Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Dum spiro, spero

Valaki nagyon pontosan megfogalmazta a gondolataimat.

„Ezt a csoportot mély depresszióba taszította az áprilisi választások eredménye, melyre nem számított, és amely nem is volt elkerülhetetlen. Nem mindenki hitt abban, hogy az ellenzék ezen a választáson le tudná győzni a Fideszt, de abban valamennyien bíztunk, hogy az újabb kétharmad megakadályozható….”

A decemberi tüntetésekről – és sok minden egyébről – beszélt Kis János a Magyar Narancsnak, és a a csoport alatt az azokon résztvevők egy részét értette. Majd szóba került sok minden, többek között az is, milyen nagyszerű dolog az, hogy az ellenzék kimutatta, nem háziasszonyokat és gyerekszülő gépeket lát az ellenzéki képviselőnőkben és akcióikban.

Végül az ellenzék „sebtében összehozott öt pont”-ja is szóba került.

A végével kezdeném. Miért lett sebtében összehozott az öt pont, kilenc év ellenzéki lét után? Tudom, a sok benyújtott törvényjavaslat, módosító indítvány, mint az ellenzék fegyvere, rendre le lettek söpörve az asztalról, hogy még aznap elfogadjanak egy pár órával azelőtt született fideszes bármilyen ötletet. Szerintem a sok elutasított javaslatból, esetleg önálló gondolatból már régen össze lehetett volna hozni akár egy programot is arról, mi mindenben nem tud az ellenzék egyetérteni az eszement hatalommal. Egyszóval nem lennék büszke arra, hogy öt egész pontot sikerült kifogásolni a kilenc év barbárkodásában.

Azt, hogy az ellenzék nem tekinti a nőket annak, aminek a Fidesz és a KDNP, igazán megköszönöm a női nem egyik képviselőjeként. Tényleg nagylelkűek velünk. Főleg így, a szlovák elnöki választások eredményei után felemelő, hogy akár egyenlő bérekre is érdemesnek tartanak ugyanazért a munkáért. Félreértés ne essék: soha nem voltam, és ma sem vagyok feminista. Sőt, azt gondolom, hogy rengeteg dolgot „túltoltunk”, csak egyet említek: „rám nézett a liftben, ez szexuális zaklatás! Szaladok feljelenteni”, vagy 20-30 évvel később vallom be, hogy bizonyos előnyökhöz a szereposztó/egyéb díványoknak köszönhetően jutottam. Mindig úgy gondoltam magamra és a többi nőre, mint akik ugyanott, ugyanakkor, ugyanolyan körülmények között élő emberek vagyunk, mint az életünk nélkülözhetetlen társai, a férfiak.

Marad a legelső idézet – mert ezzel teljesen egyetértek. Kiegészíteném azzal, hogy a decemberi tüntetések számomra is a fényt jelentették az alagútban, és biztos vagyok benne, hogy sok mindenki másnak is.

Megint csalódnunk kellett. A legnagyobb csalódás számomra nem az „ly” és a pontos „j” közötti különbség nem ismerete, nem a biztonsági őrök által szinte megvert képviselők esete az MTVA székházban, nem is sok egyéb, az utóbbi hónapokban történt napi pozitív elmozdulás letörése – hanem az, hogy az ellenzék még arra is képtelen volt, hogy a nyilvánvalóan megmozdult, felháborodott tömegeket vezesse, vagy legalább az utcán tartsa, ha más megoldás már nemigen maradt. Továbbra sincs igazi összefogás,  azok között, akik nem akarnak az árvizek idején felemás gumicsizmákat osztogató kormány igája alatt élni – és a rengeteg lopás, csalás, hazugság  hétköznapjaiban sem.

Tavasz van, jöhetnek újabb árvizek. Ideje lenne összepárosítani a csizmákat. Lehet, hogy már most is késő, de decemberben is reménykedtem, és erről most sem akarok lemondani. Dum spiro, spero.

Horn Anna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS