Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Fegyverbe, fegyverbe!

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nézem a képen Németh (Rezsi) Szilárdot, a „nemzeti hadurat”, amint gépfegyverrel a kezében védi a hazát. A fején fülvédő. Gondolom, rendszeresítették a hadseregben, hogy a katonák meg ne süketüljenek. Nézem a kemény koponyát, és eszembe jut a „skótok Petőfijének”, Burnsnek az egyik epigrammája. (Nálam ez szakmai ártalom. Kellett nekem annyi Burns-epigrammát megjegyeznem!)

Goldie komisszárius agyvelejére (Kálnoky László fordítása)

Uram, kedvteléseidet
ki meri számon kérni ?
No de ily vastag fal minek?
E szerény kincs megéri?

Olvasom továbbá, hogy fegyvergyárat alapítunk, 148 milliárdért vennénk rakétákat az Egyesült Államoktól (nyilván a legmodernebbeket fogják adni, nekik jó az ócska is), gyilkos páncélterepjárókat vásárolunk Erdogántól, szóval készülünk a háborúra. Azt is olvastam, hogy ütőképes hadseregre van szükségünk, hogy megvédhessük az országot.

Gondolkodom. Néha, amikor megfeledkezem magamról, megtörténik ilyesmi velem. Kitől akarják megóvni az országot? Felidézem magam előtt az ország térképét, a szomszédos államokat. Csupa baráti ország, a döntő többségük NATO-tag. Melyikük akarna megtámadni minket? Ekkor eszembe jut, hogy a bal felső sarokban található egy Ukrajna nevű „országocska”. Nem éppen baráti ország. Ukrajna akarna megtámadni minket ? Szoktak néha rémálmaim lenni, elképzelem, hogy milyen is lenne ez a háború. Hazánk kicsi ország, és ráadásul nagyon sebezhető. Az ukránok pedig a Szovjetunió felbomlása után bőven örököltek rakétákat. Egy ilyen rakéta a Kecskemét melletti repülőtérre (állítólag ott állomásoznak a Gripenek, mind a 14 , de ezt az ellenség sokkal jobban tudja, mint én), egy másik rakéta Paksra, az atomerőműre… és 10 perc múlva mehetünk aláírni a kapitulációt.

Vagy talán nem is a külső ellenségtől kell megvédeni a hazát? Netán polgárháborút vizionál néhány szájhős? Az még rettenetesebb lenne. A szomszédos baráti országok bevonulnának, hogy rendet teremtsenek. A románok „Până la Tisa (a Tiszáig). Régi vágyuk, Nagy-Románia keleti határa lenne ez. Az északi megyéinkben a szlovákok őriznék a rendet, a nyugati megyék önként, dalolva csatlakoznának Ausztriához, a déli megyéken pedig megosztozna a három délszláv állam. Természetesen csak ideiglenesen szállnák meg ezeket a területeket (30-40-50 évig), mi meg révedezve emlékeznénk vissza a hajdani nagy, Trianon utáni Magyarországra. (Én mondjuk nem, mert már vén vagyok.)

Ez kell nekünk ? Lehetséges még, hogy néhány őrült szájhős ilyen mélyre taszítsa az országot?

Most a magyar Petőfi verse jut eszembe, a Szájhősök. Ebből idézek. (A költeményt 1847- ben írta!)

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?

—————————————

S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt…

Ha jól számolom, 172 évvel ezelőtt írta ezt Petőfi. Akár ma is írhatná valaki. Nem lehetne végül abbahagyni az állandó  „harcot” és békében élni? Zárásként ismét Burns egyik epigrammája:

Az emberirtást gyűlölöm (Kálnoky László fordítása)

Az emberirtást gyűlölöm,
nem csábít a babér sem,
de Vénusz mezején öröm
kiontani a vérem.

Legfőbb üdvöm, ha béke van,
s bőségben él a nemzet.
Húszat öljek le egymagam?
Dicsőbb, ha egyet nemzek.

Vadász

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.