Szeptember 30,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

LUCA AJTAJA


Bari /Luca ajtaja 9

A szinte ropogósra vasalt, kissé napszítta aprópettyes, kékfestős fejkendő alatt feszesen hátrafésült, sötétbarna haj, ősz szálakkal. Hátul varkocsba font és kis szoros, feltűzött konty. Hibátlan, barna arcbőr, apró éles ráncokkal, a szem- és szájsarkakban nevetősre vésve. Meleg barna szemek, kissé duzzadt ajkak. Erős termet.

A gallértalan, elől kötős fehér blúz mindig patyolattiszta. Sokrétegű, lábközépig érő, láthatóan sokat mosott szoknyák, a legfelső aprópettyes, kékfestős, sokzsebes. Felül ugyanilyen, pettynélküli kötény. Erős, barna lábak.

A férje rég meghalt, a fiát és a lányát egyedül nevelte.

Minden héten megjött egy napon és a Nagymamámmal – a „tésasszonnyal” –  megbeszéltek szerint munkába fogott. Ez általában mosás, kenyérdagasztás, esetleg favágás volt. Aki már csinált ilyet, az tudja, hogy milyen fizikai igénybevételt jelent.

Szerettem a közelében lenni.

–  Na gyere, ülj ide mellém. Mesélek – szokta volt mondani.

A meséit is szerettem. Nem királylányokról, törpékről vagy csodaszarvasról mesélt, hanem a virágokról, fákról, az esőről, a szélről. Az állatokról, bogarakról, őzekről. A Természetről, melynek igazi része volt maga is. Egyszerű szavakkal, jellegzetes kiejtéssel, szépen, halkan mesélt.

Időnként megkért, hogy szaladjak át a szomszédba a gyógyszerész bácsihoz egy kis pipamocsokért. Így mondta. Sándor bácsi – aki szintén pipázott – tudta, kiről van szó a már rég kialakult „rendszer” miatt. Bement a szobába, kihozta és odaadta az újságpapírba csomagolt „pipakotorékot”, melyet egy kicsit mindig feljavított némi igazi dohánnyal.

Bari megmosta a kezét – mindig -, leült. A kötény alól valamelyik zsebből előhúzta a kis kupaknélküli, meggyfaszárú, szopókenélküli cseréppipáját, megtömte, meggyújtotta. Ilyenkor nem illett beszélni. Néztem a finom, kékes füstöt, a mosolygós, kedves arcot, a finom mozdulatokat.

Néztem gyermekkorom egyik örök értékű kedves asszonyát, egyik tanítómat.

Aztán egyszer nem jött többet. Nagymamám is, én is megkönnyeztem, bár akkor még nem sokat tudtam az elmúlásról, csak annyit, hogy valami szép, valami jó elveszett az életemből.

A becsületes neve Orsós Borbála volt.

Nyugodjon, pihenjen békében.

Haraszti László

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!