Mai mesém.
Mint minden reggelem, a mait is a Syrup kávézóban kezdem. Úgy járom körbe nap mint nap a pultot, mintha lenne bármi más választásom a ham and eggs és a főtt virslin kívül. Ezek is szigorúan pékáru nélkül, csak úgy magukban, mert hát ugye az a fránya szénhidrát, diabétesz.
Ma azért kaptam fel a fejem az üvegfal mögötti péksüteményekre, mert beszállítóváltás történt, és gyönyörû nagy, porcukorral behintett túrós batyuk, lekváros bukták, kakaós csigák mosolyogtak rám. Nosztalgiával gondoltam arra az időre, amikor még gyerekfejjel, meleg kakaóval avagy hideg tejjel ezeket a csemegéket reggelizhettem. Aztán eszembe ötlött, késöbb vagy 15 év múltával, én nem is tudhattam, hogy a kakaóscsigának van közepe. Nekem mindig a keményre sült szélei maradtak. A közepét mindig kiették a gyerekek, vagy ha ők nem, akkor az akkori feleségem Di. Tehát én nem is a kakaóscsigára gondolok nosztalgiával, hanem a kakaós gyűrűre.
Errúl aztán eszembe jutott a kenyér sercli is. A frissensült, még meleg kenyér csücske. Azt is mennyire szerettem. Mások körbevágják a kenyeret, mert a héja kemény, az nem kell. Én meg azt szerettem a legjobban. Csakhogy nálunk mindenki szerette. És a sercliért harc folyt. Akkor még nem volt kör alakú kenyér, így egy veknit csak 2 serclivel áldott meg az Úr. Igen ám, de a mi kenyerünknek csak egy volt, mert a másikat valamilyen szatyormanók hazafele kicsípkedték és otthonra csak a megcsócsált vég érkezett meg. Azt a megmaradtat meg a gyerekek kapták.
Végül arra a következtetésre jutottam így a válás után 12 évvel és 3 felnőtt gyerekkel hátam mögött, nem is baj, hogy már nem ehetem ezeket. Ma már egyedül nem is esnének olyan jól. Valami hiányozna belőlük, ami megvolt a kakaós gyûrûben és a kicsipkedett kenyérsarokban.
V. Z.
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.