NEHAZUGGY

Ők az igazi hősök

Lázár Gergő | 2019. Június 7, Péntek | 17:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A nemrégiben a Dunán elsüllyedt Hableány katasztrófája az egész országot sokkolta. A magyarok egy emberként fogtak össze és segítettek, ahol és ahogy csak tudtak. Civilek százai fejezték ki tiszteletüket a balesetben elhunytak felé és gyászoltak együtt a koreai csoport, valamint a két fős magyar legénység hozzátartozóival. Gyerták gyúltak a baleset helyszínén, ahol több száz virággal emlékeztek meg az elhunyt áldozatokról. A hatóságok szerencsétlenkedése mellett azonban nem lehet elmenni szó nélkül, hiszen ha fel lettek volna készülve egy ehhez hasonló balesetre, vélhetően nem lett volna ennyi áldozat sem. Azonban nem voltak felkészülve nem, hogy egy ilyen, de gyakorlatilag semmilyen balesetre. Az elmúlt napokban az derült ki, hogy akit valamiféle baleset ér a Dunán, az szinte csak a saját szerencséjében bízhat, semmi másban.

Azt, hogy a tragédiát okozó szállodahajót órákkal az esetet követően már el is engedték, Magyarországon már szinte nem is lep meg senkit. A hajó tulajdonosai között szerepel a Rogán Antal vezette Magyar Turisztikai Ügynökség is, tehát nem meglepő az, hogy a hajó gond nélkül hagyhatta el az országot. Arról már nem is beszélve, hogy a hajó kapitánya korábban már okozott balesetet Hollandiában is, valamint ahogy az kiderült a Fővárosi Főügyészség nyomozásából – meglepő ezt a szókapcsolatot használni, tudom – a szállodahajó kapitánya a balesetet követően adatokat törölt a telefonjáról. Emellett a baleset estéjén nem szálltak fel a rendőrség helikopterei a rossz időjárás miatt – szakértők szerint ez nem teljesen igaz -, valamint a hatóságok mentőhajói is csak jóval a balesetet követően értek a helyszínre.

Egyszóval felkészületlenül ért mindenkit az esemény, ami tehát valószínűsíthetően kevesebb halálos áldozattal is járhatott volna. A hibák után azonban most a baleset hőseiről szeretnék megemlékezni, akik munkája és elkötelezettsége nélkül ma nem nagyon lenne mit felmutatni. Először is a civil finanszírozásból létrehozott mentőcsapat volt a leggyorsabban reagáló egység, akik több embert is kihúztak a megáradt Dunából. Hozzájuk hasonlóan a baleset környezetében tartózkodó civilek azonnal a vízbe esett emberek segítéségre siettek, ezért lehet ma arról beszélni, hogy volt egyáltalán túlélője a tragédiának. Ha ezek az emberek akkor és ott nem így cselekszenek, vélhetően egyetlen túlélőről sem beszélhetnénk ma.

A történet további hősei pedig a búvárok, akik életüket is kockáztatva, emberfeletti erővel dolgoznak azon, hogy a felszínre hozzák a hajóroncsban ragadt áldozatokat. A Duna erős sodrása és a nehezített látási viszonyok ellenére is mindent megtesznek azért, hogy a dél-koreai és magyar családtagok méltó búcsút vehessenek elhunyt szeretteiktől. Sokan kritizálták a mentés sebességét, azonban a konkrét eseten dolgozó szakemberek – azokra gondolok, akik valós munkát végeznek, nem pedig a kormány által odahelyzett díszletekről – mindent megtesznek, ami csak erejükből telik. Hogy miért vagyok ebben biztos?

Az egyik búvárunk, mikor kijött az 1 óra 40 perces merülés után, és kihozta az áldozatot a kezében, akkor két órát beszélgettünk vele, és elmondta, hogy pszichológusra lenne szüksége. Nekünk panaszolta el, hogy annyira kimerült a víz alatt, hogy átölelve az áldozatot, lefeküdt az aljzatra, ott pihent meg. Közölte a parton lévőkkel, hogy kicsit pihen, mert képtelen feljönni. Majd így, a karjában jött fel az áldozattal – mesélte a drámai részleteket a szakszövetség elnöke. (ATV)

Tegye fel a kezét az, aki képes lenne akár hasonlóra is! Persze tudom: ez a munkájuk és ez valóban így is van, ezért azonban nem milliós fizetést kapnak, mint egy, a munkahelyén sokszor meg sem jelenő politikus, hanem gyakorlatilag éhbérért. Ők a tűzoltókhoz hasonlóan az életüket kockáztatják azért, hogy valaki életét megmentsék. Ha valakik, hát ők valóban tisztelet érdemelnek a munkájukért. A „babérokat” persze a kormányzat fogja majd learatni, de ők jobban tennék, ha a balesetből levonnák a következtetéseket és valóban változás történne a túlzsúfolt dunai szakaszon, máskülönben bármikor bekövetkezhet egy újabb tragédia, ahol ha nincs szerencséjük a hatóságoknak – mert egyetlen civil sincs jelen –, talán egyetlen túlélő sem lesz.

Sok erőt a búvároknak, ők a mentés valódi hősei.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!