Szeptember 28,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Lábnyomok

Most itt van a határoló, mert a többi rész még szomorúbb lesz. Remélhetőleg.

Van nekem négy macskám. Legalábbis kora este még mind a négyet láttam, és bár itt néha elég gyorsan történnek a dógok, tegyük fel, hogy azóta is megvannak. Ez a négy macska naponta két doboz konzervet fogyaszt, meg persze egeret is, ha találnak még, de szorítkozzunk most a konzervekre. A konzervek beltartalma vízből, állati maradékokból, és némi növényi alapú kiegészítésből áll, ehhez jön hozzá a horganyzott acél doboz, a vigyorgó fejű macskás körbepapír, és külön kiemelendő részletként említést tennék a dobozok tépőfüles, vékonyított szélű tetejéről. Az előállítással, szállítással, ki-be raktározással, épületvilágítással meg mindennel egyetemben egy-egy ilyen doboz konzervet most 149 jó magyar forintért vesztegetnek (tavaly még csak 129 volt ugyanez), vagyis az én négy macskám naponta úgy 300 Ft-ba kerül a Világnak.
Elvileg. Papíron.

Van egy 12 éves benzines autóm, százon nyáron saccperkábé hat, télen nyolc liter üzemanyag kell neki ahhoz, hogy a seggemnél fogva elhurcoljon munkába, majd onnan haza. Ezt az autót valamikor üvegből, fémekből és műanyagokból rakták össze (bőr, na, az szerencsére nincs benne), és nem volt még hároméves, amikor én kétmillióért megvettem. Igen, akkoriban még kétmillióm is volt, nem kéne ezen hőbörögni, azóta sincs. Szóval elégeti, hővé és gázokká alakítja a maga benzinadagját, plusz évente kell bele majdnem négy liter motorolaj, ilyen-olyan szűrő, néha gumiabroncs, aprócuccok tömkelege, és ezeket is mind gyártja, ki-és beraktározza, szállítgatja valaki, és az egésznek a végeredménye egy konkrétan forintosítható összeg. Nekem. De a Világnak…

És akkor itt vagyok mondjuk én. Veszett nagy rezsicsökkentéssel elhasználok havi egy köbméter ivóvizet, száz kWh villanyáramot (a fele a bojleré), és egy köbméter gázt is, plusz tíz köbméter fát a fűtésre. A kertem cirka 800 négyzetméter, nyírom benne a füvet, időnként felkapálom, termeszteni sajnos nincs időm, mindenesetre a tavaly vett olcsó kínai fűkaszám ma a jelek szerint besült, lehet venni másikat. Nem beszélek eközben a kajáról, tusfürdőről, fogkrémről, budipapírról, a pótolt 16-os csillagvillásról, de csak azért nem, mert kismillió dologról lehetne akkor vég nélkül beszélni. A lényeg az, hogy forintok mennek tőlem kifelé, termékek jönnek befelé, a Világ meg csak sóhajtozik nagyokat.

A Világ azért sóhajtozik nagyokat, mert lófaszt sem tud kezdeni a pénzzel.

Mindennek, és mindenkinek van egy úgynevezett ökológiai lábnyoma: amit a mindennapjaidban elhasználsz, az energiával kitermelt nyersanyagokból előállított energiából, és további nyersanyagokból áll. Igen, minden. Mindegy, mire mutatsz rá magad körül, vagy egy másik országban; ami nem a Természet szerves része, az valamiből valahogy megszületett oda, és születése közben hagyott egy lábnyomot a környezeten, fenntartása során pedig újabb lábnyomokat hagy ott.
CO2 egyenértéket szoktak mostanság számolgatni, de még ez is kurva messze van attól a valóságos hatástól, amit mi, mint emberiség, a Természet számára jelentünk.

A mostani becslések szerint kábé 1.7 Földre való megújítható erőforrást használunk el évente (és ezt rohadtul nem én találtam ki itt a garázsban), ami nagyjából azt jelenti, hogy augusztustól kezdve már a jövő lehetséges tartalékait éljük fel. Ráadásul ez sajnos nem úgy lett, hogy tavaly még kihoztuk nullszaldósra, aztán idén kicsit megszaladtunk, hanem évtizedek óta egyre előrébb mászott az ökológiai túllövés napja, mi mindannyian mászattuk azt előbbre azzal, ahogyan élünk, és ami ahhoz az élethez kell.

A briteknél most van valami izéke, repülővel érkező híresemberek állnak a fenntartható jövőért tüntetők élére, a rendőrség meg a fejét vakarja a sok kedves tüntetőtől. Valahol mindenkinek igaza van. Máshol viszont azért van orosz, kínai, afrikai, európai, amerikai, ausztrál, és mindenféle légi és vízi és miegyéb aztakurvabazmeg, mert a Természetre való odafigyelésünk nem évtizedeket, hanem nagyjából húsz évezredet késett: igen, amikor az első földművesek elkezdték a saját képükre alakítani a környezetüket, talán akkor kellett volna kibaszottul világosan értelmezhető határokat húzni. Ma már nagyjából hétmilliárdan hemzsegünk ezen a bolygón, mindannyian élni és haladni akarunk – és ma már késő. Itt már csak a túlélők száma kérdéses, de a túlélésre való jövőbeni kényszerítés egyáltalán nem az.

A bolygó, az kéremszépen olyan, hogy meg fog maradni. Jó eséllyel a növény- és állatvilág egy része is meg fog maradni. De hogy az evolúció csúcstermékét, azt a másfél kilónyi agyat a fejében hordozó, Holdat járt, Kozmoszt felderítő ember hogy lehetett ennyire hülye, vak, öntelt, balfasz… Azt egyszer talán nem is ennek az úgynevezett civilizációnak a képviselői fogják jó alaposan megkutatni.

Kulisszatitok: a nyitó videót nem tudtam végignézni. Elkezdtem sírni a felénél, és megállítottam. Ha valaha is tényleg meghódítottam volna a Világot, amivel időnként a kollégák szoktak basztatni, akkor itt kurvára aztakurva lenne minden egyes kontinensen, kegyetlenül, véresen, de közben mindig a Természetre hivatkoznék. Mindent széttaposó lábnyomokat mutogatnék még a Bíróságon is…

Mogorva

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!