Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Mit nem adnék azért, ha hallhatnám, miket mondana ma Hofi

Ma tizenhét éve, hogy már nincs velünk – fizikailag, mert szellemisége és mondanivalója el nem hagy minket soha.

„Te figyelj, haver, ez itt egy elme-, gyógy és intézet. Jaja, diliház, zárt osztály. Azért zártam be, hogy kintről az a sok hülye be ne jöjjön – ez egy normális diliház!”

Nemigen változott azóta semmi, legfeljebb annyi, hogy a zárt osztályt kerítéssel is megerősítették, amely mögül kimenekült a normalitás, az őrület pedig országos méreteket öltött. Bezárt elmekórházak, gyermekotthonok, árvaházak – mert kellet az épület vagy az ingatlan a fejétől büdösödő láb valamelyik ujjának, tarkítják a képet.

„Nekem teljesen modern betegségem van. Az orvosok nem veszik észre, én meg nem árulom el. ÉN VAGYOK A MAGYAR NÉPGAZDASÁG. Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék. Amin lógtam, az nem kötél – az az állami támogatás.”

Ma – uniós támogatás. Meg Audi, Mercedes és egyéb mocskos kaptalistaneokolonista stb befektető kizsákmányolók pénze és munkahelyei nekünk, magyaroknak. És már nem a trappista a legbüdösebb, mert eldobott pelenkák is áraszthatnak elviselhetetlen bűzt az út szélén, 50 milliós autóból kicseszve is. Meg szégyent, az országra.

„Addig nyújtózkodj….arany drága bogaram, te tényleg elhiszed, hogy lesz takaród?!”

Én már régen nem hiszem el, mert annyi mindenkinek nincs. Sem otthona, sem munkahelye, sem megbecsülése, még annyija sem, hogy emberszámba vegyék. Hogy ne nézzék hülyének minden nap.

„Most jut eszembe – nem is kell hajtani. Annyira a lejtőn megyünk. Nem csak én megyek a lejtőn, hanem a csomagtartó, a váz, a kerék, a kormány – az meg így keresztben van tudod…”

Ma – kinek igen, kinek nem. Mármint van keresztbe a kormány, mert a családtagok, haverok, csókosok teljesen rábízhatják magukat arra, hogy az ő biciklijük bizony nem fog megakadni semmin, mindig lesz egy szerelő vagy patrónus útközben, aki minden akadályt elhárít győzedelmes vonulásuk főutcájáról.

„Ha az az őrült roham rám jön, én adnék akár az egyenlő munkáért egyenlő bért is.” Azóta sem jött rá ez a roham senkire…

„ A múltkor a televízióban volt egy kombájn. Jaj, várjál, nem kombájn…hülyítették a melóst. Kampány – az vót. Dolgozó elhitte. Ezt is.”

Ma sincs hiány egyikben sem, hülyítésben, kampányban sem. Csak durvább kiadásban, már nem csak a TV-ből fröcskölnek ránk állandóan valami pocséksággal. A hiszékenységüket is megtartották sokan, állítólag a szavazók majdnem fele – na, ez tényleg kombájn. Tarol, ahol tud, gátlástalanul. „Te tudod követni ezt? Könnyű neked, te normális vagy…”

„Beadtam a főnökömnek egy újítást, elfogadta, mert nem volt magánál. Mondtam, most már ne áramozzuk a bolondokat, adjuk oda nekik a magyar újságokat, rögtön kirázza őket a hideg”. Ma lassan csak olyan újságok jutnak  el, még a nem teljesen bolondokhoz is, amit pártkormányuk megrendelésére írnak olyanok, akik semmit sem szégyellenek leírni, bármekkora arcátlan hazugságról vagy blődségről legyen is szó. Helyi, megyei, országos szintű sokkolás folyik, az elvártak szerint.

„Sok okos magyar ember okosakat kérdez, a saját szintjén, persze, annál lejjebb már csak akkor van, ha a vakondok is érdeklődik…” Szerintem a vakondok több emelettel fölöttük fészkel, és már régen nem érdeklődik, mert látott más sokmindent életében a mellette szélvészként lefelé száguldó szellemi színvonalból.

„A múltkor úgy fölmentem, olyan magasan voltam, hogy azt gondoltam, csak nem ez az életszínvonal? Az olyan, mint a léghajó – ki kell belőle dobálni mindent. Akkor leszel a legmagasabban, amikor már nem lesz semmid sem. A legújabb sláger: sam, sem, nincs egy vasam sem. ..figyeld meg, legalább 8-10 évig a slágerlistán lesz.” Azóta is ott van, sőt, egyre inkább ez a top-sláger egyre több millió magyar ember életében. Csak a Blahán ételosztásért sorbanállókról készült fotókat említem, de olyan sokmindent mondhatnék még!

Mit nem adnék azért, ha hallhatnám, miket mondana ma Hofi!

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS