte, hogy nem tudott egyetlen idegen nyelvet sem. Sokáig a mamlasz tanárát hibáztatta, aztán magát, mert mindig volt oka mentegetőzésre, miért is nem vág bele. A lány portugálul jajgatott. Nem tudott felállni, a bokája kilós bucira dagadt. Éva kézzel, lábbal, füllel, orral, mindenével kommunikált a fiúval. Közben a kopasz kísérője sürgette, hogy nem kapnak ebédet meg különben is, így úgysem megy semmire a párral. Elment.

Éva az alkalmi és nemzetközi mutogatással és arcjátékkal kísért beszélgetés után arra gondolt: itt vagyok két biciklivel, egy német sráccal és egy portugál lánnyal, mi legyen. Az lett, hogy mentőt hívott. Gyorsan jöttek. A mentős angolul csevegett a sráccal, a lányt betették az autóba. Akkor még mindig volt ott két bicó meg a srác. Megoldották: Éva eltolta a lány biciklijét az üdülőbe, a srác ellenkező irányba eltekert, ha jól értette, a hotelbe ment vissza az autójáért, és onnan ment a lány után.

Éva ebéd közben el- elmosolyodott. Magán. Azért, mert egy pantomimművész sem csinálta volna jobban, amit ő művelt. Jó voltam, állapította meg elégedetten.

Néhány óra múlva a teraszon üldögélt a kisebb társaság, a kopasz vitte a szót. Megjelent a német fiú, fogta a biciklit, magyarázta, hogy a lánynak meg kell műteni a bokáját, igyekszik vissza hozzá a kórházba. És danke schön, danke schön kíséretében elment.

Az izzadó pingpongtárs Évának szólt: – Elég kimért volt a fickó, megérte ez magának, megmondtam, mindenki törődjön magával. Csönd lett.

Autó ajtaja csapódott a parkolóban, megjelent a fiú. Intett Évának. Átadott neki egy üveg whiskyt, és megsimogatta Éva arcát. Éva tudta, vannak olyan helyzetek, amikor felesleges tiltakoznia a közös örömben. Elfogadta a Whiskyt, és visszament üdülő társaihoz. A már régóta ellenszenves fickó rögtön intézkedett: – Á, ingyen pia, ezekből az üdítős, sörös poharakból iszunk, vagy hozzak másikat? – Ahogy gondolja, hozzon, ha akar – mondta Éva. Amikor a tar agyú elsietett, Éva elköszönt a társaságtól.

A vacsoránál már négyen ültek: két kisfia és a férje. Aznap hajókiránduláson voltak. Férje bontotta ki a whiskys üveget. Töltött kettőjüknek, majd odafordult felesége ideiglenes ismerőséhez. Jó hangosan mondta, felemelve a poharát: – A maga Istenére és a mi egészségünkre!

…és Isten földi héjája vörösödő fejjel bukott bele a tarhonyás húsba.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.