December 15,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ki vigye el a leveleket, csomagokat? A holló, a posta, a vonat – vagy magad uram, ha egyik sem

Jó éjszakát kívánok! Mindenkinek.

Tetszünk szolgáltatni? Nem tetszünk. Nagyon kiakadt az ismerősöm, pedig Klári nyugodt, kedves ember. De most mérges és tanácstalan. Alig két hónapja hűtőt kellett venniük. Nem találtak szerelőt, illetve egyet igen. Tízezer forintért ment volna el falusi házukba. Ennyi. Úgy, hogy még nem látta, mi a hibája a hűtőládának. A tízes csak a kiszállási díj. Osztottak, szoroztak a lányával, és úgy döntöttek, akkor inkább vesznek egy újat, mert a kertből a sok-sok zöldség, gyümölcs nem várhat, azokat el tenni biztosan hideg helyre. Elég nagy árcsapás volt ez nekik.

Most mi csináljon, kérdezte tőlem, elromlott a házuk egyik – a hátsó – ajtajának zára, és mégsem vehet új házat, új ajtóval. Sok-sok telefonálás után talált egy szakembert, akinek természetesen nagyon sok a dolga, nem tudja, mikorra sorolja be Kláriék cafrangos biztonsági zárát. Jön a könyörgés, hogy meg kellene csinálni, mert az mégsem életbiztosíték, hogy mindenféle nehéz cuccal torlaszolják el az ajtót. Klári sír, a lakatos ígéri, megy. Aztán nem megy. Telefon. Nem veszik fel. Újra. Ki van kapcsolva. Még egyszer. Megint ígéri a szaki, megy, ha arra jár. Egyszer csak arra járt: mosolyogva, türelmesen azt mondta Klárinak, hogy nem kell berezelni, miatta még nem törtek be sehova; nem nagy munka ez, csak nincs ideje. Klári végre megnyugodott. Volna. A szerelő közölte vele, hogy egy óra múlva visszamegy, mert otthon hagyott valami bizgentyűt. Nem ment vissza. Telefon…

Nem tudom, hogy Klárinak azóta zárható-e az ajtaja, de van egy rémálmom: vízvezeték-szerelő kellene. Egyszer mesélte egy redőnyös szaki, hogy ő Ausztriában is dolgozik egy brigáddal, és nagyon jellemző, hogy amit itthon megengednek maguknak, azt kinn nem merik megcsinálni a magyarok: a kókler, pontatlan, silány munkát, mert úgy zavarják el őket, mint a sicc. Igaz, ott a minőséget meg is fizetik, és aki jó szakember, annak Ausztria aranybánya.

(Friss hír a Privátbankár oldalon: A júliusi adatok szerint 101 449 magyar állampolgár dolgozott Ausztriában, 1919  fővel több, mint júniusban és 4812-vel több, mint 2018 ugyanazon hónapjában. Ezzel a létszám először lépte át a százezer fős határt – ami eddig csak a német polgároknak sikerült -, és egyben új historikus rekord is.)

Tényleg lassan már ott tartunk, hogy lasszóval kell itthon mestereket fogni, és ez bizony kiszolgáltatott helyzet. Igaz, arra is gondoltam, hogy vannak, akik nem baszakodnak egyszerű magánházaknál, lakásokban, amikor sokkal nagyobb buli a mesternek, ha a rózsadombi úszómedencéhez, szaunához, konditeremhez kell rohannia. Azonnal és pontosan. Sőt, a telefonjukon is mindig elérhetőek. Így tetszünk mi szolgáltatni. Csak úgy maszek.

Sebaj, cipeljük mi a csomagokat, ha beledöglünk is. Meg, ha megkapjuk. Nem mindig sikerül a Magyar Postának országon belül, mondjuk száz kilométer távolságra, három napon belül sem kiszállítani a feladott csomagokat. Az én rekordom tizenkét nap, ennyi idő alatt kaptam meg a sürgősségivel meg minden frincfranccal megáldott pakkot. Egy képzettebb postagalamb előbb hozta volna, csak egy kicsit nehéz volt. Csak azt tudnám, mi a büdös hollótetemet csinált eddig a Magyar Posta, ha csak most akar nekiállni a fejlesztésnek:

Több tízmilliárd forintból növeli a Magyar Posta a csomagok feldolgozásának és kézbesítésének hatékonyságát – írta meg a Világgazdaság. A fejlesztés 2022 nyarán fejeződhet be, a cég azt ígéri, hogy abban a karácsonyi szezonban már a legmodernebb logisztikai infrastruktúrát kínálják majd.

