Október 13,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

LUCA AJTAJA


Ilona levele a múltból / Luca ajtaja 13

A hozzánk érkező cikkekhez mellékelt levelet nem szoktuk publikálni. Most kivételt teszünk, mert így érthető az egész történet (szerk.)

Tisztelt Szerkesztőség! Nem tudom pontosan, hogyan kell írást beküldeni, de szeretném, ha Anyukám üzenetét más is elolvashatná. Talán erre a Luca ajtaja lenne a legjobb hely. Valamikor a nyolcvanas években írta, mielőtt az Alzheimer-kór elhatalmasodott rajta. Hat évig ápoltam, tavaly márciusban hagyott itt, 96. születésnapja előtt pár nappal. Köszönöm, ha lehetséges közreadni!

Üdvözlettel: Kiss Lajos

“1945. március 15. Nevezetes nap volt számomra, mert az első fiam akkor született, különös körülmények között.  Hajnalban indultam el a kórházba kíséret nélkül, mert egyedül voltam, az első kisfiamat vártam és az idő sürgetett. A vár oldalán mentem és nehezen eljutottam az Olasz fasorba, a Térképészeti intézet elé, ott rosszul lettem és vártam segítségre, de nem tudtam felállni sem kiabálni segítségért.

Megijedtem, mert az orosz járőr talált rám. Kétségbeesve sírtam, amikor felemeltek, látták, hogy terhes vagyok és gyengéden mondták: Nebojsza! Nem tudtam, mit jelent, de a hangja vigasztaló volt. Mondták, hogy visznek a kórházba. A Kútvölgyi kórházba jártam akkor, kezelésre jártam és most oda szeretnék menni mert ott kezeltek eddig is. Sok sebesült volt a kórházban és egy ápolónő, Luba doktornő, akihez jártam és fogadott, elhelyeztek a szobában. Ő lengyel volt és tudott a katonákkal beszélni és elmondták hogy az utcán találtak rám, így megnyugodtak és elmentek.

Nehéz napom volt, mert csak este született meg a fiam, szenvedtem, mert gyógyszer nem volt.

A meglepő volt, hogy 2 nap múlva megjelent a két orosz katona, akik még ajándékot is hoztak, egy hosszú kenyeret és egy zacskó barna cukrot, a doktornő elosztotta az ajándékot köztünk. 5 kismama volt a szobában, mindenki sírt, én 8 hét után akkor ettem kenyeret. Még a babát is megnézték, ölükbe vették. Doktornő beszélt velük és én megköszöntem, hogy megmentettetek.

Azóta is gondolok rájuk és meg kellett írnom hogy megmentettek, hogy tudják mások is a jóságukat. Nekem az életemet mentették meg és a fiamat is. Szeretettel írtam le ezt, hogy a háború borzalmas és tudassam a szépet és jót, az emberséget mivel az életemet nekik köszönhetem.

Kiss Lajosné szül. Mika Ilona

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS