Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Maszkabál

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Biztosan mindenki járt már ilyen eseményen. Ha máskor nem, akkor az oviban találkozhatott azzal az össznépi hejehujával, amikor mindenki másnak akar látszani, mint ami. Vicces dolog, mármint amikor a kis Pistike ródlinak öltözik, a dagi, fogahullott Panni tündérkirálynőként lebeg a teremben, a dadogós, mindentől rettegő Sanyika hét fejéből okádja a papírlángokat, a csámpás, kicsit ikszlábú Sarolta balerinaként suhan. Még az is benne van a pakliban, hogy majd évek múlva Panni csodaszép, férfiszíveken taposó tündérlány lesz, Sanyika híres bázisugró, Sarolta pedig eltáncolhatja a főszerepet a Csipkerózsikában. Pistike ugyan aligha lesz ródli, de ő is megtalálja a helyét az életben.

Csakhogy az már távolról sem ennyire vicces, amikor a maszkabál kiszabadul az oviból (tudom, felnőttek is szoktak ilyesmit csinálni, de azt én nem tudom komolyan venni, az óvodait meg igen) és rázúdul a mit sem sejtő emberiségre. Nekem valamiért az az érzésem támadt, hogy megtörtént a baleset, ledőlt a fal, a valóság és a sárkányos-tündérkirálynős álomvilág összekeveredett és már nem is lehet soha többé szétválogatni.

Kis villanásokkal kezdődött, az embernek fel sem tűnt hirtelen. Kaszinósné átsuhant a közpénzmédián néhány fánkkal a szeme előtt. Vagy az smittdoktor volt a vaníliás karikával? Nem is, vaníliás karikát a nyugdíjmegvédő naccsága sütött a tüntetőknek. Frisset, mindjárt az avas nápolyi után tolta be a sparheltbe. De, mégis kaszinósné volt, alig bújtatva a vágyat: vegyünk már szar fánkot tőle, nehogy csődbe zuhanjon a családi magánbiznic.

Aztán jött propagandáné. Ő igazi maskarás. Annyira beleélte magát a tündérkirálynőségbe, hogy mostanra mindent kicseréltek rajta, mint a szomszéd 15 éves Swiftjén. Igaz, a Swift most sem akar Mercedesnek látszani. Ha akarna, akkor sem tudna. Tehát jött Swiftnagysága és a közpénzből közhülyítési és köz-agymosási feladatokat ellátó kanálison tök véletlenül beszámoltak a szépségipari manufaktúrájáról. Kisnaccsága üzletasszony lett, de mivel azt nem tudja a bőre alá implantálni a sztársebész, közpénzből reklámozzák bele a pofámba. Merthogy közérdek, nyilván.

Aztán hirtelenjében teljesen ledőlt a fal az önfeledten bulizók és a felnőttek valósága között. A negyven éve ottragadt, felelőtlen dedkorból kinőni nem hajlandó bálozók rászabadultak a mit sem sejtő országra. A Magyar Távirati Iroda – nem valami magánlófütty, hanem a közpénzből működő MTI – tolja a reklámot a Mágnás Miskának álcázott, tenyeres-talpas, lapátfülű, ridikülös szemű félanalfabétának, mert ő most azt játssza, hogy baromira okos és rohadtul zseniális üzletember. Szárnyal a felcsúti turul, sportmárkát hegeszt a gázszerelő és kibaszottul sikeres lesz, akárki meglássa. Van ingyenreklám az MTI-n, a propagandafirkászok egymás kezéből tépik ki a nagy hírt, a turultenyésztő gatyái immár beszerezhetőek, fusson mindenki a legközelebbi turulboltba és vegye-vigye, hadd fusson az álomszekér. Mindezt úgy tudták csinálni, hogy egyetlen egyszer sem írták le a szatyorszemű disznószerelő nevét. Ez a kemény, nem az asztal sarka.

De csak lassan fusson mindenki, mert Miska gázszerelő pont annyira zseniális ruhagyárosnak is, amennyire az látszik is rajta. Venni nem nagyon tud senki a kis álmodozó gagyi cuccaiból – mert nem sikerült legyártani, csak meséltek róla, hogy majd egyszer denagyon baromira lesz -, viszont elolvashatja a bélféregként alázatos pártsajtóban, milyen kurvajó cuccot tol a Mágnás. Persze nem így olvashatja, mindenféle nevek szerepelnek a hosszú reklámirományokban és persze nem tüntetik fel seggnyalóék, hogy PR cikk, de attól még mindenki tudja, hogy az elfeküdt fejű-hajú disznóhegesztőnek csapják a reklámot. Közpénzből. Bele a pofánkba. Egyszerűen zseniális.

Egyszer minden bál, még az óvodai is végetér. Ha harminc év késéssel, akkor harminc év késéssel. Egyszer az óvónéni és a felbőszült szülők elcsípik az időközben dagadék vénemberré csúfult kis huncutokat és lekapják a lottyadt, kiélt, ráncos arcok elé csirizelt maszkokat. Lesz meglepi, az biztos. A huncutkodó gumiszépség-üzletasszony, a világhírűre gazdagodott feltalálóminiszter, az oszloplábú divatdiktátor, de még a Mágnás Miska jelmezben pompáskodó félhülye álarca mögül is egy, egyetlen egy, ugyanaz a rángatózó szájú, ereszhomlokú, beszántott fejű, véreres szemű rémpofa fog előbukkanni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.