Gratulálunk, még három év, és akkor szentestére megérkezik a novemberben elküldött bejgli vagy a húsvéti csokinyúl. Ki tudja? Ennél azért kicsit jobban iparkodhatnának az állami cégnél, ha már megelőlegezett bizalomként megdobták ezt a vezért is ötmillió forinttal. Csak a melósoknak felejtettek el tisztességes béremelést adni. Igaz, az idén tavasszal föltornászták egy kicsikét – állítólag a mintegy 30 ezer dolgozóból több mint 23 ezer 10 százalékos vagy azt meghaladó mértékű bérfejlesztést kap(ott). Ezt mondta Schamschula György, a társaság vezérigazgatója, miközben kiszórtak az utcára több száz embert. Onnan is. Keresik a megoldásokat. Hány éve? – Őszintén remélem, hogy az elvándorlás megáll, és vonzóbb munkahellyé válik a Magyar Posta – ezt is nyilatkozta a vezér. Igen, a remény hal meg utoljára. Amit a postások nemigen várnak meg, inkább másfelé keresik meg a kenyérre valójukat.

Éppen a napokban olvastam, hogy az egyik megyeszékhelyen úgy összegubancolták a leveleket, hogy össznépi mozgalom indult a lakótelepen, mindenki kereste a sajátját. Levélcsere akció volt. Azért mégis csak az menjen a Magyar Posta szolgálatába, aki legalább az utcákat ismeri. Nem főigazgatóság kell, hanem postás. Olyan rendszer, ami hasonlít a levél- és csomagküldő szolgáltatásra.

Én nem tudom, ha van több tízmilliárd forint a fejlesztésre, akkor mégsem kellene kiiktatni a postás szakmát. Ennyi pénzből a mostani munkahelyeket is gatyába lehetne rázni, és nem kellene várni három évet. Az ilyen állami ígéretekből szokott lenni a mosakodás meg a hová tűnt a pénz kérdés. Ha még ezt sem képes korszerűen megoldani a mi keresztény meg isten tudja milyen kormányunk, akkor vissza a Magyar Posta régi szimbólumát, a hollót – ez a madár Arany János balladájában elviszi Szilágyi Örzsébet levelét Prága városába.

Ne nevessenek, nem rosszabb megoldás, mintha vonatra ülve magunk vinnénk a csomagot, a levelet – biztos, ami biztos. Dehogy biztos! Ezen a nyáron is rémséges nagy utazásokat élhettek át a magyar emberek. Horrorisztikus, embertelen körülmények között vonatoztak fiatalok, idősek; külföldiek is. A felelőtlen, őskori és mindent kimagyarázó MÁV jóvoltából. Mert Orbán állami sleppjében sem a csomagok, sem vonatok nem érkeznek meg időben. Pontosan olyanok ezek az állami cégek, mint az országvezetés: ami közvetlenül nem érinti az uraságok mindennapjait, az nem számít. Akkor, mi a francot várjon Klári a lakatostól?

Az önök véleménye

Aki változásban reménykedik,annak javaslom olvassa el:Mikszáth Kálmán Korlát című írását és rájön,hogy a lényeg nem változik,csak egyes külsőségek. (István)

„Ha így haladunk, a lengyel papok szentté avatják Orbánt, cserében a magyar papok meg Kaczyńskit” Ez nem így működik, de nekem semmi kifogásom egyikük azonnali (ez is képtelenség) szentté avatása ellen sem. (Erzsébet)

Tegnapig azt hittem, hogy csak a horthy korszakig akarnak visszamenni, de már tudom, hogy egész István király idejét és országát szeretnék visszahozni, királysággal, főurakkal és jobbágysággal.Talán még fel is négyelik azokat, akik nem lesznek keresztény hívők. Most kivételesen örülök, hogy nem vagyok fiatal, így talán nem érem ezt meg. (Transzporter)

A múltkor láttam egy reklámot, amiben egy gyönyörű, fiatal nő mosolyog tele szájjal. Alatta pedig a következő szöveg olvasható; Az új státusz szimbólum a hibátlan fogsor. Hát akkor min csodálkozunk? Akinek nem telik, annyit is ér. Tudjuk. Erről szól az egész. (anima)

Így írtunk mi

A franc sem akar olyan országban élni, amilyet Szent István megálmodott

Továbbra is az a bűnös, aki a problémáról beszélni szeretne, nem pedig az, aki azt okozta

A rothadás diszkrét bája

Álmok helyett

A mi pénzünkből, a mi bőrünkre, a mi nyomorunk és kilátástalanságunk árán

Megvédték a keresztény hazát

Polgári demokrácia helyett diktatúrát akartál mondani, Jani

Artigianato

Ki gondol rám

A világegyetem és az emberi hülyeség

Ki Isten helyettese?

A nap kommentje:

A józan ész qrva kevés! Akinek van, az hamarabb beledöglik itt az agyalásba, mint akinek az agya parkolópályán van. Mert: A tekintély átgondolatlan tisztelete az igazság legnagyobb ellensége. Mondotta volt Einstein (Piftike)

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.